- 1995-ben az UNESCO április 23-át a Könyv és a Szerzői Jogok Napjává nyilvánította. Ez alkalomból megkérdeztük a Cserkész szerkesztőit, ők miért szeretnek olvasni, milyen gyakran és mit szoktak olvasni.
"A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók és a legtürelmesebb tanítómesterek." (Charles William Eliot)
1995-ben az UNESCO április 23-át a Könyv és a Szerzői Jogok Napjává nyilvánította. Ez alkalomból megkérdeztük a Cserkész szerkesztőit, ők miért szeretnek olvasni, milyen gyakran és mit szoktak olvasni.
- Szerinted miért jó olvasni, miért szeretsz olvasni?
- Milyen típusú könyveket szoktál olvasni? Milyen témában szeretsz a leginkább olvasni?
- Milyen gyakran szoktál olvasni? Hogyan sikerül beépíteni az olvasást a mindennapjaidba?
- Melyik(ek) a kedvenc könyve(i)d? Mi miatt vált(ak) a kedvence(i)ddé? Miért ajánlanád másoknak?
Csémi Szilárd - Kismedve:
“Azért szeretek olvasni, mert kikapcsol, mert fejleszti a szókincsemet, mert a fantázia révén érdekes kalandokban lehet részem. :) De főleg, mert kizökkent a mindennapokból, és segít kikapcsolódni, feltöltődni.
Nálam a történelmi kalandregények, ismeretterjesztő művek, tudományos-fantasztikus irodalom a sláger, a klasszikus magyar irodalom is jöhet bármikor, de az ifjúsági könyvek is kedvenceim mind a mai napig. Ebbe a cserkészirodalom is bőven belefér.
Azelőtt naponta olvastam könyvet, de most ritkábban jutok hozzá. Legtöbbször inkább már képernyőn, digitalizált irodalmat olvasok, ami a mindennapi számítógépes, mobilos munkám hozománya. De az az igazi, ha leülök egy fa tövébe egy napsütéses délutánon, vagy egy hideg napon belesüppedek egy kényelmes fotelbe a jó meleg szobában és kézbeveszem a könyvet. Az egy teljesen más érzés, ha papírra nyomtatott vagy írt könyvet forgathatok. Annak hangulata van.
Örök kedvenc az Egri csillagok, szinte évente egyszer nekiállok, és még mindig találok benne új gondolatot. Egy érdekes korszakot villant fel az irodalom eszközeivel ez a szerelmi szálat is felvonultató ifjúsági kalandregény, ahol mindenki maga döntheti el, hőssé válik-e, felvállalja-e azt a sorsot, amit az Isten neki szán. Nagyon megfogott, hogy egy olyan korszakot mutatott be, ami bár sok fájdalommal is járt, de a végén dicsőséggel, sikerrel végződik. Ritkán emlegetett nagy pillanata ez a magyar történelemnek. Kiemelkedő érdeme szerintem ennek a regénynek az is, hogy bár elsőre ijesztően hosszúnak tűnik, igazából nagyon olvasmányos és többnyire érdekfeszítő is, hasonlóan a Harry Potter könyvekhez, ráadásul a nyelvezete még a mai gyereknek is jól érthető. Másik nagy kedvenc a Szentírás, mégis folyamatosan küszködöm a napi olvasással. Fontosnak tartom, hogy nap mint nap eljusson hozzám az Úr üzenete, útmutatása, megpróbáljam megismerni Őt és gondolatait. Ennek csodás eszköze meglátásom szerint a Szentírásból való olvasás, mégis sokszor nehezemre esik nekiállni, annyi más el tudja vonni a figyelmemet. Aztán mindig rájövök, hogy mégiscsak érdemes elmélyednem benne, mindig van egy ige, egy gondolat, ami aztán meghatározza a további életemet. Hiszem, hogy ez másnak is megadatik, csak elő kell vennie, és nyitott szívvel fel kell lapoznia a Bibliát, a Könyvek Könyvét.”
Danczi Mónika:
“A jó olvasmány jót tesz! Lecsendesít, megnyugtat, fellelkesít, elvisz a gondolat és a lélek világába, igazítja a jellemet, karbantartja a gondolkodást, fejleszti a kreativitást, és még hosszan lehetne sorolni kedvező hatásait. A kellemes, hasznos, pihentető, feltöltő, megújító időtöltésnek egyik legjobb módja.
Ami a könyvek típusát, témáját illeti: Isten minden mennyiségben. Tőle, róla, a vele való kapcsolatról, tapasztalatokról, tanúságtételekről, a teremtett világról, az ember mivoltáról, égről és földről, mennyről és pokolról, múlt, jelen és eljövendő nagybetűs ÉLETRŐL.
Főleg újságcikk mennyiségben olvasok naponta többször is. Ez lelki igény, létszükséglet, nem kérdés, hogy benne van az életemben. Két-három perc alatt nagyon hosszúkat lehet olvasni. Meglepődnének legtöbben, ha elkezdenék figyelni, hány “elveszett” két-három perc múlik el napjában.
A kedvencek közül az első helyen a Szentírás áll. Ezt követi Kempis Tamás: Krisztus Követése című zsebkönyv. Nagy kedvenc még Szalézi Szent Ferenc: Filótea című könyvecskéje, és Assisi Szent Ferenc virágoskertje, a Fioretti is. De nagy előszeretettel olvasom egyházunk jelenkori tanítóinak és szentjeinek életrajzát, műveit. Ezek a könyvek megmentik az életemet, így engem, és általuk én másokat is meg tudok menteni.
Másoknak azért ajánlanám, mert kimeríthetetlen kincsestárukkal biztos vándorbotok, barátok és megbízható társaság az élet kibogozhatatlan útvesztőiben, vagy magasröptű napjaiban, de a szürke hétköznapokban és mélységekben is. Hű társ és orvos a jó olvasmány. Mindenkor.”
Hegedűs Vivi:
“Az olvasás számomra egy kis szünetet jelent. Amikor olvasok, egy másik világba csöppenek, ahol a valóság határait csak a képzelet szabja meg. Belemerülni egy jó könyvbe olyan, mintha egy saját kis buborékban élnék és ott tudok felfedezni csodálatos világokat és új barátokra lelhetek. Az olvasás során szinte személyes kapcsolat alakul ki a szereplőkkel, és mintha a történet részese lennék én is. Egy irodalomórán hallottam, hogy a szavak teremtik meg a valóságot. Ez teljes mértékben igaznak érződik olvasás közben. Én azért szeretek olvasni, mert olyankor egy olyan világban létezhetek, ahol csak a képzelet szab határt, és mégis a saját valóságom része lesz. Segít megküzdeni a gondokkal, empátiára tanít, és feltárja a rég eltemetett sérelmeim.
Imádom a fantasy és sci-fi könyveket. Viszont a klasszikus világirodalomból is szoktam csemegézni. Kedvenceim közé tartozik Jane Austen, Oscar Wilde, vagy bármelyik Brontë nővér. Sosem utasítottam vissza J.K. Rowling, J.R.R. Tolkien, Cassandra Clare vagy akár Diana Gabaldon könyveit sem. Ahogy azt a szerzők sokszínűsége is mutatja, nehéz témát választanom. Mondhatni mindenevő vagyok.
Mostanában minden nap sikerül pár fejezetet elolvasnom, hála az ingázásnak egyetemről. Buszon, vonaton, buszmegállóban olvasok legtöbbször. Ezt csak a csuklóm bánja, ugyanis nem a vékony, könnyed olvasmányok híve vagyok. 700-800 oldalas könyveket nem könnyű kézben tartani, de nagyon megéri. Sokáig ez miatt nem vittem magammal a könyveim, viszont sokkal jobban érzem magam, mióta minden nap olvasok és nem a telefonom nyomkodom utazás közben.
Lehetetlen válaszolni arra a kérdésre, hogy melyikek a kedvenc könyveim. Minden könyv, amit eddig olvastam, más miatt fogott meg. Fogadni mernék, hogy ha most minden könyvemet újraolvasnám, egy teljesen új perspektívát figyelnék meg bennük, és más állna a toplista élén. Egy könyv viszont van, amit akárhányszor a kezembe veszek, mindig tud újat mutatni. Ez pedig nem más, mint J.R.R. Tolkientól a Hobbit. Igen tudom, hogy ez egy gyerekeknek íródott mesekönyv, de ez nem számít. Én már többször, több nyelven is olvastam, különböző élethelyzetekben, korban és érettségi szintekkel. Minden egyes alkalommal más gondolat ragadott magával, más miatt lett fontos számomra. A Hobbit egy olyan könyv, amit bátran ajánlok kicsiknek és nagyoknak egyaránt, hiszen egy időt, korszakokat és generációkat átívelő módon tud releváns lenni mindenkinek.”
Izsák Lívia:
“Emlékszem, már általános iskolás koromban rákaptam az olvasás ízére. Nagy lelkesedéssel olvastam még a kötelező olvasmányokat is. Szeretem, ahogy az olvasás egy másik világba repít el, ahol a fantázia is szabadon szárnyalhat.
Az utóbbi években főleg önfejlesztő, önsegítő, pszichológiai, esetleg nevelési témájú könyvet olvastam, ám ezekkel lassabban haladtam, hiszen eltart, amíg az ember megemészti és feldolgozza az olvasottakat. Egy idő után azt hittem, felnőttként örökre kiveszett belőlem az az érzés, amikor beszippant egy könyv és órákon át olvasol, nem bírod letenni, megszűnik körülötted a világ. Aztán a koronavírus-járvány idején eszembe jutott, milyen rég olvastam regényt. Megrendeltem hát Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című regényét, és hirtelen újra hatalmába kerített ez a varázs, a könyv varázsa. Ezekután újra csak regényeket, novellásköteteket kezdtem olvasni és nagyon örültem a visszatérő “beszippantós” érzésnek. Manapság már vegyesen olvasok regényt és szakirodalmat, hogy egyensúlyban legyen a kettő.
Kicsit nehezen építem be az olvasást a mindennapjaimba. Az iskolás évek alatt esténként sokáig olvastam lefekvés után az ágyban, ma már ez sajnos nem működik, mert már kb. a második oldal olvasása közben elalszom. Tavaly egy közös kihívásba kezdtünk a barátnőmmel: egy hónap - egy könyv. Ez sajnos mindkettőnknél csak pár hónapig működött, kicsit lelassult a tempónk… Idén januárban viszont újult erővel vágtunk neki.
A pszichológiai/nevelési könyvek közül Almási Kitti, Orvos-Tóth Noémi és Vekerdy Tamás könyvei tetszettek a leginkább, mivel érthetően, olvasmányosan, olykor humorral fűszerezve írnak az adott témában. A regények közül nem tudnék kedvencet kiemelni. Legutóbb Maria Montessori életéről olvastam Laura Baldini A tanítónő c. könyvében, jelenleg pedig egy Náray Tamás-regény várja sorát a polcon.”
Kurcz Anna:
“Olvasni azért jó, mert kikapcsol. Persze, oda kell figyelni arra, amit olvasok. De pont ez az a kezdő lépés, hogy aztán magába szippantson, és aztán ki tudjam zárni a többi más gondolatot, terhet, teendőt. Így az agyam is megpihen és nem érzem magam olyan fáradtnak. Este pedig nagyon jó ráhangolódás az alvásra. Ezek mellett hasznos időtöltés főként várakozás és utazás közben, mert gyorsabban elmegy az idő, és ráadásul megtudhatok valami újat, segít az önfejlesztésben is. A többi pozitív hatását szerintem nem is kell tovább említenem.
Sokféle könyvnek adtam már esélyt. A Biblián kívül nincs egyfajta téma, ami körül mindig mozognék, szóval bármire vevő vagyok. Általában keverem a műfajokat. Főleg regényt, önfejlesztő és szakmai könyveket szoktam olvasni. Volt már a kezemben szlovák és angol regény is, ugyanakkor pszichológia, de hitbéli könyv is. A szakmai könyvek közül főleg biológiával, sporttal és táplálkozással, illetve cserkészettel foglalkozó írások.
Igyekszem tudatosan beépíteni az olvasást a mindennapjaimba. Rögtön reggel is szoktam olvasni (a Mai Igét, viszont ezt jelenleg csak online). Ezen kívül a „kötelező“ olvasásom alvás előtt szokott lenni (0,5 – 1 óra). Napközben pedig mindig hordok magammal könyvet, ha netán elmaradna az órám, utaznom kellene, vagy ha valahol sokat kellene várakozni. Az utazást is általában úgy tervezem be, hogy legalább a rövidebb vonalon tudjak olvasni, a hosszabb vonalon pedig pihenni, vagy ha kell, más feladatot oldani.
Azt hiszem, hogy a Bibliát hoznám ide. Sok könyve van és néhányat nagyon is nehezen lehet megérteni, viszont ennél hasznosabb könyv szerintem nincs. Ha elfáradtam a nehezebb szövegekben, nyugodtan átlapozhatok máshová, ahol „regényként“ írt életigazságok és történetek vannak leírva. A sokrétegűsége és rejtelmei miatt találom érdekesnek. Másoknak pedig az élet útmutatás miatt ajánlom. Egy másik könyvet is nagyon ajánlanék másoknak, mert ha megértjük és alkalmazzuk a benne leírtakat, akkor tud segíteni a kapcsolatainkban és mindennapjainkban. Ez pedig Gary Chapman Az 5 szeretetnyelv c. könyve.”
Lelkes Boróka:
“Én azért szeretek olvasni, mert egy jó könyv képes kizökkenteni a mindennapi mókuskerékből, egy adott témára tereli a gondolataimat. Legújabb kedvtelésem azoknak a regényeknek az újraolvasása, amit tizenéves koromban olvastam. Különleges tapasztalás, hogy más karakterekkel is tudok azonosulni a történetben és egy-egy szituációt teljesen más fényben látok, mint 6-7 évvel ezelőtt.
Általában elmondhatom, hogy egyszerre több könyvet is olvasok párhuzamosan és ezek szinte mindig eltérő típusúak. Ha fáradt vagyok és kikapcsolódásra vágyom, akkor egy könnyed romantikus regényt veszek a kezembe. Ha elgondolkodtató irodalmat szeretnék olvasni, általában valamilyen pszichológiai, társadalmi problémákat feldolgozó könyvhöz nyúlok. Ezek mellett tanulmányaimból kifolyólag rengeteg gyógypedagógiával kapcsolatos szakirodalmat olvasok. Nagyon szeretem a mesekönyveket, egyetemista létemre a mai napig olvasok meséket.
Elég gyakran veszek könyvet a kezembe. Sajnos nem minden nap jut időm az olvasásra, de legtöbbször lefekvés előtt szoktam olvasni egy-két fejezetet az aktuálisan olvasott könyveimből. Ha utazok vagy hosszabb ideig kell várakoznom, akkor is olvasással ütöm el az időt.
Nagyon sok jó könyvet olvastam és több kedvencem is van, de ha egyet ki kellene emelnem, az Janne Teller Semmi című kötete lenne. Borzasztóan aktuális és minden korosztály számára tanulságos. Nem egy hosszú könyv, viszont annál komolyabb mondanivalója van. A kötet központi szereplője Pierre Anthon, aki állítja, hogy az életnek semmi értelme nincsen. Osztálytársai be szeretnék bizonyítani, hogy téved, ezért létrehozzák a fontos dolgok halmazát. A könyv ennek a halmaznak az összeállításáról és az összeállító osztály sorsáról szól. Már háromszor elolvastam (4-5 évente) és mindig új és új gondolatokat ébreszt bennem. Különleges élmény volt, hogy idén az őrsömmel egy biblioterápiás foglalkozás keretén belül pont ezt a könyvet dolgoztuk fel. Nagyon érdekes volt számomra, hogy a Semmi kapcsán milyen gondolatok, kérdések vetődnek fel a 14-16 éves lányokban és bennem, a 23 éves őrsvezetőjükben. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, aki szeret egy kicsit komolyabb témákról olvasni.”
Viszlay Eszti:
“Gyakran szokták mondani, hogy az ember csak egy életet él meg, viszont aki olvas, az akár több százat is. Ezzel teljesen egyetértek. Amikor olvasok egy könyvet, bele tudom magam élni a karakterek helyzetébe, gyakran át tudom érezni azt, hogy min is mennek ők keresztül. Ez annyira fantasztikus érzés, hogy mennyi ember van, mennyi különböző lélek, és egy bizonyos olvasmány mégis ugyanazt az érzést tudja kiváltani az olvasókból. Gyakran megesik velem, hogy egyszerűen nincs időm olvasni, rengeteg dolgom van és így nem fér bele az időmbe az, hogy a kezembe fogjak egy könyvet és leüljek olvasni. Ennek ellenére mégis igyekszem minden nap legalább lefekvés előtt elolvasni 2-3 fejezetet egy könyvből, amit épp olvasok. Ezt azért tudom megtenni, mivel könnyedebb könyveket olvasok mostanában. Egyszerű romantikus regényeket, néha egy-egy csavarral bennük. Ezt leszámítva szeretek még egyéb jellegű irományokat is olvasni. Biográfiákat, történelmi témájú könyveket, és klasszikus irodalmat is. Tiszta szívből tudom ajánlani mindenkinek, hogy olvasson. Megéri ráfordítani az időt. Amellett, hogy szórakoztat, fejlesztő jellege is van. Fejleszti a képzelőerőt, bővíti a szókincset is és nagyon sokat tanulhatunk is belőlük.
Olvassatok, higgyétek el, élvezni fogjátok!”
Vlačuha Krisztián - Csuka:
“Azért tartom hasznos és önfejlesztő dolognak az olvasást, mert hihetelen módon megmozgatja az ember képzelőerejét. Nincs két ember, aki ugyanúgy képzelne el egy szerző által leírt helyszínt, helyzetet vagy történést. Tudományos könyvekből viszont nagyon sok tudást meríthetünk, legyen az a tudomány bármely ágazata.
Történelmi témájú, főleg a török időkkel foglalkozó regényeken keresztül szerettem meg anno a könyveket és az olvasást. Első könyveim második osztályos koromban az Egri csillagok és A koppányi aga testamentuma voltak. Ezek mellé társultak aztán Fekete István könyvei is: a Tüskevár, Téli berek, Kele és még sorolhatnám. Később az útleírásokból is egy csomó könyvet felfaltam. Utána következett a történelem egy másik szelete, a II. világháború. Imádtam ezeket is olvasni, de mostanában már az önismereti, pszichológia és a keleti vallásokkal foglalkozó könyvek kötnek le inkább. Bár van egy ettől elég távol álló terület: a kertészkedés és kerttervezés, amit szintén szívesen olvasok.
Mivel hátiszákos utazós típus vagyok, a világ legkülönbozőbb helyein szoktam olvasni: vonaton, hajón, repülőn, étteremben, folyóparton vagy erdőben tábortűz mellett, amikor épp adja magát a helyzet. Legtöbbször a batyumban van az épp olvasott könyvem. Otthon inkább hosszú téli estéken a kanapén henteregve szoktam ennek a jó kis kikapcsolódásnak időt szentelni.
Zárszóként még annyit szeretnék leírni nektek, hogy legyen az bármilyen témájú könyv, olvassatok, olvassatok és olvassatok! Szórakoztat, hatalmas tudás rejlik benne, kiragad egy időre a ronahó világból és addig se rontjátok a szemeteket a monitor és a mobiltelefon előtt.
Hasznos olvasást kívánok mindenkinek!”
Zalka Virág:
“Az olvasás számomra a lelassulást, a valóságból való kiszakadást jelenti. Ilyenkor mindig teljesen más szerepbe bújhatok, közvetetten élhetek át új élményeket a leírt szavakat olvasva. A legfőbb ok, amiért szeretek olvasni, az az, hogy nagyon kedvelem a szépen megfogalmazott gondolatokat, a metaforákat, a hasonlatokat – számomra ámulatba ejtő, hogy a legegyszerűbb érzéseket milyen választékosan meg lehet fogalmazni. Mindemellett fejleszti a szókincsemet, a fogalmazásomat és a fantáziámat.
A kedvenc műfajaim (bár egymástól nagyban eltérnek) a fantasy és a családregény. Előbbit főleg kikapcsolódás céljából olvasom, utóbbit pedig azért szeretem, mert a családregényekben megjelenített témákat a való életre is rá tudom vetíteni, így az olvasás élvezete mellett bizonyos szinten a problémamegoldást is elősegítik.
A próza mellett rendkívüli helyet foglalnak el a szívemben a versek. Egyrészt általában rövidek, így gyorsabban olvashatók, másrészt gyönyörű szóképeket tartalmaznak, ritmikusak, számomra hatalmas élvezet őket olvasni.
Tanulmányaimból kifolyólag rengeteg szépirodalmat és tanulmányt kell olvasnom. Ez a kötelezőség sajnos sokszor elveszi a kedvem attól, hogy szabadidőmben is olvassak, de dolgozom rajta, hogy ez változzon. Főleg a villamoson, a metrón, a vonaton szoktam előkapni egy praktikus kis zsebkönyvet, és az utazásaim ideje alatt szórakoztatom magam olvasással.
A két kedvenc könyvem Celeste Ng: Amit sohase mondtam el és Gabriel García Márquez: Száz év magány. Mindkét mű a családregény műfajába sorolható, a Márquez-mű ráadásul a mágikus realizmus művészeti irányzatba tartozik – pont ezért szeretem annyira, mert a történet varázslatos elemekkel van teletűzdelve, ami számomra még élvezetesebbé tette az olvasását.
Az Amit sohase mondtam el című regényt azoknak ajánlom, akik bepillantást nyernének egy tragédiától árnyékos családi életbe, a szülők és gyermekek lelki világába, érzelmeibe – hogy a végén megértsenek minden szempontot, összekössék a szálakat, és végül érzékenyen tudjanak viszonyulni a szereplők tetteihez.
A Száz év magányt sokan vontatottnak érezhetik, így azok számára lehet érdekes, akiknek nem probléma, ha több száz oldalon minimális izgalom történik – már amennyire egy tipikus falu élete izgalommentes lehet. Néhol megbotránkoztató, néhol szokatlan, de hiteles képet ad egy adott kor és helyszín társadalmáról, erkölcséről és normáiról."