- Ma a Visegrádi-hegységbe kalauzollak el titeket. Bár már több környékbeli túrát bemutattam itt nektek, a környék és annak gyönyörű erdei még mindig tudnak újat mutatni, időjárástól és évszaktól függően.
A természetnek ezer arca van, mást mutat, mikor ébredezik és zsendül a fű, duzzadnak a rügyek, és a tavaszi napsugarak világítják át az erdőt, és mást nyáron, mikor már minden zöldbe borult. Valakinek pedig az őszi természet a kedvence, mikor a fák a szivárvány minden színébe öltözve kápráztatják el a turistát, és akad olyan is, aki a hófödte erdőkre és tájra esküszik.
Akkor jöjjön hát most egy még kicsit zöldellő, de már őszbe forduló egynapos, ködös túra. Kiinduló pontunk és egyben végcélunk is Pilisszentlászlón a Kis Rigó vendéglő melletti parkoló, amit autóval közelítettünk meg, de persze lehet tömegközlekedni is. Utunkat lefelé menetben kezdjük a kék jelzésen, és már rögtön arra gondolunk, hogy körtúra révén ezt az utat majd felfelé is meg kell tennünk, ami kissé elkedvetlenítette csapatunk pár tagját.
Miután elértük az Öreg-forrás-völgyét, pár percig az aszfaltúton haladunk, aztán a turistaúton a völgy oldalában folytatjuk utunkat. Az út keresztezése után balra térünk a kék kereszt jelzésen. A Zergevirág-forrást elhagyva már felfelé haladunk nem is kicsi meredekséggel másolva a tájat. Komótos iramban elmegyünk a Kármán-forrás mellett, ami az előzőhöz hasonlóan alig csöpög, mutatva, hogy az elmúlt hónapokban nem bővelkedett a környék esőben. Bezzeg a Lajos-forráshoz érve a megszokott kép fogad. Mivel a hely kocsival megközelíthető, rengetegen állnak sorba műanyag flakonokkal, hogy hazavigyék a friss forrásvizet. Van, aki egyszerre 20-30 palackkal visz. Szerencsére ez a forrás bírja. Ha emlékeztek rá, egy előző tavaszi túránkon itt sátraztunk egy éjszakát.
Innen már a sárga jelzésen vezet tovább az utunk. A Bölcső-hegy oldalában haladva érjük el az aznapi legmagasabb pontunkat, az 521 méter tengerszint feletti magasságot. Megkerülve a Lom-hegyet már lefelé visz a lábunk. Ekkor viszont rengeteg őzlábgombát veszünk észre a fák között. Sajnos, mivel nem készültünk fel gombászásra, kosár híján meghagyjuk a gombászóknak, és persze az éhes erdei állatoknak, elvégre ők vannak otthon, mi csak vendégek vagyunk az erdőben. Mielőtt elérnénk a Lom-hegyi-nyerget, jobbra kell térnünk a piros jelzésen a Sikárosi-rét irányába. Mi ezt a letérőt sikeresen elbeszéltük, úgyhogy vagy 100 métert vissza kellett sétálnunk az elágazástól.
Rövid séta után jobbra térünk a kék jelzésre, ami az Országos Kék Túra része, és ezen érjük majd el a parkolót. Pár perc múlva meg is érkezünk a Szilágyi Bernát-forráshoz, ami szintén alig csöpög, viszont négy tűzrakóhellyel és padokkal nyújt kellemes kikapcsolódást az itt megpihenő túrázóknak. Már ropog is a tűz, és mindenki nyársra húzza az aznapi ebédjét: kolbászt, szalonnát, hagymát. A finom erdei ebéd elfogyasztása után még beszélgetünk és emésztünk egy keveset, aztán indulunk tovább a kéken. A Sikásori erdészháznál még mindenki nyom egyet a Kéktúra pecsétjével a kezére, és kanyargunk tovább vidáman a Bükkös-patakkal együtt a völgyben. Néhol fahídon, néhol nagyobb köveken kelünk át egyik partról a másikra. Elhaladunk egy volt ifjúsági táborból megmaradt, oldalról nyitott, de hatalmas tetővel rendelkező menedék mellett, aztán balra fordulva a már ismert Öreg-forrás völgyén keresztül visszatérünk a parkolóba. Sok élménnyel, kilométerrel és egy sült kolbásszal lettünk gazdagabbak.
Számokban: 13 km, 423 m fel, 423 m le
-
9
