- Fagyos januári reggel volt. Nótás és Tücsök sietős léptekkel kaptattak fel a dombon, ahol Bogas és Zsemle már várta őket.
Fagyos januári reggel volt. Nótás és Tücsök sietős léptekkel kaptattak fel a dombon, ahol Bogas és Zsemle már várta őket. Együtt indultak tovább a buszmegálló felé. Isro, Breki és Akela néhány perccel utánuk érkezett. A járat pontos volt. Jegyváltás után egy-egy ülésre huppantak, lassan átjárta őket a fűtésből áramló meleg levegő. Ettől sokkal jobb kedvre derültek. Élénken meséltek a karácsony eseményeiről, az ajándékokról, a süteményekről, de legtöbbet mégis a mai nap került szóba. Hiszen nem akárhová igyekeztek, úti céljuk a főváros volt. Mindegyikük elképzelte már, milyen lehet egy ekkora helyen élni, ahol minden karnyújtásnyira van, és annyi szépet lát az ember. Még sosem sétáltak ebben a városban, mindig csak átutaztak rajta. Szerették volna közelebbről látni. A mai alkalom remek lehetőséget biztosított erre. Mivel a fiúk nagyon szerették az ókori Egyiptom kultúráját és történelmét, Akela meglepte őket. Az ősszel új kiállítás nyílt, ahol a leghíresebb fáraó sírjának minden kincsét bemutatják. Erre a kiállításra hívta el az őrsöt, és persze a lányokat is.
A busz begördült a végállomásra. Tátott szájjal bámulták a hatalmas épületeket, a rengeteg embert. De szemük sarkából mindig figyelték merre jár Akela, hiszen nem szerettek volna eltévedni. Miközben az utcák, járdák, alul- és felüljárók labirintusán keresztül haladtak, Bogas valami mást is észrevett: bármerre jártak, a földön mindenhol szemét hevert. Eldobott üdítős flakon, újságpapír, végtelen mennyiségű cigarettacsikk, a járdába belegyúrt rágógumik világosszürke pöttyöket hagytak maguk után. Tovább haladva egy fiatal férfit vettek észre, aki papucsban jött ki a panelházból, kezében pizzásdoboz, rajta nagy kupacban felhalmozva a bontatlan csomagolású élelmiszer. Kukába dobta a csomagot. A lányok és a fiúk értetlenkedve nézték mi történik, hiszen azt ők is tudták, hogy élelmiszert kidobni hatalmas pazarlás. Aztán Akela felvilágosította őket, hogy ezek biztos lejárt szavatosságú élelmiszerek voltak, amit nem használtak fel időben. Továbbindultak. A város egyik főútjára kanyarodtak. Rengeteg autó sorakozott egymás mögött, hogy csigatempóban araszolgatva jussanak el egyik pontból a másikba. Minden autóban egy, legfeljebb két ember ült. A fiúk szerint gyalogosan sokkal előbb célba értek volna.
A kiállítás nagyon érdekes volt. A fáraó sírkamrájának minden apró részletét láthatták, a felbecsülhetetlen értékű arany kincseket, a különleges használati tárgyakat, még egy ókori társasjátékot is megnézhettek, aminek ismertek a szabályai. A neve senet. Zsemle el is határozta, hogy otthon papírból elkészíti majd a táblát, utánajár mindennek, és a fiúkkal kipróbálják.
Bogast viszont nem hagyta nyugodni az, amit a múzeum felé látott. Nem volt hozzászokva ekkora felelőtlenséghez és pazarláshoz. Dühítette a dolog. Hazafelé csendben ült a buszon, fejét az ablaknak támasztva nézett ki rajta. Akela egy gyors mozdulattal lehuppant mellé, és megkérdezte mi bántja. Bogas a csapatparancsnok felé fordult, és elmondta, hogy nagyon szomorúnak érzi magát amiatt, amit a városban látott. Nem érti, miért nem lehet a szemetet a kukába dobni, miért gondolják az emberek, hogy jó helye van ott is, ahol kiesik a zsebükből, vagy ahol éppen kifogy az innivaló a palackból. Azt sem érti, miért kell annyi élelmiszert felhalmozni, mikor a boltban mindig lehet frisset kapni, vagy miért kell nagyon kicsi távolságokat is autóval megtenni. Majd hozzátette, hogy ugyanez a helyzet a vízzel, amit szennyezünk, a levegővel, amit szennyezünk, a termőfölddel, amit szennyezünk. Mostanában sokat olvasott erről, és egyre erősebben körvonalazódik benne, hogy jó lenne valamit tenni. Valamit segíteni, kicsit javítani a dolgon. Csak nem tudja, mit tehetne, hiszen gyerek még. Ugyan milyen hatással lehetne a környezetére? Akela elmosolyodott, megveregette Bogas vállát, és elmondta, hogy szerinte igenis nagyon sokat tud tenni. Hiszen sok Dávid győzött már hatalmas Góliátokkal szemben. Minden azon múlik, hogy mennyire kitartó az ember, mennyire hisz abban a célban, amit kitűzött maga elé. A legjobb hír pedig - itt Akela a fiúk, Isro és Breki felé intett a fejével -, hogy nincs egyedül. Bogas jelentőségteljesen bólintott, és az út további részében már azon törte a fejét, hogy otthon és az iskolában hogyan tudna javítani a pazarláson, és tenni a környezetszennyezés ellen.
Egy héttel később Bogasék osztályterme egy, a fiúk őrse által készített szelektív hulladékgyűjtővel lett gazdagabb, Isro és Breki pedig, a többi lánycserkésszel együtt, figyelemfelhívó plakátokat rajzoltak, amiken nemcsak a szemetelésre, hanem az egyszer használatos tányérok, evőeszközök, szívószálak feleslegességére is felhívták a figyelmet. Bogas pedig megkérte szüleit, hogy többet ne vigyék autóval az iskolába. Inkább korábban kel és gyalogol, vagy ha az idő engedi, biciklivel teszi meg az utat.
Skrován Boglárka
Az iskolában, vagy otthon mit tudnátok tenni környezetünk, földünk védelméért? Milyen hulladékot dobunk a sárga színű kukába? Mivel tudnátok helyettesíteni a műanyag palackokat és ételdobozokat? Őrsi gyűlésen készítsetek egy plakátot, ami felhívja az emberek figyelmét a környezetvédelem fontosságára.