Országos Métabajnokság egy szervező szemével

Érdekel, hogy hogyan is nézhet ki körülbelül egy szövetségi rendezvény megszervezése? Vagy ott voltál az idei OMB-n, és be szeretnél egy kicsit kukkantani a kulisszák mögé? Esetleg lemaradtál az ezévi bajnokságról, de szeretnél megtudni ezt-azt? Amennyiben igennel válaszoltál valamelyik kérdésre az előbbiek közül, akkor érdemes lehet elolvasnod a következő sorokat.

„Rendben, akkor holnap 17:00-tól pályákat építünk és bevásárolunk, aztán pénteken délután egy órakor találkozunk az iskolában? Hozzá kell még írni valamit a bevásárlólistához? Igen, a regisztrációs lapokat Tomi fogja nyomtatni.” Többek közt ezek a dolgok hangzottak el szerdán a szepsi csapat utolsó métaedzésén a vezetők és szervezők között. Most ezzel egy kicsit előreszaladtam az időben, de térjünk is vissza az egésznek az elejére.

Az első szövetségi rendezvény, amin részt vettem, az a 2016-os métabajnokság volt, amit Szepsiben rendeztek meg. Azon a bajnokságon nem gondoltam volna, hogy hat évvel később, a következő szepsi métabajnokságon szervezőként (is) fogok részt venni. Fel sem merült bennem akkoriban, hogy ez akár megtörténhet. Na, de hogyan is indult el a mozgolódás azzal kapcsolatban, hogy 2022-ben Szepsi adjon otthont a bajnokságnak?

Már egy ideje poénkodtunk, meg dobálóztunk azzal, hogy „hát srácok, úgy készüljetek, hogy a következő métabajnokságra nem kell majd messzire utaznunk”, de szerintem ezt egyikünk sem gondolta komolyan. Március környékén az SZMCS kirakott egy Instagram sztorit olyan szövetségi rendezvényekről, amelyeknek még akkor nem volt szervezője, többek közt az OMB is gazdátlan volt még akkor. Egy olyan Messenger csoportba, ahol a szepsi csapat fiatalabb vezetői vagyunk, beküldtek egy screenshotot arról a részéről a megosztott Instagram történetnek, ahol a bajnokság szerepelt. Továbbra is csak viccelődtünk vele, hogy de menő lenne, ha mi szerveznénk meg hasonlóak. Ekkor feltettem a csoportban lévőknek a kérdést, hogy van-e kedvük métabajnokságot szervezni. Egyáltalán nem lepődtem meg az azonnali igenlő és helyeslő válaszokon, mindenki osztotta az ötletet. Miután megszületett a döntés azzal kapcsolatban, hogy igenis, mi meg szeretnénk szervezni, egyből írtam a csapatparancsnokunknak, hogy ő mit szólna hozzá. Neki tetszett az ötlet, de még erről egyeztetni kellett több emberrel is a csapatban és hasonlók. 

Májusban a csapat vezetői összeültek egy megbeszélésre, ahol mindenki rábólintott arra, hogy rendben, akkor az idei OMB-nek Szepsi fog otthont adni, már csak a szövetség vezetőjével kellett egyeztetni erről. Miután ők is leokézták, szép lassacskán elkezdődtek az előkészületek. Júniusban nekivágtunk az egésznek és hivatalosan is elkezdődött a szervezés. Nem volt könnyű dolgunk, mivel a június az alapjáraton is elég sűrű mindenkinek, közben nyakunkon volt már a csapattábor is. Hogy őszinte legyek, az előkészületek elején azt éreztem, hogy nem is olyan nehéz egy szövetségi rendezvényt összehozni és lebonyolítani. Elintézünk ezt-azt, megvesszük ezt a néhány dolgot, aztán lesz egy laza hétvégénk. Amint jobban végig gondoltam a dolgokat, rájöttem, hogy a szervező csapat egyáltalán nem fog unatkozni. 

A nyár elején főleg gép mellett ülős munkákat végeztem, főleg apróságokat intéztem. Létrehoztam egy email fiókot a métabajnokságnak, megírtam a bemutató szövegeket a Facebook eseményhez, illetve az SZMCS honlapjára, emellett főképp azzal vettem ki a részem a feladatokból, hogy promóztam az eseményt különböző közösségi média platformokon. Ezek mellett próbáltam a csapat segítségére lenni azzal, hogy kitaláljuk az esti programokat, hogyan csináljuk meg ezeket úgy, hogy könnyen lebonyolíthatóak legyenek, vagy hogy összehozzunk egy megvalósítható napiparancsot. Augusztusban leginkább már a kívülre való kommunikációval foglalkoztam. Vártam a csapatok jelentkezési lapjait, hogy minden rendben van-e velük, segítettem összehozni az olyan méta csapatokat, ahol a versenyzők nem egy cserkészcsapat tagjai voltak, a határidő lejárta után pedig pontosításokat végeztem főleg. Ellenőrző e-maileket írtam a csapatoknak, kiküldtem a felszerelési listát, kitöltésre váró dokumentumokat és hasonlók. 

A métabajnokság hete elég eseménydús volt. Zajlottak az utolsó edzések, az utolsó simításokat végeztük a rendezvény tényleges lebonyolítása előtt. Azt hittem, hogy ahogy egyre fogyott a teendők listája, nyugodtabb leszek, de ez nem így volt. Minél jobban közeledett a pénteki nap, annál stresszesebb voltam, nagyon szerettem volna, ha minden tökéletesen és az elképzeléseink alapján sikerül. A pénteki napunk – legalábbis személy szerint nekem - elég rohangálósra sikerült. Fel a 2. emeletre, vissza le a regisztrációs asztalhoz, fel az elsőre, aztán újból le az épület elé. Ha kívülről néztem volna magam, szerintem nagy eséllyel azt gondoltam volna magamról, hogy teljesen meg vagyok bolondulva és hogy be vagyok sózva. Miután az összes csapat megérkezett és lement az esti tábortűz, akkorra a szervezési dolgok miatt megnyugodtam, ennek helyére megérkezett a szombati meccsek okozta idegesség érzése. A sorsolás közben, illetve egész péntek este bennem nem is annyira tudatosult az, hogy én szombaton versenyezni fogok. Míg máskor izgulva várom a sorsolás végeredményét, addig most elsőként láthattam, hogy kikkel kerülünk egy csoportba, ennek ellenére ez csak akkor jutott el nekem, mikor késő este írtam fel a táblákra a suhanc meccsek sorrendjét. Akkor szembesültem ténylegesen azzal, hogy kikkel is fogunk megmérkőzni a szombati nap folyamán. A szombati nap egészen jól telt. A meccsek előtt, alatt és után nem igazán volt kapacitásom arra, hogy egyáltalán gondoljak arra, hogy hogyan és mit fogunk csinálni az este. Nagyon lefoglalt az, hogy a meccsekkel, azoknak a végeredményeivel és a teljesítményemmel foglalkozzak, ami kifejezetten jót is tett, valamilyen szinten ki tudtam kapcsolni. 

A suhanc döntő után visszatértem a bajnokság szervezési oldalához. Egy gyors, utolsó próba a misére, elénekeltük a dalokat, összeraktuk a termet (ahol a szentmise volt), véglegesítettünk az esperes úrral és a tiszteletessel, és még egy szepsi kisfiú orrvérzése és az ő ’’kezelése’’ is belefért a mise előtti egy órába. A bajnokság kiértékelésén sajnos nem lehettem ott teljesen, mivel már az esti programhoz készítettük elő a terepet. Az esti zászlólevonás után, már lenyugodtak a dolgok, már én sem szaladgáltam annyit, ki tudtam élvezni az estét és azt, hogy olyan emberekkel vagyok, akiket nagy eséllyel legközelebb bakancspróbán látok majd. Természetesen ebben az estében sem alakult minden tökéletesen, voltak kisebb-nagyobb zökkenők, de azt hiszem így volt kerek az egész. 

Vasárnap miután kiosztottuk az úti csomagokat és hazaindultak a csapatok, megkezdődött a takarítás. Bevallom, a hétvége ezt a részét élveztem a legkevésbé, de meglepően gyorsan végeztünk mindennel.

Ezen a métabajnokságon is szinte minden megtörtént, ami megtörténhetett. Kisebb-nagyobb sérülések, kiment térd, orrvérzés, kiütések, WC dugulás, majdnem leesett ablak, odakint maradt emberek, hajnalig tartó sugdolózós beszélgetés és sztorizgatás. Nem volt minden tökéletes, nem volt minden zökkenőmentes, de így volt teljes, kerek és a miénk. Ez a 2022-es Országos Métabajnokság Szepsiben. 

Láthattok itt néhány pillanatképet, a további képeket pedig itt tudjátok elérni :)

A képeket Molnár Bence készítette