Mi van a határon túl?

Mindennapjainkban gyakran találkozunk olyan viselkedésformákkal, amelyekkel nem értünk egyet. Most próbálj visszagondolni egy olyan alkalomra az elmúlt hétből, amikor a környezetedben valakinek a viselkedése nem tetszett, magára haragított, felbosszantott, kihozott a béketűrésedből. (Pár példát hozok azoknak, akik elakadtak: csúnya beszéd, veszekedés, bántás, részeg ember látványa, cigarettázók, kiközösítés, verekedés, árulkodás, csúfolódás, lustaság, restség, harag, hazugság, átverés stb.)

Hogy reagálsz (reagáltál) ezekben a helyzetekben?

Vezetőként cserkészkörökben is biztosan találkozol olyan viselkedéssel, ami már a határaidat feszegeti. Bizonyára felmerülnek benned is kérdések: Mit kezdjek most ezzel őrsvezetőként, parancsnokként, roverként? Hol a határ? Mit mondhatok meg, és mit nem? Hogyan mondjam meg a tutit, bántás nélkül?
Az ignorálás nem megoldás. Nem hagyhatom szó és következmények nélkül a bántó viselkedést. Ilyen helyzetekben legtöbbször felhasználjuk az otthonról és környezetünkből hozott mintákat:

• tiltunk (Ne beszélj csúnyán! Ne kiabáljatok! Ne verekedjetek! Nem jöhetsz őrsire! Tedd el a telefont!),

• moralizálunk (Nem szabad kiabálni, lökdösődni, hazudozni!),

• szigorúak vagyunk (Több szót nem akarok hallani! Ezt meg ne lássam többet!),

• feltételeket szabunk (Egy feltétellel megengedem, ha...),

• ismétlünk (Már hányszor kértelek, hogy ne csúfolódjatok, elmondom, még egyszer, utoljára. Nem megmondtam, hogy ne vágj a szavába?),

• fenyegetünk (Ha még egyszer ilyet látok, hazaküldelek! Ezt megmondom a szüleidnek! Elveszem a telefonod, ha még egyszer...),

• büntetünk (Ezért most kiállsz a játékból! 20 drepp! Elveszem a telefonod! Te leszel az utolsó a sorban! Te mosogatsz!).

Bizonyára számodra sem ismeretlenek ezek a mondatok.

Jó tudatosítani: Minden érzést meg lehet érteni, de az abból fakadó negatív, agresszív és destruktív viselkedést NEM KELL tolerálunk.

A mi szavaink és megnyilvánulásunk válaszok egy adott viselkedésre. Ha elhangzik egy csúnya szó, azt már nem tudjuk kimondatlanná tenni, viszont a válaszreakciónk döntő lehet. Fontos feltenni a kérdést: Mit akarunk elérni?

• Ha pillanatnyi változást (legyen csönd, ne kelljen semmit oldani, hogy rend legyen, hogy rám figyeljenek) akkor a fenti példákat követjük.

• Ha viszont hosszabb távon gondolkodunk és együttműködésre vágyunk, akkor érdemes közös célokat megfogalmazni, és meghatározni azokat a határokat, amelyek között mindenki kényelmesen érzi magát. Ahol mindenkinek értenie kell, hogy mi miért történik. De hogyan? Ehhez hoztam pár gyakorlati megoldást.

A probléma megfogalmazása

A számodra már nem kívánt viselkedés esetén először megteheted azt, hogy az érintettnek elmondod, a viselkedése benned mit vált ki, milyen érzéssel köthető össze, azaz ÉN-KIJELENTÉSEKET használsz. Egy rövid példával élve az „elszomorítasz” kijelentés helyett úgy kezded: „szomorú vagyok, amikor….”
Ez lehetővé teszi, hogy támadó és vádaskodó hozzáállás nélkül beszéljünk arról, mit élünk át, mit szeretnénk, vagy milyenek az elvárásaink. Ennek alapja, hogy első szám első személyben fogalmazzunk. Továbbá arról beszéljünk, mi váltotta ki bennünk ezt az érzést, nem pedig arról, hogy ki.

 

Példák:

Elegem van! (És nem: Fölmérgesítettél!) Zavar a kiabálás. (És nem: A kiabálásotoktól megbolondulok!) Nem szeretem az iróniát! (És nem: Hogy beszélsz velem?)
Elszomorít, amiért nincsenek betartva a szabályaink. Frusztrált vagyok, mert nem tudom végigmondani a mondatot! Nem szeretem, ha kiabálással, lökdöséssel oldjátok a konfliktust. Mérges vagyok, amiért eltépődött a könyv. Zavar, ha csúfoljátok egymást.

Továbbá arról beszélünk, mik az elvárásaink, szükségleteink, elképzeléseink. Ezt főleg akkor tudjuk használni, ha nem vagyunk az érzelmeink hatása alatt.

- Nem számítottam rá, hogy így fog elsülni.
- Azt gondoltam, hogy a titkunk kettőnk között marad.
- Azt hittem, ma mindannyian itt leszünk. Ha hiányos az őrs, ezt most nem tudjuk megbeszélni.
- Azt vártam, hogy mindenki elvégzi a vállalását. Most ez késleltet minket.
- Kellemetlenül érzem magam, amiért ezt a dolgot mástól tudtam meg. Lehet, féltél nekem elmondani.
- Zavar a számonkérő hangsúly. Szívesen beszélnék róla, de nem ilyen módon.

 

A megoldáshoz vezető út

A következő lépés kulcsfontosságú. A másik felet EGYÜTTMŰKÖDÉSRE HÍVOD, megkeresitek a megoldást, ami minden félnek megfelel.
Szituáció: Két őrstagod összeveszett.

- Most már elmondtuk, mi történt kettőtök között. Mi segítene abban, hogy kibéküljetek?
- Ha valakit megbántunk, és szeretnénk vele kibékülni, segít, ha bocsánatot kérünk.
- Megbeszélitek ketten, vagy szeretnétek, hogy még itt legyek?
- Örülni fogok, ha őrsi végén elmondjátok, miben sikerült megegyeznetek.

Más esetben a következő szófordulatok lehetnek segítségedre:
Mit csinálsz ezzel? Mit csinálunk ezzel? Mit javasolsz? Hogy fogjuk ezt megoldani? Melyik megoldást választod? Mit gondolsz erről? Mi a véleményed? Hogy látod?

Tudtad?

A gyakori „nem”-et használó gyerekeknél segít, ha megérted a „nem” mögött húzódó okot. Példa: „Nem akarok játszani, nem fogok énekelni, nem fogok szerepelni.”

Reakció: „Jól érzem, hogy az utóbbi tábortűzi jelenetnél többet vártál magadtól, ezért inkább kimaradnál? A múltkori játéknál elestél, és félsz, hogy újra megütöd magad? Legutóbb kinevettek, amiért hamisan énekeltél, és most félsz, hogy ez megismétlődik, jól gondolom?”

 

A nem kívánatos viselkedés megelőzése őrsi során

 

1. Beszéljetek arról, hogy kinek mi fontos, mit szeretnétek mint őrs, mint egység.
   Mindenki a maga nevében szólaljon fel. Mondd el, számodra mit jelent az őrsi hangulat: „Számomra a jó őrsi hangulat az jelenti, ha együttműködünk, ha megbeszéljük a felmerülő nehézségeket, ha együtt nevetünk. Nem szeretem viszont a csúnya beszédet, a verekedést, a kiabálást.” Egy őrstagnak lehet fontos, hogy meghallgassák, hogy legyen választott funkciója, hogy ne legyen kivételezés, klikkesedés stb.
    

2. Közös szabályok megalkotása.
   Feltételezhető, hogy őrstagjaid (vagy a többi vezető) nagyobb felelősséget éreznek majd a szabályok betartására, ha együtt találjátok ki azokat a határokat, amelyek nektek fontosak. Kezdő kérdésnek feltehetjük: „Hogy kellene egymással az őrsik (táborok, tanyázás, vezetői megbeszélés) alatt viselkednünk ahhoz, hogy ott jól érezzük magunkat?” Ezek után mindenki felírhatja kis papírokra, ami ezzel kapcsolatban az eszébe jut. A végén az őrsvezető irányításával megalkotjuk az összeírt javaslatokból azt a 3-5 szabályt, amit pozitívan fogalmazunk meg (nem tiltó mondatokban).

   Például:
   Igyekezni fogunk, hogy: egymást meghallgassuk, barátságosak leszünk egymással, figyelembe vesszük a másik szükségleteit. Megmondjuk, ha valamivel nem értünk egyet. (Ezek mellé, pedig ki lehet függeszteni a gyerekek, vezetők által írt papírokat.)

 

Szabálysértés esetén

Persze megtörténik, hogy valaki megszegi a szabályt. Hogy oldjuk ezt szankciók nélkül?

 

1.„Megegyeztünk ezekben a szabályokban. Feri, 4. szabály. (elolvassuk). Ezt most nem sikerült betartani. Mit csinálunk ezzel? Mi segítene a jövőben, hogy ez ne ismétlődjön meg?”

2. Papírra írt megállapodás. A „hivatalos” jellege súlyt ad a kimondott szavaknak. Ez tartalmazhatja a következőket:
Cím: MEGÁLLAPODÁS
Létrejött X és Y között a felek önszántából és kölcsönös beleegyezésével. A megállapodásban leírtakat a két fél elfogadja, és törekszik annak betartására.
Továbbá: A megállapodás időtartama, megkötésének célja és az esetleg ehhez kapcsolható vállalások. Dátum és mindkét fél aláírása.

3. Elmondjuk, hogy miért zavar minket a szabály megsértése. Teljesen empatikus hozzáállással és érdeklődéssel kérdezhetjük: „Érteni szeretném, miért használsz csúnya szavakat.” A választ elfogadjuk, nem minősítjük. Elmondjuk, mit szeretnénk, meghallgatjuk, ő mit szeretne, és megegyezünk valamiben, ami mindkettőnknek megfelel.

A közös szabályok betartatása esetében érdemes elismeréssel lenni a csoport iránt. Pl. „Úgy gondolom, ma igazán sikerült a szabályaink szerint együttműködnünk. Ennek igazán örülök.”

Végezetül már csak arra buzdítalak titeket, hogy menet közben is merjetek változtatni. Ha valamelyik szabály nem működik, üljetek le, beszéljétek meg és változtassatok.

 

Forrás:
Pavel Kopřiva, Jana Nováčková, Dobromila Nevolová, Tatjana Kopřivová: Respektovat a být respektován. 2015