- „Légy pozitív! Örülj annak, amid van, más mit meg nem adna a te életedért!” – biztosan ösztönöztek már téged is hasonlókkal, de belegondoltál valaha is, honnan erednek az efféle motivációs frázisok?
Kezdetek
A pozitív szó megjelenése egészen a XIX. század közepéig nyúlik vissza, amikor is egy francia filozófus, Auguste Comte (1798-1857) megírta élete művét „A pozitív filozófia tanfolyama” címmel. Ez vált később a pozitivizmus alapjává, egy évszázaddal később pedig ebből fejlődött ki napjaink egyik legelterjedtebb filozófiai irányzata: az analitikus filozófia. E nézet módszertana alapján több tudományos iskola is létrejött a XIX. század végén.
A Millek története
Comte után James Mill (1773-1836) és fia, John Stuart Mill (1806-1873) építették tovább az új eszmék alapjait. Az idősebb Mill megfogalmazta a pozitivizmus alapelveit, miszerint az elme számára a megismerésben csakis az érzéseink által közvetített tények játszanak szerepet.
Ezt agyunk később rendszerezi, ám e bonyolult egység mellett a puszta tények eltörpülnek, elnyomásban maradnak a megismerés útján.
Jeremy Bentham (1748-1832) hasonló gondolkodású ember volt, szerinte is minden ember a boldogságot keresi. Egyetlen apró eltérés miatt vált a pozitivizmus külön iránnyá:
hívői fontosnak tartják az élet örömeinek és szenvedéseinek minőségét is. Legtapasztaltabbak azok az emberek, akik mindkét végletet megélték már valamilyen szinten.
Bentham szerint az embert két dolog motiválja: a fájdalom elkerülése és az örömszerzés. Utóbbiról úgy gondolja, minden örömforrás egyenértékű, tehát véleménye szerint például a barátságból vagy szerelemből fakadó öröm egyenlő a versolvasás örömével, ez az öröm pedig mindenki számára elérhető függetlenül a társadalmi különbségektől.
Az ifjabbik Mill eszméit kiterjesztette az egész társadalomra is. Azt vallotta, hogy maximalizálni kell az egyéniség szabad fejlődését, mivel ez a jólét legfontosabb lényege. Tanait összefoglalta „A szabadságról” című művében, amiért a társadalom többször elítélte. Ebben közrejátszott az 1861-ben megjelent irománya: „A nők alávetéséről” címmel. Ebben minden eddig összefoglalt alapvető emberi jogait átruházta a nőkre is, ami korában hatalmas felháborodást keltett. Mai kifejezéssel élve azt is mondhatnánk, Mill egy feminista filozófus volt.
Tudomány és filozófia
A XX. század elején egy angol matematikus, Bertrand Russell (1872-1970) kezdte megreformálni a pozitivizmus alapjait. Az ő nézetei szerint a filozófiának tudományosnak kell lennie, illetve az ismeretlenhez a már ismert tényekkel lehet eljutni. Ez akkoriban nagyon előrehaladott gondolkodásnak számított, bár neki a társadalom sújtó kritikája megkegyelmezett. Russell úgy gondolta, az embereknek azzal kellene foglalkozniuk, ami boldoggá teszi őket, éppen ezért csökkenteni kellene a munka mennyiségét. A következő kettősségre hívta fel a figyelmet: a jelenlegi rendszerben a népesség egy része túlhajszolt, ezért boldogtalan, egy másik része pedig egyáltalán nem dolgozik, ami miatt szintén boldogtalan. Ha egyenlően oszlana meg a munka a dolgozók és nem dolgozók közt, az emberek átlagosan napi 4 órát dolgoznának, és így lenne idejük azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyek valós örömet hoznak az életükbe.
Kitartó munkássága idővel meghozta gyümölcsét, hiszen 1950-ben irodalmi Nobel-díjat kapott számos más kitüntetéssel együtt.
Akiket még érdemes megemlítenünk
Az irányzat további jelentős képviselői: Rudolf Carnap, Ernst Mach, Hyppolite Taine, Herbert Spencer és még sokan mások.
Tartsuk észben, hogy mind nagyon művelt és fejlett gondolkodású emberek voltak, akik, ha nem is közvetlenül, de megváltoztatták a világ gondolkodását. Sokat köszönhetünk nekik, a fejlődés viszont nem áll meg. Szánjunk mi is időt arra, hogy néha ne csináljunk mást, csak gondolkodjunk a világ nagy vagy éppen parányi dolgain.
Ui.: Legyetek pozitívak, keressétek a jót a világban, és ne hagyjátok, hogy a munkátok határozzon meg benneteket!
Forrás: mmi.elte.hu/szabadbolcseszet, A filozófia nagykönyve, Wikipedia