- Tücsök szemére nehezen jött az álom. Izgett- mozgott a pihepuha ágy takarója alatt. A reggelt várta. Élete első kétnapos túrájára indul. Nemcsak az őrse, hanem Akela és a lányok, de Kolombusz és Hanga is velük tart majd.
A készülődés már hetekkel ezelőtt elkezdődött. Derékaljak, hálózsákok, pótzoknik, sebtapaszok és kulacsok bucskáztak át egymáson, mígnem ma délután sorra a hátizsákba kerültek.
Másnap reggel, pontban hét órakor a csapat tizenegy tagja felszállt a buszra. Túrájuk kiinduló- és célpontja egy kis falucska volt. A busz egészen odáig vitte őket. Leszálltak, feltöltötték kulacsaikat, majd Akela vezetésével elindultak a piros turistajelzésen. A vidék csodálatos volt. Bükk- és tölgyfák sorakoztak egymás után. Bár nyár volt, és meglehetősen meleg, az erdőben szinte friss volt a levegő. A lombkorona hatalmas napernyőként feszült a cserkészek fölé. Két óra baktatás után elérkezett az első pihenő ideje. Mindenki hosszú kortyokban itta a hűs vizet, majd Hanga táskájából előkerült egy tábla csokoládé. Míg azt majszolták, Akela egyenként egy másik asztalhoz hívta őket. Az asztalon tizenegy cetli hevert, szorosan összehajtva, személyre szólóan. Arra kérte a társaságot, hogy a túra végéig ne beszéljenek arról, mi van a cetlijükre írva. Isro, Breki és Hanga hamar megkaparintotta az övét, sunyi pillantásokat vetve nyitották szét, szinte látni lehetett rajtuk az izgalmat. A fiúk is elolvasták a magukét, majd a cserkészek legbiztosabb helyére, egyenruhájuk bal zsebébe tették.
Továbbmentek. A csapatot innentől megfoghatatlan, titokzatos légkör vette körül. Szemükben az eltökéltség lángja csillogott, mint azoknak, akik küldetést teljesítenek. A térkép szerint nehéz emelkedő várt rájuk. Isro megijedt, nem tartotta magát jónak a túrázásban, hát még a felfele menetben. Breki biztatta, hogy nem lesz semmi baj. A hegyek azért olyan izgalmasak, magyarázta, mert ha az ember felmászik rájuk, akkor onnan le is kell jönni, ami határozottan jobb és könnyebb irány. Lassan haladtak, Nótás gyakran figyelmeztette barátait, hogy igyanak elég vizet, közben Hanga érdekes történeteket mesélt, főleg az angliai kalandjairól. Akela leghátul ment, cserkészeit figyelte, elégedetten mosolygott a bajusza alatt. A hegytetőre érve bámulatos kilátás tárult szemük elé. Kilométerekre elláttak, sziklák fenyők, rengeteg zöld és ragyogó, bárányfelhőkkel bodorított kék ég. Tücsök szájtátva nézte, hálás volt, hogy eljöhetett ide. Isro is örült, két kezét széttárva kiáltott bele a messzeségbe. Kifulladt ugyan, de Brekinek köszönhetően könnyebben vette az akadályt.
Elérkezett a letáborozás ideje. Pár méterre egy kisebb tisztást találtak, ahol mindenki kényelmesen elférhetett. Zsákjaikat az egyik fenyő tövéhez rakták, derékaljaikat kiterítve pár perc pihenőt adtak maguknak. Kicsivel később Zsemle és Bogas elindult tűzifát keresni. Míg elvoltak, a lányok előkészítették a vacsorának valót: szalonna, kolbász, kenyér és némi zöldség került a csajkákba. Nem kellett sok idő, a tűz vidáman ropogott, körülötte pedig tizenegy éhes cserkész falatozott. Kolumbusz rövid előadást rögtönzött társainak. Széles- e világon ő volt a legjobb színész. Hasukat fogva nevettek a langaléta fiún, aki hosszú karjaival és lábaival eljátszotta, ahogy a busz után fut. Isro nagyon jól ismerte a növényeket, délután talált is egy nagy csokor mentát. Most teát főzött belőle. Mindenféléről beszélgettek, élményekről, tervekről, arról, hogy ha elég idősek lesznek, mindnyájan őrsöt szeretnének majd vezetni. Éjfél körül, engedve hálózsákjaik hívogatásának, boldogan, tagjaikban kellemes fáradsággal tértek nyugovóra.
Szelíden simogató napsugarak keltették őket. Álomtól gyűrött arcuk elárulta, hogy ha rajtuk múlt volna, még legalább két órát édes semmittevéssel töltenének. Sajnos nem volt rá idő. Ma a piros turistajelzést elhagyva, rátérnek a kékre. Ez vezeti majd vissza őket a faluba, oda, ahonnan tegnap reggel indultak. Brekinek igaza volt, lefele tényleg gyorsabban ment. Két óra múlva már látták a templomtorony tetejét. Ahhoz pedig, hogy a megállóhoz érjenek harminc perc sem kellett.
Kinyújtóztatták lábaikat, haraptak néhányat a tegnapi pástétomoskenyérből, majd Nótás a kis cetlikre terelte a szót. Akela, aki eddig a menetrend tanulmányozásával volt elfoglalva, gyors hátraarcot csinált. Kacsintott egy hatalmasat, majd megkérte a cserkészeket, hogy meséljék el, mi volt a cetlijükre írva. Sorban nyitogatták a félig már összegyűrődött papírdarabokat. Mindegyiken más szerepelt. Kolumbuszén az, hogy nevettesse meg a többieket. Breki azt a feladatot kapta, hogy segítsen annak, aki lemarad, vagy nehezen bírja a túrát. Nótás papírján az állt, hogy legyen a csapat vízfelelőse. Figyelje, hogy mindenki elegendő folyadékot igyon. Miután mindenki elmondta mi volt a titkos küldetése, Akela belefogott a magyarázatba. Mióta parancsnok, s ennek már sok ideje, szinte az összes túrán akadt nézeteltérés, olykor még vita is. Sokáig kereste a megoldást. Végül rájött a problémára: a csapat nem gondolkodott csapatként. Úgy túráztak, mintha egyedül lettek volna. Arra gondolt, hogy ha az erősségekre helyezi a hangsúlyt, ha erre figyel, meg arra, hogy minden dolgot közösen és egymásért csináljanak, akkor sikerül az, amit szeretne: mindenki jól érezheti magát. Ezért voltak a titkos küldetések. Olyan feladatokat kaptak, amik testhezállóak. Akela sokat figyelte cserkészeit. Tudta, hogy Breki úgy lelkesít másokat, ahogy senki. Azt is tudta, hogy Isro remekül ért a gyógynövényekhez. Végigsorolt mindenkit, a fiúkat egyenként, Hangát és Kolombuszt is. Végül a büszke csapatparancsnok nagy köszönetet mondott mindenkinek, hiszen megmutatták, mit is jelent az, amikor a cserkész minden cserkészt testvérének tekint.
Kék- fehér buszuk hamarosan a megállóba gördült. Üres volt. Kényelmes helyet kerestek maguknak. Pillanatok kellettek hozzá, hogy elaludjanak. A jármű komótosan zötyögött útján. A rossz hegyi utak kátyúiba hajtva tizenegy kócos, barnára sült fej egyszerre koppant az ablaküveghez. Látszólag nem zavarta őket, álmukban mindnyájan életük legjobb túrájára gondoltak.
Ha a csapatparancsnokotok nektek is szervezne egy ilyen túrát, mit írna a te cetlidre?
Szerintetek miért fontos az őrsben odafigyelni egymásra?