Csapataink: 7. sz. Czuczor Gergely cserkészcsapat - Érsekújvár

Csapatunk benne volt az első csapatok között, ahol újraalakult a felvidéki cserkészet, tehát van történelmünk. Ennek a pozitív hozadékát érzem, hiszen vannak idősebb vezetők, akiktől tudunk kérdezni, akik már megéltek pár dolgot. Nagyon hálás vagyok azoknak az idősebb vezetőknek, akik még most is jelen vannak a csapatunk életében, vagy akár a háttérből támogatnak minket.
Jelenleg 75-80 aktív tagunk és 7 aktív őrsünk van. Ebből az egyik őrsöt friss kiscserkészek alkotnak, akik idén ősszel lettek toborozva. Jelenleg gyermekek közül még lenne jelentkező, viszont ebben az új őrsben is rengetegen vannak és egyelőre nincs több kapacitásunk, de bízunk benne, hogy a jövőben nem kell a gyerekek mennyiségének korlátot szabni. 

Hagyományos cserkészprogramjaink közé tartozik a március 15-i számháború az újvári erdő szélén. Ehhez általában beöltöznek a vezetők katonáknak ezzel is szimbolizálva a két oldalt. 
Nyáron a helyi magyar alapiskola szokott juniálist szervezni, ahol minden évben besegítünk egy rohampálya levezetésében. Itt állomásokkal készülünk a gyerekeknek, és cserében a szervezők gulyással hálálják meg a segítségünket. 
A nyári szünetet egy közös családi kinti sütögetéssel szoktuk megnyitni. Itt a program változó, de amik jellemzően ott vannak a programok között, az a méta, nyilván szafaládé sütés, családi kvízek, ügyességi versenyek, szabad játékok, de volt, hogy egy tábortűz is színesítette a repertoárt. Itt régebbi motorosok is visszajönnek, hiszen ez egy elég kötetlen akció, ahol már csak a jó idő is kicsalogatja az embereket. Továbbá igyekszünk az egész akciót általában családosra szervezni, tehát szívesen látjuk a cserkészeink szüleit is, ezáltal is jobban megismerjük egymást.
A tábor utolsó napján pakolás, otthoni alvás és fürdés után szokott lenni tábori kiértékelőnk, amikor is beülünk a törzshelyünkre, az egyik pizzázóba, ahol rendelünk egy hatalmas pizzát, majd egy kofola mellett kiértékeljük a tábort. 
Télen a betlehemi lángot visszük a templomainkba és a városházára  a szlovák cserkésztestvéreinkkel együtt. 
Hagyományos téli programunk továbbá a főtéri Szentháromság-szobor körüli nagykoszorú megépítése, amit egy helyi szervezettel csinálunk közösen. 
Kihagyhatatlan lezárása az évünknek a közös csapatkarácsony, ahol egy kisebb portya után játszunk, beszélgetünk és együtt vagyunk. 

A hagyományos programok mellett törekszünk évente legalább egy tanyázást szervezeni, bekapcsolódni a helyi megemlékezésekbe, egyházi szertartásokba, de külön új programokat is szoktunk behozni, hogy mindig legyen valami érdekes. 
Az újvári csapat híres a métáról, hiszen már többszörös bajnoknak mondhatjuk magunkat. Ez az esemény meghatározó szinte az egész csapatnak. Továbbá a jó idő közeledtével szívesen röpizünk egyett kint vagy a hidegebb napokon pedig örömmel társasozunk a cserkészotthonunkba.
Külenlegességünk még, hogy a cserkészies kézfogás során a kisujjaink is egymásba fonódnak, ezzel egy még erősebb kézfogást és egységet teremtve. Emelett páratoknak talán már feltűnt, hogy amikor az "Érik a szőlő" c. népdal "... van vöröshagyma..." részhez érünk, akkor az újváriak ezt kitörő örömmel ünneplik, hogy VAN HAGYMA. 
Alapjáraton a csapatunk közepesen nagynak mondható, ezért bizonyos szinten érvényes ránk az ilyen nagyságú csapatok dinamikája. Elég erős a csapatszellem, és mivel a jelenlegi vezetők már kiskoruk óta együtt cserkészkednek, így erősebben kötődnek egymás és a csapathoz.
Ha egy mondatban kellene jellemeznem magunkat, akkor a lazaság, improvizáció készség, kiscserkész szeretetet, hagyományok szavak jutnak eszembe, na meg a kofolka. 

(A megjelent szövegeket és fényképeket a csapatparancsnokok szolgáltatták nekünk.)