- Végül annyira vizes volt minden, hogy csak egy éjjelre mentünk fel a tábor feletti fennsíkra aludni...
A 2004-es 9. sz. Segédőrsvezető-képző tábort megidézve, az egyik első, ami eszembe jut, hogy minden vizes. A tíznapos VK-ban majdnem tíz napig esik az eső, és előre rettegek, hogy melyik nap derül ki, hogy azonnal össze kell pakolni, mert indulunk a NAGY túrára. Végül annyira vizes volt minden, hogy csak egy éjjelre mentünk fel a tábor feletti fennsíkra aludni. De azért az alatt az egy-két óra alatt is lehetőség nyílt a jelölteknek bakancsbeázásra, nadrág sározásra és talp hólyagokra.
Ebben a vizes táborban kellett lepróbázni tűzrakásból is (asszem Hinnyére). Sanya megmutatta, hogyan lehet gyújtóst szerezni a fák elszáradt végeit letördelve, de a praktikák ellenére ez azért nagy mumusa volt a tábornak, hogy vajon sikerülni fog-e meggyújtani a tüzet. Megtanultam (nagyjából) tüzet rakni, illetve így utólag inkább azt mondanám, hogy megtanultam a tűzrakás elméletét, mert igazán akkor leszel jó tűzrakó, ha csinálod. Ha megérted, hogyan terjed a tűz, mitől gyullad be, mi, milyen sebességgel ég, és mire kell vigyáznod. Óriási emlék, amikor a 18. SŐV utolsó éjjelén Horváth Dani vezetésével raktunk egy hatalmas máglyát. A jelöltek már aludtak, mi elkezdtünk rakodni, szétszedni a körleteket, és rituálisan búcsúztunk a 10 naptól. A tűz olyan magas volt, hogy a fél tábor megszáradt, míg égett.
A sok év táborozás se tanított annyit, mint most a kandallónk begyújtása. A fűtésrendszerünk olyan mint egy klasszik cirkó, csak manuálisan kell a vizet melegíteni, tűzzel. Pilisszentlászlón, ahol lakunk, nincs gázvezeték, se csatornázás, ezért sok az alternatív megoldás. Sok reggelt favágással kezdek, és úgy nagyjából nettó három óra megy el a tűzzel való foglalkozással egy nap, ha itthon vagyunk, és azt szeretnénk, hogy meleg legyen. Az igaz, hogy itt is sokszor vizes a fa, cserébe használhatok papírt is gyújtósnak. Bevallom, igazából nagyon élvezem. Az egész egy nagy megfigyelés játék, tudom, mikor meleg már a fa annyira, hogy ha ráfújok, be fog gyulladni, és tudom, mikor rontottam el a máglya szerkezetét, mert hiába gyullad be, elalszik egy idő után. Azt is tudom, hogy ha nem jól építem meg a tüzet, úgy fog összedőlni, hogy a kandalló ajtót kiüti, és kiesik a laminált padlóra az égő fadarab. Ez nem annyira kívánatos.
Összességében nagyon élvezem, leginkább azt, hogy az otthonunkban igazi tűz van, melegség, hallom a pattogását, megéri. Így szerzek magamnak naponta egy csomó percet, amikor teljesen ki tudom kapcsolni az agyam, és csak bámulom a tüzet. Ez a cserkésztáborok legkülönlegesebb emléke számomra, a meleg nyári esti tábortűz, ahol együtt énekeljük, hogy: Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt. Ennél jobb nincs.