2019. január 11.
-
Vannak akik imádják őket, mások pedig rettegnek tőlük. A bohóckodás egy összetett műfaj, ami nemcsak a kétbalkezességben merül ki, bizony sok tehetséget és gyakorlást igényel. Olvasd el, honnan is eredeztetjük ezeknek a furcsa figuráknak a létét, lehet a félelmed leküzdésében is segítségedre leszünk.
Az első bohócokról nagyon régről, már a Krisztus előtti 2400-as évekből van írásos feljegyzésünk, az ókori egyiptomi, római és görög lakosságot szórakoztatták akkoriban. A modern-kori bohócok, ahogyan ma is ismerjük őket, fehérre festett arccal, színes ruhákban és esetlen mozdulataikkal a középkorban születtek, elődeik az udvari bolondok voltak. Eredetileg a felnőttek szórakoztatása volt a bohócok célja. A mai filmekből is ismert gyerekzsúr-bohócok a ‘70-es években jelentek meg Amerikában. Több típusát ismerjük a bohócoknak, lássunk néhányat.
Pantomimes
A klasszikusan fekete-fehér ruhába öltözött, arcukat fehérre festett, kezükön fehér kesztyűt viselő pantomimesek szótlanul, csupán a mozdulataikkal és arcjátékukkal, azaz mimikájukkal szórakoztatják a közönséget. Gyakran utcai művészként találkozhatunk velük.
Fehér bohóc
Ez a típus áll a ranglista tetején. Ő az “idősebb” bohóc, aki tudja, hogy nem szabad a gereblyére rálépni, mert fájni fog. Arcuk fehérre van festve, ruhájuk visszafogottabb, mint az auguszté, rendszerint harmonikás gallért viselnek a nyakuk körül.
Auguszt
Az auguszt a nevetés tárgya: az a bohóc, akit arcon találnak a pitével, aki beleesik a vízbe, akit kilőnek egy ágyúból, beleül a nedves festékbe vagy elesik a saját lábában. Túlméretezett cipőjükben, piros orrukkal és színes ruháikban ismerjük őket.
Cirkuszi bohóc
A cirkuszi bohócok gyakran artisták is: utánozzák a kötéltáncosokat, egykerekűznek, zsonglőrködnek, állatot idomítanak vagy azokon végeznek artista gyakorlatokat.
Tudtad?
Léteznek bohócdoktorok, akik nevetésterápiával gyógyítják a testileg, lelkileg, vagy szellemileg sérülteket, betegeket.