- Mi jut eszünkbe a „törvény” szó hallatán? Szabály, regula, kötelesség, korlátok, munka, nyűg és még sorolhatnám. Csupa kellemetlennek tűnő dolog. Akkor minek kell egyáltalán a törvény?
Hiszen a szabályok arra vannak, hogy megszegjük őket, nem? Ezt olvassuk a regényekben, ezt önti ránk a média. A főszereplő többnyire a rendszerrel szembe menve győz, keveredik kalandokba és válik végül hőssé.
A lázadó gondolkodásmód valahol ösztönös, természetünkből fakad. Mindent megkérdőjelezünk, és ha a magyarázat nem kielégítő, tovább megyünk fejjel a falnak. Még ha a végeredmény csak a vérző fejünk is lesz. A fiataloknak mondhatni még nehezebb. Hisz itt a tinédzserkor, dúlnak a hormonok, senkinek sincs igaza és semminek sincs értelme. De ha mindennek ellent mondasz, mire építesz? Miből indulsz ki? Ha úgy tűnik, senki és semmi se biztos, mire támaszkodsz?
A törvény- és szabálynélküliséget anarchizmusnak nevezzük. Jól hangzik a neve, szép a logója és nincsenek megkötések. Tetszik? „Szabad” vagy.
Azt teszel, amit akarsz. Oda mész, ahova csak szeretnél. Nem kell iskolába menned, sőt gondolkodnod se, sem pedig tanulnod. Nem kell tekintettel lenned senkire és semmire. Ennek a végkifejlete, hogy Embernek sem kell lenned. Az öntörvényűség érvényesítése által, ami a kötelességek és a társadalom általi megkötések megtagadását jelenti, lassan elveszítenénk az emberségünket és empatikus készségünket. Szabályok hiányában a világ egyensúlya kibillene, majd lassan romba dőlve elpusztulna.
Mi ezt nem akarjuk: „Cserkész vagyok, egy jobb világért dolgozom” - hirdeti a cserkészek egyik jelmondata. Ebből kifolyólag, ha egy jobb világot akarunk teremteni, elsősorban magunknak kell tennünk érte. Nem kell világrengető dolgokban gondolkodni, kicsiben, közvetlen környezetünkben kell elkezdeni a munkásságot. Fokozatosan és alaposan. Ezért kellenek a megkötések, szabályok, elvárások és kötelességek, amiknek hatására tudatosan nevelhetjük önmagunkat. Támaszkodhatunk a törvényeinkre, ha bajban vagyunk. Kötelességeink előre vihetnek minket. Elvárásainknak köszönhetően növekedhetünk és gyarapodhatunk. Példának kell lennünk a világ számára. Élnünk kell. Élni, cserkészként. A közvélemény úgy gondolja „a rossz példa ragadós”. Miért hisszük azt, hogy a jó példa nem? Éppen úgy fertőző, csak nem annyira feltűnő. Az emberek a jót természetesnek veszik. Ezért, mint cserkészek, igyekeznünk kell a jót tenni. Lassabban, fokozatosan, de ragadni fog.
A cserkésztörvények alapigazságokat mondanak ki és a természetességre épülnek. Veled vannak a mindennapokban, most és még húsz év múlva is érvényesek lesznek.
Nem hiszed? Vegyünk néhány példát:
- Ha igazat mondasz, hinni fognak neked és tekintélyed lesz embertársaid előtt.
- Teljesíted kötelességeidet, mert hiszed, hogy javadat szolgálják. Ezek a kötelességek a hitedben, nemzeti hovatartozásodban és embertársaiddal való kapcsolataidban gyökereznek.
- Segíts, ahol tudsz és neked is segíteni fognak, nem hagynak magadra a bajban.