- Miri a nyáron részese volt egy hatalmas kalandnak. Három hónapot töltött Amerikában, majd sikeres hazaérkezése után elmesélte nekünk élményeit és tapasztalatait.
Hogy sikerült kijutnod Amerikába? Kikkel mentél?
A Külföldi Magyar Cserkészszövetség minden évben lehetőséget nyújt a határon túli magyar szövetségek egy-egy cserkészének, hogy nyarukat az Egyesült államokban töltsék. Miután idén az SZMCS meghirdette a tanulmányutat, pályáztam és kiválasztottak. Most először kapott helyet a csapatban egy Bocskai Rádióhoz tartozó ösztöndíjas és egy egészségügyi ellátásért felelős személy is, aki a Máltai Szeretetszolgálat révén, nem cserkészként utazott ki velünk. Végül négyen indultunk útnak, június 12-én repültünk New Yorkba, ahol kezdetét vette a három hónapos tanulmányút. Elmondhatom, remekül sikerült.
Mi ösztönzött arra, hogy kimenj?
Még nem voltam Amerikában soha, sőt, még Európát sem hagytam el. Részben ez volt az, ami ösztönzött. Részben pedig, ha pozitívan vesszük, akkor ez három hónapnyi cserkészkedés. Három hónapot cserkészek között töltesz, csinálod azt, amit egyébként egy táborban szoktál, aztán egész nyáron hiányzik. Na, ezt itt lehetett három hónapig csinálni. Végülis durván egy hónapot töltöttünk táborokban, aztán a maradék időt átutaztuk mi négyen. Illetve érdekelt, hogy milyen kint az élet, mind cserkész, mind civil téren.
Nem volt három hónap tiszta cserkészet, de olyan szellemben telt.
Milyen különbségeket tapasztaltál a külföldi és a felvidéki magyar cserkészet között?
A csapattáborban számomra az volt az érdekes, hogy csak hét napig tartott. Tudom, hogy nálunk is vannak olyan csapatok, akik csak hét napra mennek, de szerintem nem melegedett össze annyira a társaság ennyi idő alatt. Plusz náluk legtöbbször külön lány és fiú csapatok vannak, szóval egy városban van két csapat, és nem magától értetődő, hogy ők együtt táborozzanak. Mi egy olyan táborban voltunk, ahol együtt táborozott a kettő. Azt mondanám, hogy az ő hálótervük lazább, mindent ráérősebben csinálnak, ami nagyon jó, sok szempontból közelebb van Bi-Pi koncepciójához.
Ezen kívül sokkal több a klasszikus cserkészprogram, sokkal természetközelibbek a táboraik.
A mi csapattáboraink feszítettebb tempójúak, általában az élményeket tartjuk szem előtt, sokszor csak ott vagyunk a természetben, de nem arra figyelünk, hogy kiélvezzük azt. A VK táborok között pedig rengeteg különbség van, például a táborok leveleznek egymás között, illetve, ha találkoznak, sokat beszélnek egymással mind a jelöltek, mind a kiképzők, nincsenek annyira elkülönülve egymástól.
Mi volt számodra a legmeglepőbb dolog a kint tapasztaltak közül?
Nekem az volt a legmeglepőbb, hogy mennyi szemetet termelnek. Minden műanyag, és mindent kidobnak.
Szerintem nem úgy tekintenek a tárgyakra, mint mi.
Voltak terveid, akár egy listád, olyan dolgokról, amiket meg szerettél volna tenni kint?
Volt listám, három dolog volt rajta. Meg szerettem volna nézni az óceánt, a Niagarát és egy gospel misét, mindhárom sikerült.
Mit gondolsz, a kint lét alatt miben fejlődtél, illetve gazdagodtál?
Nagyon sok mindenben. Szerintem sok türelmet tanultam. Még most sem vagyok egy szuper türelmes ember, de az eddigiektől türelmesebb. Sokkal lazábban kezelem, ha egy bőröndből kell élni, és hogy nincs olyan, hogy majd valamikor hazaérek. A magyarságtudatom is erősödött, teljesen másként tekintek a magyar cserkészetre. És másként tekintek a mi cserkészpedagógiánkra is.
Van olyan dolog, ami miatt visszamennél?
Igen, szívesen elmennék a JUBI táborba két év múlva, ami az ő nagytáboruk.
Ha három szóban kéne leírnod a nyaradat, mely szavakat használnád?
Kaland, nyitottság és mókusbuli.
Útmutató:
Megéri az ilyen és ehhez hasonló lehetőségeket keresni. Nem szabad attól megijedni, hogy nem az őrsöddel vagy a családoddal mész. Az élet a komfortzónádon kívül kezdődik, ami nagyon közhelyes, de valóban így van. Ez Amerikában be is bizonyosodott.