- Nótás a húsvéti szünet első napját Budapesten, unokatestvéreinél töltötte. A délelőtt egy részében Budán barangoltak. A kiadós ebéd utáni fáradságot...
Nótás a húsvéti szünet első napját Budapesten, unokatestvéreinél töltötte. A délelőtt egy részében Budán barangoltak. A kiadós ebéd utáni fáradságot már a hatos villamos zötyögése verte ki szemükből. A Nagykörút szürkén ragyogott a napfényben. Emberek, jelzőlámpák és temérdek autó labirintusa volt. Egészen a Blaháig mentek. Onnan gyalog baktattak tovább. Körbe szerettek volna nézni a Múzeum körúti antikvárium rengetegben. Ritka, érdekes témájú könyveket kerestek. Nótás főleg a hajózási szakirodalomért rajongott, unokatestvérei inkább a régi útibeszámolókat szerették. Lassan, komótosan nézelődtek. Az ilyesmire mindig időt kell szánni. Olyan, mint egy ünnep…
Aztán egy váratlan pillanatban… Nótás keze egy fakópiros könyv gerincén állt meg. Ez állt rajta: A magyar labdajátékok könyve. Levette a polcról, óvatosan fellapozta. Az írója Porzsolt Lajos, és 1885-ben adták ki Budapesten. Gyönyörű képek díszítették. Ahogy meg tudta ítélni, Nótás szerint rézkarcok voltak. Rengeteg számára ismeretlen játék leírását találta benne (snóbli, nemzetes, rabló- pandúr), aztán egyszer csak ismerős, négybetűs szó került a szeme elé: MÉTA. Nótás szája széles mosolyra húzódott. Elmondhatatlanul szerette ezt a játékot. Mit játékot?! Sportot!
Feljebb emelte a könyvet, igazított egyet szemüvegén, olvasni kezdett:
„A méta hagyományos magyar labdajáték, amelyet két, tíz-tizenöt főből álló, ütőkkel felszerelkezett csapat játszik. Többnyire a gyerekek és a diákság körében népszerű. A méta játék mai formájában a várháborúk emlékét őrzi. Eredetileg a városi iskolák, kollégiumok diákságának kedvelt játéka volt, amelyet idővel a vidéki települések ifjúsága is átvett. A falu népe őrizte és tovább alakította a játékot.
II. Lajos idejéből származó források szerint a lovagok is játszottak egyfajta métajátékot, amely azonban nem volt azonos a gyerekek és fiatalok alább leírt szórakozásával.
Az általános szabályok szerint a 20-30 méter hosszú, két rövidebb végén vonallal (métavonal) határolt pálya közepén található a különféleképpen megjelölhető – krétával felrajzolt, kövekből vagy fákból kirakott – cél (vár, tilos hely, méta).
Az egyik csapatot az ütők, a másikat pedig a kapók vagy fogók alkotják. A játék során a 60-70 centiméteres ütővel, tulajdonképpen bottal vagy husánggal (métabot, métaütő, kámpa, kampaverő, mángorló) felszerelkezett csapatok tagjai a vonal mögött felsorakoznak.
A kapók egyike az ütőknek sorra adogatja (vagy az ütőjátékosok dobják fel maguknak), a rongy-, bőr- vagy nemezlabdát, akik azt a lehető legerősebben és a legtávolabbra igyekeznek elütni a métabottal. Az elütést követő pillanatban az ütő elrohan a tilos helyre, ahol nem lehet a labdával megdobni, és ezt követően – ha a helyzetet úgy méri fel – ugyancsak szaladva igyekszik visszaérni a vonal mögé, ahol csapatának többi tagja várakozik. Mindeközben, ha valamelyik fogó elkapja az általa elütött labdát, és még visszaérkezése előtt eltalálja vele a soros ütőt, a két csapat helyet cserél: az ütőkből lesznek a kapók, és fordítva, a kapókból az ütők. Ha a fogók egyike még röptében elkapja a labdát, ugyancsak szerepet cserél a két csapat.
A méta különféle változatai a várméta (várasdi), a körméta és a futóméta (népi nevei longa méta, hosszú méta, kifutós, szaladós méta).”
Becsukta a könyvet. „Most velem jössz.” -súgta oda. Fejében már legalább három ötlet keringett. 1. kipróbálni a futómétát. 2. utánajárni, hogy van- e olyan ifjúsági regény, amiben megemlítik a métát. 3. több játékot is kipróbálni a könyvből pl. snóbli, nemzetes, rabló- pandúr.
Kisétált a boltból. Unokatestvérei társaságában, hóna alatt friss szerzeményével, örömittasan bandukolt a Kálvin tér felé.
- Az őrsötökkel, csapatotokkal Ti is próbáljátok ki Nótás három pontját.
Segítségül: https://pim.hu/archivum/puf/object.06270139-4e9e-4bf5-818f-b2a38e604c8d.ivy.html
- Gondoljátok végig, hogy ti mit szerettek legjobban a métában, majd beszéljétek meg az őrsin.