- Bizonyára mind ismerjük azt az érzést, amikor megérkezik a téli időszak, és végre leülhetünk a kanapéra kezünkben egy bögre meleg teával bekuckózva a legmelegebb pokrócunkba, és elindíthatjuk a kedvenc karácsonyi filmünket.
Bizonyára mind ismerjük azt az érzést, amikor megérkezik a téli időszak, és végre leülhetünk a kanapéra kezünkben egy bögre meleg teával vagy forrócsokival, bekuckózva az otthonunkban megtalálható legmelegebb pokrócunkba, és elindíthatjuk a kedvenc karácsonyi filmünket. Nézhetjük a havas tájat, elmélyülhetünk a különböző történetekben, beleélhetjük magunkat az egészbe, aztán kitekintünk az ablakon, és szembesülünk a ténnyel, hogy egy valódi karácsony mennyire elüt attól, amit a mozivászonra vetítenek elénk.
Kezdjük azzal, hogy mostanság már csak akkor látunk havat decemberben, ha a hegyekben vagyunk, a gyakran emlegetett fehér karácsonyról pedig lassan már beszélni is kár. Változnak az idők, szóval ha esetleg szerencsénk van, és a szokásos januári havazás mellé kapunk egy kis adagot decemberben is, az az elkövetkezendő 24 órában csúszós, lucskos latyakká változik, ami nem éppen egy kedvelt jelenség, és már-már azt kívánjuk, hogy bár le se hullott volna az a kevés hó.
A második óriási becsapás az ajándékvásárlás. A filmekben ez majdnem egy-két elhanyagolható jelenetként van feltüntetve, kivéve akkor, amikor egy romantikus vígjáték kellős közepén, New York jeges utcáin a 10 centiméteres sarkú csizmában el nem csúszik a főhősünk, kezében enyhe aggodalomra okot adó mennyiségű ajándéktáskával, majd jön a nemeslelkű Ryan Gosling, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Szép, nem? Nos, a szomorú igazság az, hogy ez nem New York, nincs minden sarkon egy hős Gosling, és az ajándékvásárlás a világ egyik legstresszesebb dolga, főleg karácsonykor. Nem lehet elég hamar elkezdeni gondolkozni azon, hogy kinek mit, mennyiért és honnan szerezzünk be, készítsünk el valamit, de elég sokaknál ez a folyamat valahogy mégis az utolsó pillanatra csúszik.
Aztán ott van a karácsonyfa. Csodálatos, nagyon szép, az egyetlen gond körülötte az, hogy fel kell díszíteni, meg később leszedni róla a díszeket. Persze, ez nem teljesen így működik. Először is, el kell dönteni, hogy mű legyen vagy élő. Lehet, hogy a műfa kevésbé macerás, mégis sokan az élőt kedvelik jobban, mert az annyival hangulatosabb. Itt kezdődik viszont az igazi munka. Milyen magas legyen? Hova tesszük? Milyen színűre legyen feldíszítve? Ez már túl sok, túl kevés? Kellenek a girlandok? Dehogy kellenek! Amikor pedig már azt hisszük, hogy mindenre gondoltunk a karácsonyfával kapcsolatban, akkor jövünk rá, hogy a fa önmagában teljesen el van görbülve, és az egész szobában széthordtuk a papucsunk talpára ragadt tűleveleket. Éljen az élő karácsonyfa!
Őszintén remélem, hogy nem csak nekem tűnt fel, de valahogy semmilyen formában sem jelenik meg egy filmben sem, hogy mennyit bajlódik az ember karácsonykor azzal, hogy a ház úgy nézzen ki, mint ahol laknak, de mégsem annyira, hogy olyan legyen, mint ahol egy kutya és egy macska kergette egymást. Más szóval, legyen tiszta a ház, de azért meghitt, kuckós hangulata legyen. Könnyű átesni a ló túloldalára, nemde?
Azért szeretném még leszögezni, hogy nagyon fontos az, hogy ne mindig csak az egyik oldalát nézzük a dolgoknak. Nem kell arra törekednünk, hogy minden tökéletes legyen karácsonykor, és a feljebb említett dolgoknak mind megvan a maga varázsa, legyen az karácsonyi nagytakarítás vagy latyakban való csúszkálás. Meg amúgy is, nem kell mindennek filmbeillőnek lennie. Erre nagyon jó példa a ,,Reszkessetek, betörők!’’ c. film, amit szerintem már nem is kell bemutatnom. Kellemes ünnepeket!