- Tücsök nehezen találta meg a fáradhatatlanul csörgő ébresztőóra kikapcsoló gombját. Nagyot ásítva megdörzsölte szemét, majd kinézett az ablakon.
Legalább tizenöt centiméternyi friss hó borította az udvart. Tücsök fülig érő mosollyal, és nagy szökkenésekkel üdvözölte a várva- várt csodát. Körülbelül a második ugrás után már eszébe is jutott, hogy a halastó fölötti dombokon milyen jót lehetne szánkózni. A negyedik ugrásnál már arra gondolt, hogy az egész cserkészcsapatot ki kellene hívni; ekkor csörrent meg Tücsök édesanyjának telefonja. Akela, a csapatparancsnok volt az, aki úgy tűnik, ugyanarra gondolt, mint Tücsök: ha hó hullott az éjjel, akkor szánkózni kell. Ebéd után gyülekező a Fő téren, melegen öltözve.
Mikor az óra elütötte a delet néhány cserkész susogós sínadrágban már ott ácsorgott a megbeszélt helyen. Tücsök őrstagjai is megérkeztek. Látszott rajtuk, hogy alig várják az idei tél legjobbnak ígérkező kalandját. Nótás a sportos, piros szánkóját hozta el, Zsemle, Bogas és Tücsök pedig a klasszikus, fából készültet húzta maga után. Mikor mindenki odaért, Akela vezetésével elindultak a dombok felé. Csodálatos látvány volt. Amerre csak néztek, mindenütt vakítóan fehérlett a hó: a fákon, a bokrokon, a szőlőskerteket szegélyező kerítéseken. Pontosan úgy, mint a mesékben. A fiúk még sosem látták ilyen gyönyörűnek a vidéket. A dombtetőn megálltak, ahol Akela eligazítást tartott. Mindenkit megkért, hogy óvatosan szeljék majd a havat, vigyázzanak egymásra. A zöldnyakkendősök figyelmét külön felhívta arra, hogy ha kell, a kisebbeknek segítsenek a dombon felhúzni a szánkót.
Az erdőszéli kis kalyibában Isro és Breki melegedőt rendezett be. Termoszban finom gyümölcsös tea, a dobozokban pedig mézes puszedli várta a megfáradt szánkázókat. A kalyiba mellett Akela, szokásához híven, valami újdonsággal készült meglepni a csapatát. A kemping gázfőzőn gesztenyét sütött egy tepsiben a cserkészeknek, csodás illattal megtöltve a környéket.
A csapat rovercserkészei hóból rámpákat készítettek, ahonnan a bátrabbak akár ugratni is tudtak. Feltéve persze, ha strapabíró szánkóval rendelkeztek. Némelyik szánkó már-már repült, majd nagy puffanással földet érve siklott tovább, egészen a domb aljáig. Akik inkább a biztonságosabb utat szerették volna kipróbálni, azoknak sima, de gyors útjuk volt a kerítés mellett. Kimelegedett, pirospozsgás arcú, mosolygó szemű, hangosan kacagó, egymást túlkiabáló cserkészek lepték el a környéket.
A fiúk, mint ahogy azt már megszokhattuk tőlük, váratlan kalandba keveredtek. Mind a négyen Bogas hatalmas szánkóján száguldottak lefelé, amikor Zsemle hirtelen irányváltása miatt becsúsztak az erdőbe. Szerencsére egyiküknek sem esett baja. Hasukat fogva nevettek a hóban. Mellettük a felborult szánkó. Mikor a nevetés alábbhagyott, Tücsök madárcsiripelést hallott a fák között. Feltápászkodtak, és csendben, figyelve, elindultak a hang irányába. Az egyik fa aljában meg is találták a hang forrását: egy törött szárnyú cinegét. Először tanácstalanul álltak a védtelen tollas felett. Mit csináljanak? Ha itt hagyják, biztosan elpusztul. Azt pedig egyikük sem szerette volna. Tücsöknek hirtelen fantasztikus mentőötlete támadt. Hatalmas, kötött sálját letekerte a nyakáról, fészket formált belőle, majd a madár minden tiltakozása ellenére óvatosan belerakta. Mikor a cinege észrevette, hogy milyen kellemes, puha és meleg helyre került, hálásan csipogott egyet. Ezután elindultak, hogy tanácsot kérjenek Akelától. A csapatparancsok épp az utolsó adag gesztenyét sütötte a tepsiben, mikor a fiúk odaértek hozzá. Komótosan, szakállát simítgatva vizsgálta a sál újdonsült lakóját. Végül úgy döntött, hogy mindenképpen szakszerű kezekre kell bízni a madarat. Látnia kell egy állatorvosnak is. Tíz perc múlva gyülekezőt sípolt. Elérkezett az idő a hazaindulásra. Akela elmesélte a többieknek a szerencsétlenül járt cinege esetét, és arra kérte a cserkészeket, hogy gyorsan és rendezetten készülődjenek el. A szürkület beálltával már mindenki otthon, a meleg szobában ücsörgött, élményekkel gazdagodva és sok-sok nevetéssel feltöltődve. Kivéve a fiúkat és Akelát. Ők még az állatorvosnál voltak.
Három hét múlva nagyszerű híreket kaptak: a cinege jól van, és nemsokára szabadon engedik nem messze attól a helytől, ahol rátaláltak. Közben Zsemlének az az ötlete támadt, hogy az erdő szélére, a kalyiba mellé madáretetőt kellene készíteniük, hogy gondoskodhassanak kis barátjukról és a többi madárról. Akela segítségével egy igazán mutatós darabot sikerült barkácsolniuk, amit ki is raktak a megbeszélt helyen, és amit azóta is folyamatosan szemmel tartanak, és sosem hagynak üresen. Mindenféle finom falat várja az oda érkezőket.
Melyik a kedvenc téli sportotok? Az őrsötökkel voltatok már valaha szánkózni vagy korcsolyázni? Ti mit tennétek, ha egy sérült madarat találnátok az erdőben? Mivel töltenétek fel a madáretetőt?