Lebukott a nap a szemben lévő hegygerinc felett. Odalent a hosszan elnyúló völgyben egyre feltűnőbben pislákolnak a városok és falvak fényei. Az idő is egyre hűvösebb. Ideje bevackolódni a hálózsákomba.
(Fotó: hegyi)
Összekészítek a fejem alá a hálózsák tokjába némi ruhát párnaként, elrendezem a kezem ügyébe a fejlámpát, a szemüvegem, és belebújok a zizegő zsákba. Már éppen elbóbiskolnék, mikor feltámad a szél. Idegesítően zizeg a fejem fölé is benyúló fonott ponyva. Kicsit igazítok rajta. Ha nem is mélyen, de visszaalszom. Felriadok. Valami neszel a közelben. Engedek a fejem köré húzott pehelyzsák kapucniján. Egyre közelebbinek tűnik a hang. Furcsa horkantás. Képtelen vagyok megbecsülni a távolságot. Talán 50 talán 30 méterre. Ugyan az egész gerinc legmagasabb pontján fekszem, nem vagyok valami nyugodt egy áfonyamező közepén. Felveszem a fejlámpát, és kimászom a hálózsákból. Próbálok a hang irányába pásztázni. Arra pont egy fenyőcsoport áll. Nem tudom, minek örüljek jobban: ha meglátok egy szempárt, vagy ha nem, és marad a bizonytalanság a távolságot illetően. Fókuszáltabb fényre kapcsolok. Csörtetés hallatszik, majd teljes csönd. Csönd. Most már csak a szívem dobogása az egyetlen, ami hallható. Kicsit lenyugszom, aztán lassan visszakászálódom a hálózsákba. Fülelek. Csönd. Próbálok elaludni, közben az kavarog a fejemben, hogy ez talán csak egy szarvas lehetett. Félálomba merülve forgolódom egészen addig, amíg világosodni kezd. A közeli sziklákon dideregve várom a lassan felkúszó napot. Egy újabb nap kezdődik a hegyekben, és én hamarosan megint úton vagyok. Most épp egyedül.
Egyedül, mert nem akadt éppen társ a kalandhoz. Van ilyen is. Egyedül, mert szeretnék egyedül lenni néhány napig, és csak ha éppen úgy adódik, akkor idegenekkel beszélni kicsit. Egyedül, mert úgy intenzívebb. Egyedül éppen, mert ….
A választ, ha akarod, keresd meg magad. A fenti bevezetőből talán nyilvánvaló, hogy nem a tábori félrevonulós alkalmakról (pl. 3 sastoll) vagy az évi egyszeri portya alatti csoportos kint alvásról akarok írni.
Időnként miért is egyedül? Ha egyedül mész, minden más. Rajtad múlik a teljes tervezés és a kivitelezés is. Csak a tiéd a felelősség. Időbeosztás, pihenők, tájékozódás, felszerelés és sorolhatnám. Ha a túrát egy nálad tapasztaltabbal tervezed meg, kint élesben neked kell követned a helyes útirányt. Nincs, akivel megvitasd, hogy egy bizonytalan elágazásban akkor merre is vezet az út. Nincs, akitől elkérd, amit te esetleg otthon hagytál. Arról nem is beszélve, hogy sokkal nagyobb az esélye annak, hogy találkozz az erdőt lakó állatokkal.
Saját tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor lehet a legtöbbet tanulni tájékozódásból, térképhasználatból. Mindenre jobban figyelek. 15 év távlatából maradt meg bennem egy szembejövő árvaházi gyerekcsoport mosolya a gerincen, vagy éppen a fent megírt élmény. Sokkal többet megjegyeztem a bejárt útvonalakból, amelyeket egyedül tettem meg, mint amit nagyobb társasággal, vagy akár csak egy társsal is jártam végig.
Itt a nyár, ha gondolod, vágj bele, nem is akkora kihívás!
Elsőként azt javasolnám, hogy keress egy számodra szimpatikus, könnyű félnapos túrát a közeledben. Számtalan weboldal van, amely a segítségedre lehet (pl: hiking.sk, kirandulastippek.hu). Nézd át a közlekedést az oda- és visszaútra. A cikk elsősorban a 15+-os (vezető és rover) korosztálynak íródik, de itt jön a tervezésben az pont, ahol az ötletedet megbeszéled a szüleiddel. Valószínűleg furcsán fognak rád nézni, és lehet egyedül nem is fognak elengedni. Ha ez az egyetlen feltétel, akkor szervezz be magad mellé egy társat. Szokatlannak tűnhet, de lehet úgy is együtt túrázni valakivel, hogy nem két méterre mentek egymás mellett folyton beszélgetve, hanem mondjuk hosszabb szakaszokat csak látó- vagy hallástávolságnyira, és csak időnként váltotok néhány mondatot.
Ha igazán kevés emberre vágysz, válassz kevésbé frekventált útvonalat, munkanapon menj, vagy használd ki az itthoni államünnepeket magyarországi túrázásra. Ha csak a hétvégéid szabadok, segíthet az is, ha egész korán reggel vagy késő délután indulsz útnak (a fejlámpád el ne felejtsd!). Délben nagyobb a tömeg mindenhol, mint reggel nyolckor vagy este ötkor. Hadd hozzak egy szemléletes példát: Nemigen vagyok hajlandó a Rám-szakadékba tavasztól-őszig betenni a lábam, de tavaly július elején egy péntek koraesti gyors körtúra alkalmával mindössze egy háromtagú csoporttal találkoztunk még a szakadék előtt.
A szabadban alvás – különösen egyedül – már egy kicsit komolyabb történet. Ezt azért kezdetben tapasztalat híján inkább párban vagy kisebb őrsben javasolnám, és határozottan jó időjárás-előrejelzés mellett. Lehet akár olyan hely is, ahol egy-egy túrán megfordultál, vagy a falud feletti domb (A vízpartokat nyáron a szúnyogok miatt nem javaslom). Egy-két óra gyaloglás árán akár a közeli kisebb hegységekben is találhatsz olyan kilátópontot, ahol a naplemente vagy egy napfelkelte látványos lehet, vagy csak egyszerűen hangulatos a rét és van a közelben egy jó forrás. Ha reggel korán kelsz, másnap délben akár már otthon is ebédelhetsz. De erről a műfajról majd részletesebben valamikor a későbbiekben.
A végére hagytam az egész dolog legnehezebb részét: A telefonod kapcsold ki, vagy legalább erősen mérsékeld a használatát, ha online vagy, oda az egész varázslat.
