A karácsonyfa eredete, története

A karácsony ünnepe a Názáreti Jézushoz kapcsolódik, aki Betlehem városában egy istállóban született. A történet ezen részét azt hiszem, mindannyian ismerjük. Ha kutatunk kicsit az emlékeinkben, rádöbbenhetünk arra, hogy az iskolában a hitoktató, a templomban az atya, de a Bibliában az evangélisták sem említik egy szóval sem, hogy ott állt volna a bárányok és a bölcső közt egy izzókkal díszített, szaloncukrokkal teleaggatott fenyő. Azért nem teszik, mert nem így volt. A karácsonyfa jóval később vált népi hagyománnyá, csak a 16. században. Ez nagyjából 500 évvel ezelőtt történt, ami a cirka 2000 évvel ezelőtt élő Jézushoz közvetlenül nem, de közvetetten nagyon is kötődik. 

Az első fát Németországban állították fel annak okán, hogy az ünnep elvilágiasodott, és az emberek elkezdték mókaként megélni az adventtől vízkeresztig tartó karácsonyi időszakot. A karácsonyfával szerették volna színesebbé és ünnepélyesebbé tenni a keresztény világ második legnagyobb ünnepét. 

Magyarországon csupán 1824-ben állították fel az első fenyőfát teljes pompájában, mégpedig Brunszvik Teréz grófnő martonvásári kúriájában. Az angolok még ennél is később, 1848 karácsonyán Viktória brit királynő és Albert szász-coburg-gothai herceg rezidenciáján. 

De ne szaladjunk ennyire előre! Vessünk egy pillantást a fa szimbolikájára és eredetére.

A germán, római, egyiptomi és kelta kultúrák hagyománya tisztelte a természetet – különösen az örökzöldeket –, amely előtt sokszor ággal vagy koszorúval rótták le tiszteletüket. A karácsonyfa eredete nem a keresztény ünnephez fűződik, hanem a napistenek születésnapjához, amelyet december 25-én ünnepeltek az ókoriak. Az ókeresztény vallás szimbolikájában pedig Krisztus szimbolizálta az isteni fényforrást. A pogány napistentisztelet ellensúlyozásának céljából az első nikaiai zsinat után erre a napra helyezték Jézus születésének évfordulóját, karácsony ünnepét.

Volt a keresztény középkorban egy szokás, amely szerint kivágtak egy fiatal fát karácsonynak napján, jelképezve Jézus fiatalkori áldozatát. Ebből kifolyólag régebben rengeteg legenda párosult ahhoz, hogy ki is állította fel az első karácsonyfát. Egyes feljegyzések szerint Luther Márton volt az első, mások szerint a szegény emberek, akik a remény jegyében deszkákból fapiramist építettek, amelyeken gyertyát gyújtottak. 

A közmegegyezés szerint azonban nem Luther Márton volt az első karácsonyfaállító, hanem Sebastian Brant, német író. 1521-ben jegyezték fel az első fenyőfák árusítását karácsony idején Strasbourgban, amelyekre ostyát és almát helyeztek díszként. Az 1800-as évek elején kezdett világi szinten szokássá válni a fenyőfa díszítése. Ezekről a tevékenységekről egyébként a német titkosrendőrség több jelentést is készített. 

Nagyjából 100 évvel később, az 1900-as évek elején ugrott nagyot a karácsonyfát állítók száma. Ekkor már léteztek az elektromos égők, amelyek státuszszimbólumként szolgáltak a társadalom tehetősebb rétegei számára.

Íme néhány további érdekesség a karácsonyfa kapcsán: 

• Magyarországon a középkorban karácsonyfának nevezték a földesúrnak karácsonyi adóként beszállított tüzelőt. 
• Mivel a déli országokban (pl. Olaszországban) ritkák a fenyőfélék, ezért jászlakkal és karácsonyi jeleneteket ábrázoló szobrokkal helyettesítik a fákat.
• Míg Oroszországban, Észtországban, Lettországban és Litvániában csak szilveszterkor állítják fel a karácsonyfákat, addig az Egyesült Királyságban már októbertől elkezdik a díszítéseket. 
• Egyes vélekedések szerint a gömbök a fán a paradicsomi fa almáját jelképezik. 

Befejezésül egy 1898-as újságcikk részletet mutatom nektek a Vasárnapi Ujság december 25. számából: