Amikor a nyugdíjas csoport kedélyesen beelőz

Csiba Zoltán | 2018. április 23.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de van, amikor ahhoz támad kedvem, hogy másnap legyalogoljak 30-40 kilométert nagyjából 1500-2000 méter szintkülönbséggel. Elsőre talán flúgos ötletnek tűnik, de hidd el, rengeteg ember van, aki hétvégente rendszeresen megteszi ezt. 

hegymászás
(pexels.com)

Egyedül az egynapos távra nehéz motivációt találni, de egy teljesítménytúrára (továbbiakban TT) benevezve sokkal könnyebb, hiszen úgyis lesz ott még akkor is több száz induló, ha történetesen éppen nem akadt aznapra ismerős túrapartnered.

Persze felteheted a kérdést, mégis mi a fenének szól erről cikk a vezetőknek szánt Cserkészben?

Nos, a célja ennek a rovatnak, hogy ötleteket adjon ahhoz, hogy olyat próbálj ki, amit eddig még nem csináltál, és amiben/amivel akár az általad vezetetteket is motiválhatod. Mire is gondolok?

Például, hogy kitűzöd magad elé, hogy idén márpedig minimum 200 kilométert legyalogolsz. Vagy egy éven belül meglátogatsz három olyan hegységet, amit idáig csak térképen láttál.

Ezekre cserkészrendezvények keretében, valljuk be, csekély az esélyed. Néhány célirányosan megválasztott TT-val viszont akár mindkét vállalásod könnyebben teljesülhet, és fejlődhetsz ezen a területen.

Hogyan fogj hozzá?

Először is válassz a túranaptárból: https://tturak.hu/turanaptar  Kezdetnek valami rövidet ajánlanék. Ez alatt 15-20 kilométert értek. Ott a szintemelkedés sem sok általában. Az oldalon találsz véleményeket is a fórumban. Vannak nagyon felkapott TT-k (Pl. az agyonreklámozott Gerecse 50, amelyre kb. 15 éve nem vagyok már hajlandó betenni a lábam a tömeg miatt, és mindenkit le is beszélek róla). Amennyiben nem vágysz sorban állásra és 1000-1500 indulóra, ne ezeket válaszd.

Hogy is néz ki egy TT?

A nevezési időn belül odaérsz a helyszínre, ahol némi forint ellenében (800-2000 közt a nagyja) kapsz egy igazolólapot (útleírással és általában valamiféle térképpel). Az előírt útvonalat bejárva útközben ellenőrző (EP) és néhány frissítő (tea, csoki, víz, zsíros kenyér - túrája válogatja) ponton haladsz át. Ezeken pecséteket kapsz az igazoló lapodba, ami alapján a végén, a célba érve megkapod ugyanazt a kitűződ és az emléklapod, mint aki tőled két órával gyorsabb volt - itt nem is ez a lényeg.

Természetesen ehhez az kell, hogy szintidőn belül teljesíts. Általánosságban a szintidők: 20km - 6óra, 30km - 8 óra, 50km - 12 óra, 100km - 24 óra. A családbarát, kisgyerekes nagyon rövid távoknál ennél lazább. Ott akár 5 órád is van a 10km-re. A túra kiírásánál megtalálod a szintidőt a pontos távval és szintemelkedéssel együtt.

Hol vannak TT-k?

A legtöbb Magyarországon, az összes hegységben, amelyek többsége pont az északi határ közelében fekszik. Egy-egy hétvégén országos viszonylatban akár 7-10 is. Szlovákiában jóval kevesebb van, és itt én nem is nagyon tudok 30 km alatti távokról.

Mi kell hozzá?

Ha a legnagyobbal akarom kezdeni, akkor jól jöhet egy autó. Értsd: az indítások helyszíne számunkra tömegközlekedéssel sokszor gyakorlatilag megközelíthetetlen. Hiába van mondjuk Ipolyságtól csak 50 km-re Nagymaros, vagy Kürtről 50 km-re Márianosztra, képtelenség mással odaérni reggel hét és kilenc közt. 

A kisebb hozzávalók: egy kényelmes, könnyű, akár feles túracipő vagy terepfutó cipő, megfelelő zoknival (én könnyű túrabakancsot használok). Réteges és könnyű ruházat. Kis hátizsák. Évszak függvényében folyadék. Menet közben fogyasztható ennivaló (hosszan megállva enni nemigen lesz időd, és az izmaid sem fogják szeretni, ha hosszú pihenőkkel próbálkozol, meg a szintidő sem arra van kitalálva). Ha minimális esélyed is van csak a sötétre - rendes fejlámpa. Turistatérkép - sok itinerben már egész jó van, de lehet, hogy pont nem olyanra nevezel.

Alapszabály

A gyorsabbakat illik előre engedni, különösen, hogy egyre több a terepfutó. 3,5-4,5km/h-s átlaggal te is készülj, ha bele akarsz férni a szintidőkbe.

Végül mi is van azokkal a nyugdíjasokkal?

Hát az, hogy ne lepődj meg, ha kedélyesen csevegve beelőznek, vagy akár elkocognak melletted, miközben te már az utolsókat rúgod. Nem egyszer megéltem már. A hab a tortán az volt, amikor a sokadik Kinizsi 100-as teljesítésükről beszélgettek. Szóval lehet egy kis alázatot is tanulni.