- A legutóbbi túránk a varázslatos téli Alacsony-Tátrába vezetett, azon belül is az Ördöglakodalma-hágóra (Čertovica). Bár a kirándulás hótalpasnak indult, a kevés hó miatt (5-10 cm) ez sajnos elmaradt, a hagyományos módon jártuk be a 20 kilométernyi távot két nap alatt. 1001 métert tettünk meg fel-, majd lefelé a csodálatos vidéken.
Pár éve, mikor a hegység gerincén túráztunk végig, összejött egy jó kis csapat, akikkel azóta is sokat túrázgatunk Szlovákia-szerte, ez a túra is az ő fejükből pattant ki. Kassaiak lévén nekik közelebb volt, de azért 5-6 óra alatt nekem is sikerült feljutnom a túra kiindulópontjára, az Ördöglakodalma-hágó (Čertovica) parkolójába. Késő este találkoztunk az étterem előtt, és sajnos rögtön meg kellett állapítanunk, hogy a hótalpas túra elmarad. 5-10 cm hó esetében felesleges – az amúgy nagy hóban jól működő – hótalpainkkal bajlódni, így azok a srácok autójába kerültek. Elfogyasztottunk még egy utolsó bögre forró teát, fényképezkedtünk, felcsatoltuk a fejlámpát, és indultunk is a Liska menedékházba, ahol az éjszakát töltöttük.
A piros jelzésen vágtunk neki a sötét, kevés hóval borított fenyőerdőnek. Egy idő után le is kapcsoltuk a fejlámpáinkat, mert a hó szépen visszaverte a csillagok fényét, és kivehető volt a turistaút. A hegyoldalban haladtunk egy hágóig, ahol aztán a piros jelzésről letértünk a zöldre. Itt már kezdett meredekké válni a terep, mert egy 1400 méteres, kisebb csúcsocskán kellett áthaladnunk, amit aztán a Benuska-csúcs követett volna az ő 1542 méteres tengerszint feletti magasságával. Csodák csodájára, a leírtak alapján romokban heverő menedékház, amely mellett el kellett volna haladnunk, eltűnt, és egy vadonat új állott a helyén. Összenéztünk, döntöttünk: maradunk, a Barborka nevű menedékházban töltjük az éjszakát. A hely kb. 5x5 méter alapterületű faházikó. Nyitott kandallójával jó kis szállást nyújtott nekünk, bár csak +6 fokra bírtuk felfűteni éjszakára. Mi viszont mindenre felkészültünk, hálózsákjaink 25-28 fokig bírták volna. Lefekvés előtt még sült szalonnával, vöröshagymával és kenyérrel jutalmaztuk meg magunkat.
A reggel kicsit csípősen fogadott, de gyorsan felpattantunk, és már lobogott is a tűz a teavíz alatt. Pástétomos kenyerünk után összepakoltunk, és felmentünk a Benuskára. A levegő párás volt, úgyhogy a látvány elmaradt, de fenn voltunk. Visszafelé is a hágón keresztül mentünk, és folytattuk utunkat a piroson a Ramzsa menedékházig, ami az aznapi szálláshelyünk volt. A szállásunkig aztán a gerincen fel és le haladtunk, akár a hullámvasút. Miután megérkeztünk, gyorsan feltöltöttük a megcsappant vízkészleteinket és berendezkedtünk a házban. Főztünk egy nem túl egészséges kínai levest, és elindultunk még sötétedés előtt a közeli Vrbovica csúcsra (1393 m). Közben elkezdett havazni, és még kevesebbet láttunk, mint előzőleg, de legalább tágítottuk tüdőnket a friss tátrai levegővel, nyújtottuk izmainkat, és elégettünk pár kalóriát a karácsonyi kajából.
Visszatérve a szállásra előkerült a kártya, és egész este játszottunk. Sötétedés előtt vendégek érkeztek, egy lengyel pár, akik szintén a házban aludtak, hely akadt bőven. Reggel a Barborkában már megszokott 6-7 fok fogadott. A maradék ennivalónkat befalva összepakoltunk, és búcsút intettünk a Ramzsának. Délre vissza is értünk a piroson a parkolóba, ahol visszaszereltem a hátizsákra a nem használt hótalpakat. Elbúcsúztunk az Alacsony-Tátrától, de nem örökre. Látjuk mi még hamarosan egymást!
Számokban: 20 km, 1001 m fel, 1001 m le.
-
16
