- A kora esti sötétedés bizony mindenkit melankolikusabbá tesz, de kétségtelenül ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei. Ilyenkor mégis átadjuk magunkat a múltba való sóvárgásnak, és elfelejtünk hálásnak lenni a jelen pillanataiért.
„Élj hálásan! Aki hálás azért, amije van, függetlenül attól, mennyire kevés dologról van is szó, megnyílik egy boldogabb élet felé. Amikor hálával telve élünk, az élet többet ad abból, amiért hálásak vagyunk.”
Lewis Howes
A kora esti sötétedés bizony mindenkit melankolikusabbá tesz, de kétségtelenül ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei. Ilyenkor mégis átadjuk magunkat a múltba való sóvárgásnak, és elfelejtünk hálásnak lenni a jelen pillanataiért. Úton az iskola felé én is gyakorta döntöttem homlokomat az ablaküvegnek bánatosan nézve, ahogy az esőcseppek versengve folynak végig rajta. Idén viszont felötlött bennem a kérdés: „Vajon tényleg nincs semmi hálára méltó ebben az időszakban?”
Szeptember 21-e már 57. éve a hála ünnepnapja világszerte, de valahogy mégis csak karácsonykor foglalkozunk ezzel a témával igazán. Bár ez a nap egy rendkívül pozitív üzenetet hordoz, sajnos környezetünkben nem kap elegendő figyelmet.
Ezen felbuzdulva egy apró kihívással állítottam szembe magam. Úgy döntöttem, megpróbálom négy napon át különböző módokon tudatosítani és kifejezni hálámat. Célom ezzel a „kísérlettel’’ csupán az volt, hogy megtudjam, vajon a hála érzése valóban pozitív hatást gyakorol-e rám.
Az első napon megpróbáltam köszönetet mondani minden apró dologért, ami a nap folyamán történt velem. Bár a köszönetnyilvánítás sok ember számára teljesen megszokott, én mégis fontosnak tartottam, hogy ezen a napon különös figyelmet fordítsak rá. A mindennapokban egyes gesztusok már-már olyan természetesnek tűnnek számunkra, hogy elfelejtjük kifejezni a hálánkat értük. Pedig sokszor ezek a parányinak tűnő figyelmességek is nagy jelentőséggel bírnak, sőt úgy gondolom, talán ezek mutatják meg a körülöttünk lévő emberek igazi jóságát. Legyen az egy kedves szó, némi előzékenység, vagy akár egy halvány mosoly, mind megérdemli, hogy hálásak legyünk érte.
A következő nap délutánján egy új foglalatosságba kezdtem. Hazaérve egy kis füzetkébe leírtam mindent, amiért aznap hálás lehettem. Ez a teendő nem csak az átélt történések összegzésében nyújtott segítséget, de a pozitív élményekre való emlékezés az átlagos szürke hétköznap képeit is sokkal színesebbé tette. A monoton iskolában vagy munkában töltött órákban elveszve gyakran elhaladunk a boldog momentumok mellett, szinte észre sem véve őket. Ha a nap folyamán lehetőséget adsz magadnak arra, hogy ezeket a történéseket felidézd, könnyebben találhatsz majd motivációt a folytatáshoz, s ugyanakkor a hála érzése hangulatodat is jobbá teheti. Tehát mindenkinek ajánlom a hálanapló írását, engem feltöltött.
Harmadnap rövidke leveleket fogalmaztam meg, olyan hozzám közelálló embereknek, akiknek köszönettel tartozom mindazért, amit tőlük kaptam. Miközben papírra vetettem a gondolataimat, visszaemlékeztem a velük való kapcsolatom legszebb emlékeire. Eszembe jutott a sok velük átélt boldog perc és az a sok törődés, amit tőlük kaptam. A minket körülvevő emberek néha akaratlanul is nagy befolyással hatnak az életünkre. Hisz ők azok, akikkel megoszthatjuk az örömünket vagy szomorúságunkat, és sok esetben velük együtt haladunk végig az élet hullámvölgyein. Visszanézve a korábbi évekre, bennem is tudatosult a gondolat, miszerint az ő jelenlétük nélkül rég nem tartanék ott, ahol ma. Pont ezért különösen fontosnak érzem, hogy amennyiben lehetőségünk van rá éreztessük velük, milyen hálásak is vagyunk jelenlétükért.
Az utolsó nap estéjén ellátogattam a helyi templomba. Mikor a szentmise véget ért egy darabig még ott maradtam a bazilika csodás freskókkal díszített falai között, és a kopottas padon ülve imádságban gondoltam át mindazt, amiért a Jóistennek is hálával tartozhatok. A vallásos ember úgy tartja, a hit és a hála két egymással összekapcsolódó fogalom. Bár ezt a köteléket az emberek sokféleképpen élik meg világszerte, úgy hiszem, ebben a gondolatban sok igazság rejlik. Aki ugyanis hisz abban, hogy van Isten, annak mindig van kinek hálát adnia az átélt jó és olykor nehezebb pillanatokért is. S akinek szíve meg tud telni hálával, az véleményem szerint nem lehet tartósan boldogtalan. Ebben bízva én is igyekszem hálát adni annak, akit bár szemeimmel sosem láttam lelkem mégis reméli, hogy velem van.
A négy nap végére érve csupán csak egy kérdés maradt hátra: „Valóban pozitív hatással van az emberre a hálaadás?” - Személy szerint úgy vélem, hogy a válasz igen. Bár a rohanó mindennapokban gyakran nem tudunk annyi időt szentelni kifejezésének, mint amennyit szeretnénk, mégis, ha minden adandó alkalmat megragadunk rá, akkor életünkben számos örömforrásra lelhetünk.