Szerkesztői egypercesek

Szenteste van. Az utca meghittségbe burkolózott. A levegőben füstös karácsonyillat terjed. A hűvös decemberi szél pirosra simogatja az arcomat miközben sétálunk. Az új csizmám nyikorog a hóban. Fogom apa kezét. Anya a kosaras szánkóban a húgomat húzza, akinek csak két kis szeme és csöppnyi orra látszik ki az overálból. Minden csendes, csak én nem, mert hangosan találgatom, hogy mit hozhatott a Jézuska a mamáék karácsonyfája alá. Mikor megérkezünk, papa nyit ajtót. Megsimogatja a hajamat, és boldog karácsonyt kíván. Gyorsan megmutatom neki a Barbie babát, amit még otthonra hozott a Jézuska. Aztán a konyhába sietek, ahol a köri már megterítette az ünnepi asztalt. Kirántott hal és majonézes krumpli a menü. Mama, mint minden évben, elmondja, hogy a halat az éjszakára tejbe áztatta, és a majonézest házi majonézből készítette - három tojásból. Anya megigazítja a hajamban a piros hajdíszt, amit a sapka összekuszált. Mindannyian asztalhoz ülünk. Én papa mellé, mert tudniillik, az az én helyem. Eszünk, és beszélgetünk az elmúlt évről, rokonokról, múltról és jövőről. Nevetünk, és közben teljesen megfelejtkezem az ajándékokról. Hozzábújok a nagypapámhoz. Az idei karácsony lesz a negyedik nélküle.

L.B.

Karácsony. Sokszor gondolkodtam azon, hogy mit jelent ez a szó. Vajon honnan ered a kifejezés? Miért épp ezt a szavat választottuk ennek a gyönyörű ünnepnek a megnevezéséhez? 

Persze mindenhol és mindenkinek mást jelent. Ha az embereket nyelvük alapján csoportosítjuk, akkor az ezzel foglalkozó szakemberek szerint a magyar “karácsony” szó szláv eredetű, és a “korcsun”, azaz ‘lépő, átlépő’ szóból származik – ezzel is utalva a változás, az új korszak kezdetére. Nem hiába alakult ki,  az “új év, új én” mentalitás sem. Más nyelvekben, mint például az angolban a “Christmas” szó Krisztus nevére utal, míg a német “Weihnacht” a szent éj egyházi ünneplésére. A skandináv “Jul” és az óangol  “Yule” szavak is a karácsony ősibb, napfordulót idéző jellegét próbálják egy szóba tömöríteni. Rengeteg szó, más-más jelentésekkel, mégis mind ugyanazt próbálják megnevezni. 

Ha az embereket nem nyelvük, hanem személyiségük alapján csoportosítjuk, a karácsony jelentése még szereteágazóbb és változatosabb lesz. Számos tényező befolyásolhatja azt, hogy egy embernek mit jelent az ünnep. Ez évről évre változik, és lehet, hogy idén egészen mást, mint tavaly. Ebben az évben számomra a karácsony valahogy egyszerre jelenti a szeretetet, a minőségi időt, az új társasjátékokat és a közelséget. Vajon van még egy ember akinek szintén ezt jelenti? Te milyen jelentést társítasz a karácsonyhoz? 

H.Vivi

Karácsony napja

• Ajándékok – apának, anyának, papának, a családnak, a csapatnak
• Egy smaragdzöld fenyőfa, majdnem 2 méter, de inkább kisebb
• Mézeskalácsillat
• Gyertyák a Békelángnak
• Zöld díszek
• Fehér díszek
• Gyertyaháromszög az ablakban
• Szépen megterített asztal
• Egy apa
• Egy nagyapa
• Egy anya
• Egy fiatal felnőtt
• Élére vasalt ruhadarabok
• Karácsonyi ostya
• Lencseleves
• Halászlé
• Rántott hal
• Kenyér
• Mákos guba
• Keréknyom a hóban
• Egy szürke autó
• Éjféli mise, de 10-kor!
• Nyugalom
• Csend
• Hóhullás
• Áldott karácsonyt!

Viktor

Egy nap anyu egy szokatlan kérdéssel keresett fel minket. Fontosnak tartotta ugyanis, a véleményünket, hiszen ez dolog befolyásolja majd az egész Karácsonyunkat. Amikor feltette a kérdést, egy pillanatra ledöbbentem, de aztán egyből igent mondtam, ekkor még csak kíváncsiságból. Eljött aztán a nap, amikor valóság lett a kérdésből: amikor hazajöttem, anyu már valakivel a fürdőszobában beszélgetett. Izgatottan, örömmel vártam a találkozást. A közös pár nap, beleértve a szentestét hamar eltelt. Pontosan nem emlékszem a részletekre, de arra igen, hogy milyen jó volt a karácsonyi vacsoránál plusz egy személlyel együtt lenni. Bántott ugyan, hogy nem volt olyan felszabadult, mint mi, és ő nem kapott „hozzá mért” ajándékot, de talán hálás volt ezekért a pillanatokért. Én nem is foglalkoztam sokat az én ajándékaimmal, még oda is akartam adni neki az összeset, csak ekkor még azt hittem, apuék ezen megsértődtek volna. Sajnos a mai napig nem tudom, hogy élte meg igazából ezt a pár napot nálunk. Nagyon örültem volna, ha továbbra is velünk marad! Sokáig kérdeztem anyuékat, hogy nem megoldható-e, és elképzeltem, hogy velünk is lesz. Így történt, hogy az egyik karácsonyra vendégként, vagyis inkább testvérként fogadtunk be egy lányt, akinek abban az évben halt meg az anyukája, és emellett még hátrányosabb helyzetből is származott. Jópár éve már annak, amit most elmeséltem, viszont olyan nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig gondolkodom, vajon mikor lesz a következő ilyen alkalom és vajon ki lesz a látogató. És azt hiszem, kéne is írnom a lánynak, hogy mi van vele… 

AK

Korai gyerekkorom óta éveken át megvolt a szenteste megszokott és számomra tökéletes menete: este 6-kor közös családi vacsora négyesben, aztán apukám bement megnézni az ebédlőbe, megjött-e már a Jézuska, amit csengettyűszóval jelzett számunkra. A karácsonyfánál imádkoztunk, énekeltünk (felénk mendikálásnak mondják), majd következett az ajándékátadás és -bontás. Mikor mindez megvolt, felöltöztünk és elsétáltunk a nagynénimékhez, akiknél szintén mendikáltunk, megnéztük, mit hozott a Jézuska, megkóstoltuk a sütit, majd már velük együtt indultunk tovább és mentünk anyukám további 4 testvéréhez. Végül a nagyszüleimnél jöttünk össze mindannyian. Úgy szerettem ezt: járni házról házra, közösen mendikálni, mindenhol megcsodálni a karácsonyfát, beszélgetni… Mire hazaértünk, még mindig csak este fél 11 volt, még lehetett kicsit örülni az ajándékoknak, aztán éjfélkor már a templomban ünnepeltük a kis Jézus születését. 

Ehhez aztán fokozatosan további szokások jöttek, például a mendikálással összekötött betlehemiláng-hordás vagy a betlehem előkészítése a féli templomban 24-én reggel. 

De hogy fog ez kinézni egy teljesen új helyen, új családban? – tettem fel magamnak a kérdést 3 évvel ezelőtt friss házasként karácsony előtt. Hogyan és mitől lesz igazi ezentúl a karácsonyom? Egy új “igazit” kellett összegyúrnunk két ember otthonról hozott szokásaiból. Valamit elengedni, valamit meghagyni, valami újat befogadni. Saját hagyományt teremteni, átitatva az előző generációk szép szokásaival, s így továbbadni majd a jövő nemzedékének. 

Lívia

Eljön az az időszak az ember életében, mikor a karácsonyfa nem csak úgy csodaként megjelenik, hanem bizony vér és verejték árán kerül a sarokba. Amióta nagyok lettünk, ez nálunk mindig a gyerekek dolga. Apu, anyu a konyhában, Ákos összeszereli az ágakat és becipeli a cserepet, aztán aszisztálgat Anna és körülöttem, de inkább már csak menne a TV elé. Persze ezt mi nem engedjük, ez közös munka! Szól a hangos karácsonyi zene, Anna teszi fel a kismadarat, Ákos a csúcsdíszt, a fát pedig teleaggatjuk gumicukrokkal…

Szerettem ezeket a délelőttöket.

Aztán megérkeztek a családunkba a gyerekek, és azóta újra csodaként érkezik a karácsonyfa! Úgy örültem ennek, mintha én lennék gyerek. Ahogy titokban becipeljük, suttogva egyeztetjük a díszítést, elnyomjuk a hangos nevetéseket és csak csendben röhögünk a markunkba, fel ne keljenek. Aztán eljön a reggel, amit szerintem én ugyanúgy várok, mint ők. Sikongatva hívnak, hogy rohanjak gyorsan, mi van az ebédlőben, hát Jézuska elhozta a karácsonyfát. Én pedig teleszívvel nézem az alvástól rózsaszín, párnanyomatos arcukat, és érzem, ezek az örömök az igazi karácsonyi csodák. Kívánom, hogy Ti is ezeket az apró pillanatokat keressétek, a mosolyokat és nevetéseket, és merüljetek el bennük. Áldott ünnepeket!

Zsuzsi

A karácsony előtti nyüzsgés néha elég kimerítő lehet. Segítenünk kell a Jézuskának beszerezni az ajándékokat, be kell vásárolnunk, hogy minden meglegyen a tökéletes menühöz és hasonlók. Van, hogy a körülmények sem könnyítik meg a dolgunkat. Amikor karácsony előtt egy héttel állunk a hajunkat tépve a bevásárlóközpontban a hömpölygő tömeg közepén, és azt sem tudjuk, hova menjünk először, lehet, hogy felvetődik bennünk a kérdés, hogy vajon erről kéne-e szólnia ennek az ünnepnek. Tény, hogy nagyon stresszesek lehetnek a karácsonyi előkészületek, de bizton kijelentem, hogy teljes mértékben megéri. Amikor ülünk Szenteste a vacsoraasztalnál és együtt van a család, akkor tudatosul bennünk, hogy valóban megérte a sok-sok készülődés. Lehet, hogy régebben nem ilyen volt a karácsonyt megelőző időszak, de a világ változik. Ma lehet, hogy kicsit másképpen telnek az előkészületek, de a lényeg ugyanaz. A karácsony üzenete, jelentése és szerepe nem változott és soha nem is fog.   

Eszti