- A disznótor nagyon pontosan megkomponált feladatokból álló feldolgozása egy disznónak. A hagyomány szerint a vágási szezon november 30-án kezdődik, Szent András napján.
Régen praktikus okokból választották ezt az időpontot, mert ekkor még nem volt nagyon hideg, de már annyira meleg sem, mint nyáron. Ugyanis ha az időjárás már hidegebb volt, nem kellett azon aggódniuk, hogy esetleg a feldolgozás alatt álló hús megromlik. A következőkben sorra vesszük, a Csallóközben, azon belül is Marcelháza környékén milyen szokások mentén zajlik a disznótor.
Mivel a disznóvágás és a feldolgozás még több ember számára is igen időigényes feladat, így már kora hajnalban nekilát a család apraja-nagyja, és egészen késő estig serényen folyik a munka. A felnőttek a napot gyakran egy kupica pálinkával kezdik, áldomást isznak a disznóra a régi szokás szerint.A vágás körüli munkálatokat gondosan be kell osztani; általában az asszonyokra hárul a béltisztítás, az abálás (a hurkához és disznósajthoz való hús megfőzése) és a férfiak „jól tartása”. A férfiak pedig a nagyobb erőt kívánó munkákat végzik: a bontást, a hurka és kolbász belekbe töltését, vagy éppen a disznósajt elkészítését.
Az első és legfontosabb lépés az állat finom szőrének lepörzsölése és ennek lesúrolása. Néhány térségben szokás, hogy a bontás megkezdésekor a disznónak már hiányzik a füle, ezt ugyanis még a pörzsölés után rögtön elfogyasztják, persze előtte jól megtisztítják.
A perzselés után a munkálatot átveszi a hentes, akit persze a család összes tagja jól ismer, hiszen az összes disznótorukon jelen van. Ő sebészi pontossággal elvégzi az állat bontását, majd a hús feldolgozását a család többi tagjára bízza. De van, hogy a hentes tovább is marad, és besegít a hússal való többi munkálatba. A bontás után a család általában reggelizik. Sokan szeretik a sült vért: a vért a disznó leszúrásakor az egyik asszony felfogja egy tálba, majd feldolgozza reggelire. Legtöbbször azonban sült kolbász, lecsó, tojás a menü, de ez családonként, ill. tájanként változó.
Ezután az asszonyok egy teknőben szétszedik a disznóbelet: a vastagbelet kidobják, a vékonybelet viszont kimossák, ugyanis ebbe töltik majd bele a hurkát és a kolbászt. Közben megkezdik a hús abálását egy vagy több katlanban, vasfazékban, valamint a hurka és kolbász töltelékeit is előkészítik. A férfiak a megtisztított belekbe töltik a tölteléket, majd elkötik a kolbász és hurka végét, nehogy kifolyjon a töltelék.
Az ebéd általában friss pecsenye, a vacsora pedig magát a disznótort jelenti. Utóbbi kizárólag a friss húsból készül, és általában húslevesből, hurka-kolbászból és a friss húsból készült toros káposztából áll, édességekkel megfejelve.
A tor befejeztével a segítségre érkezett rokonok hazaindulnak, de természetesen a disznóból nekik szánt részt megkapják gondosan becsomagolva, egy „kapuital” kíséretében. Ezzel azonban a munkálatok még nem fejeződtek be. A következő napokban elkészítik a szalonnát, sonkát és a kolbász egy részét a füstöléshez, majd – ha a háznál végzik ezt a munkálatot – akkor fel is lógatják füstölni azokat. Eközben a disznó zsírját is kiolvasztják, és elkészítik a tepertőt is.
Az ízletes részeket gondosan becsomagolják, és a ház nagy fagyasztójában tárolják a felhasználás napjáig. A disznótoros ízekhez semmi sem fogható manapság. A disznótoros húsból készített ételeken érezni lehet az odafigyelést és gondos munkát, azt, hogy az egész család dolgozott rajta, hogy legyen mit enni a következő időszakban.
Őrsi projekt: hozzatok össze egy igazi disznótort a cserkészszülők segítségével, és próbáljátok ki, hogyan is működik a hurkatöltés és egyéb érdekes folyamatok!