A zene győzelem

Ebbe a gondolatmenetbe illik bele minden, ami csak létezik a világon. Így van ez a zenével is. Vajon miért létezik? Vajon honnan van? Hová tart? Mi a célja? Mire való a zene?

A létezés titkának magyarázata és gyökere pedig nem más, mint a teremtés. Minden csakis azért VAN, mert Isten egyszer kimondta, hogy legyen. Tudjátok, Isten nem szószegő. Amiről egyszer kimondja, hogy legyen, az lesz. A zene is az ő találmánya. Elég szuper találmány. A zene, mielőtt a földi halandók megtapasztalták volna, már a mennyországban létezett. Szólt. A mennyországban a zene állandó. A dicsőítés nem szűnik meg. Angyalok, szeráfok és kerubok kara énekel Istennek. Képzeljétek vannak olyan mennyországi lények, akiknek nincs semmi más dolguk, tehát semmi de semmi más, csak ott vannak Isten körül és énekelnek neki, együtt vannak vele örömben és csak dicsőítik őt és szól állandóan a csodás zene. Én is jártam már ilyen imádságban, és állítom, hogy Isten előtt nem tudsz nem énekelni. Egyszerűen muszáj énekelned a boldogságtól és nem bírod abbahagyni. Annyira jó ott lenni. 

Úgy hiszem, azt mindannyian kell, hogy tudjátok, hogy Jézus megszületésekor egy komplett angyali kar jött le a mennyországból zenélni. Na és ki volt a közönség? Hát a pásztorok a mezőn! Nem ám királyok meg ilyesmi. Ugye tudjátok, hogy nem a hasamra ütöttem, és onnan veszem elő ezeket az információikat, hanem mindet a szentírásból?! És mert saját tapasztalatból is alá tudom támasztani, hogy a mennyországban hatalmas a zenei kincs. Magam is szoktam hallgatni mennyországi zenéket, sőt. De erről majd egy másik cikkben.

Tudjátok, miért teremtette Isten a szép dolgokat, ahogy a zenét is és bennünket is és még megannyi mást amiben élet van? Gyönyörűségből kedveseim. Csakis gyönyörűségből. (Ezen érdemes morfondírozni kicsit.)

A zene igazán, valóban igazolja is ezt. Gyönyörködünk benne. Élvezzük. Megfoghatatlan, úgy hisszük megmagyarázhatatlan, egyszerű és mégis annyira változatos. Olyan erőket indít, mozgat, állít helyre és támaszt alá, amivel sok más próbálkozás kudarcot vall. Harmóniát tud teremteni, de sajnos romboló is lehet, ha rosszul használjuk. Mint ahogyan minden amit Istentől kaptunk ajándékba. Mert tudjátok, igaz az, hogy ha Isten egyszer kimondja valamire, hogy legyen, akkor az lesz, de az is igaz, hogy ami itt a földön van, az nem minden marad úgy, ahogyan ő azt megteremtette. Mert nekünk adta és szabad akaratunkkal arra használjuk, amire akarjuk. A szabad akaratunkat is komolyan gondolta, ezért nem fogja visszavenni amit adott, még akkor sem, ha azt tönkre tennénk. Használjuk ezért jól amink van, a zenét is.

Rendkívül sokrétű lenne sorolni mi mindenre gondolt Isten amikor nekünk adta a zenét. Bátorítalak, hogy ismerjétek meg az újság többi zenéről szóló cikkében is Isten csodás keze nyomát. De nem kell messzire menni az információért, ez is le van írva a szentírásban. Egyik legjelesebb esetet említem csak a sok közül. Amikor sokszoros túlerővel szemben készültek bevenni az izraeliták a földet, amit Isten nekik ígért, akkor Józsue imádkozott, dicsérte Istent, és megkérte őt, hogy vezesse őket akarata szerint, mert azért nem volt mindegy a helyzet. Isten, emberi ésszel teljesen lehetetlennek látszó helyzetbe küldte a népét, sokszoros túlerővel szemben. De itt is látszik, hogy az Ő tervei nem a mieink. És hamarosan azt is látni fogjuk, hogy aki Istenben bízik, bármilyen is a helyzet, az mindig győzni fog.

Nos, Isten azt mondta Józsuénak, hogy sorakoztassa föl a népet, a sereget, de elsőnek a sorba tegye oda a zenészeket, a dicsőítőket, és menjenek legelöl, fennhangon dicsőítsék Őt, mármint az Istent, és vonuljanak harcba, és ő majd a kezükre adja az ellenséget. Képzeld el, hogy vitéz harcosok serege sorakozik fel és megannyi ember mögöttük, többszörös túlerővel várja őket a több népből is összeszövetkezett pogány ellenség, és akkor Józsue előáll a tervvel, hogy menjenek elöl a zenészek. Te oda mernél állni? Tudnád szívedből dicsérni Istent? Ők tudták. Nagy dolog! A harcosoktól se semmi teljesítmény előre engedni a zenészeket, és zenészektől is nem akármi elöl menni zenélve ilyen helyzetben. Tudjátok, mi történt? Volt ott valami a háttérben, amit az izraeliták nem tudtak, de Isten igen. Mégpedig az, hogy a sátán nem bírja elviselni az Istent dicsőítő éneket. Itt az volt a tét, hogy vajon tudnak-e szívükből Istent dicsőíteni egy emberi számítás szerint esélytelen és kilátástalan helyzetben? Tudnak-e hinni Istennek? Ugyanis végül az  történt, hogy a dicsőítő ének és zene annyira megzavarta a pogány ellenséget, hogy egymásnak estek, és mire az izraeliták odaértek énekelve, egyetlen kardvágás nélkül megkapták a földet, mert a pogányok lekaszabolták egymást mind egy szálig. Az izraeliták meg csak úgy lazán bevonultak dicsőítő énekekkel, és összeszedték a hadizsákmányt és övék lett a föld. Hát nem óriási?!

Szerintem fantasztikus. Isten nagyon nagy király! A zene hatalmas erő, ha jól használjuk, úgy ahogy Ő ajánlja! Hatalmas! Én leborulok Isten nagysága előtt, imádom őt a zene ajándékáért, és bármikor is azt mondja nekem: „Énekelj, zenélj, dicsőíts engem!“ Megteszem! Nektek is ezt ajánlom! Legyetek bátrak, és bízzatok Istenben a legkilátástalanabb helyzet ellenére is. Ne kételkedjetek, tegyétek meg amit mond! De ha nem tudnátok, mit tegyetek, akkor az is simán elég lesz, ha csak énekeltek, dicsőítitek Istent, mert az az egyik legnagyobb Istentől kapott fegyverünk!

Győzni fogtok!