A tábortűzi jelenet

Késő délután volt. A nap még erősen sütött a tábor felett.  Nótás cserkészkalapját igazgatta. Tücsök nagyokat húzott vizes kulacsából, majd továbbadta Zsemlének és Bogasnak. Rekkenő hőség volt. A nemzetközi tábor minden lakóját megviselte, lehetett az magyar vagy épp amerikai cserkész. A fiúk nagyon élvezték, hogy itt sok-sok kultúra találkozik egymással, hogy láthatnak és beszélhetnek japán, arab, de még afrikai fiatalokkal is. Elképzelték, milyen jó lesz majd, ha a tábor után felveszik egymással a kapcsolatot. Akár levelet is írhatnak a világ másik felére! Amint ezen gondolkodtak, a rét  felől Akela közeledett hozzájuk. 

- Fiúk, nagyon jó hírt hoztam, – mondta - a mai tábortűz témája a magyarság, a magyar hagyományok bemutatása lesz külföldi testvéreinknek. Tudjátok, ők nagyon keveset tudnak rólunk. 

- Ez tényleg jó hír Akela! - lelkendezett Bogas.

- Melyik népszokást kell majd előadnunk? - kérdezte Zsemle.

- Locsolkodni fogtok - felelte Akela mosolyogva, majd rákacsintott a cserkészekre és elindult az erdő irányába.

- Az nagyon jó! - kiáltott fel Nótás. - Hiszen az a legjobb! Lelocsolni a lányokat, hímes tojást kapni érte. - Igen, - vágott a szavába Zsemle - meg a szép versek, a kölnivíz. Ennél jobb témát nem is kaphattunk volna. 

- Fiúk, - szólalt meg kétségbeesett arccal Tücsök - azt hiszem, nekem nem fog menni a tábortűzi jelenet. 

- Miért gondolod ezt Tücsök? – kérdezte Nótás - Az őrsünk mindig nagyon jó jeleneteket ad elő a tűznél.

- Hát azért, - mondta egy nagy sóhaj után - mert nagyon lámpalázas vagyok. A csapattáborban még úrrá tudok lenni a félelmemen, de itt, ennyi ember előtt! Biztosan elrontom majd. 

- Dehogy rontod el! - szólalt meg Bogas, majd odasétált Tücsök mellé. Kezét a fiú vállára téve folytatta - Nem tudom, a többiek miként gondolják, de én biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes lennél a jelenetünkben. 

- Mi is így gondoljuk! – felelte kórusban Zsemle és Nótás.

- Látod, nincs semmi baj. - mondta Bogas. - Ha szeretnéd, akkor majd egy kisebb szerepet találunk, ahol nem kell sokat beszélni, de azt nem lehet, hogy kimaradsz az egészből. 

- Így van, - helyeselt Zsemle - egy őrs vagyunk, és mi mindig összetartunk. Vagy ne legyen a nevünk Galád gumicukor! 

- Hát jó. De nagyon kicsi legyen az a szerep! - adta be végül a derekát Tücsök.

A többiek széles mosollyal fogadták a hírt, majd az őrsi körlet felé vették az irányt, hogy begyakorolják locsolkodós jelenetüket. Fehér inget, hozzá való mellényt öltöttek magukra, fejükbe pedig fekete, karimás kalapot nyomtak. Kezükbe vödör került, felelevenítettek néhány versikét, majd átvonultak a tábortűzhöz. Nem kellett sokat várniuk. Az első jelenet volt az övék. Akela büszkén nézte a fiúkat, igazán nagyon ügyesek voltak. Az idősebb cserkészek őrse a régi szüreti mulatságot mutatta be. Ezen mindenki rengeteget nevetett. A lányok őrse, Isro, Breki és Kicsibors pedig utolsó jelenetként eljátszották, milyen volt, hogyan zajlott a betlehemezés.

Másnap egy ausztrál lány odament hozzájuk. Elmondta a fiúknak, hogy szerinte igazán jó volt a jelenetük, és hogy nagyon-nagyon tetszettek neki a locsolóversek. Majd arról beszélgettek, hogy milyen szép és érdekes kultúra a magyaroké, nemcsak a népszokásaik, de a zenéjük és a néptáncuk is csodálatos.  Akela is hatalmas dícséretben részesítette a cserkészeket: 

• Fiúk, nagyon büszke vagyok rátok! Hihetetlenül jó jelenet volt. Mindent beletettetek, amit csak kellett. 
• Köszönjük Akela! - mondták kórusban a fiúk.
• Látod Tücsök milyen bátor voltál? - folytatta Akela. - Majdnem száz ember előtt szerepeltél. Ti pedig - fordult Zsemle, Bogas és Nótás felé - úgy támogattátok az őrstagotokat, ahogy a legjobb cserkészek teszik. - mondta, majd a fiúkkal elindult a rét felé, hogy végre elkezdjék az első nemzetközi métameccset. 

Skrován Boglárka

Nektek melyik a kedvenc népszokásotok? Ha a tábortűznél elő kellene adni az egyiket, melyiket választanátok? Ha az egyik őrstagotok elbizonytalanodna, mivel próbálnátok bátorítani?