- A legtöbb ember igyekszik ösztönösen jobb ember lenni. Vagy legalábbis igyekeznie kéne, csak néha elfelejti. Úgy gondolom, aki cserkész, az alapvetően jó ember.
A legtöbb ember igyekszik ösztönösen jobb ember lenni. Vagy legalábbis igyekeznie kéne, csak néha elfelejti. Sokszor gondolom azt, hogy jó ember vagyok, hiszen sok olyan dolgot csinálok, amit, ha mások látnak, azt mondják: ó igen, ő bizonyosan rendes és önzetlen ember. Ilyen a cserkészet is. Ha belegondolunk, rengeteg időnk, pénzünk és erőnk megy el arra, hogy hétről-hétre foglalkozzunk a gyerekekkel, képzésekre járjunk, képzéseket tartsunk. Volt már, hogy egy cserkészhétvégén ültem – ahová önként mentem –, közben pedig a fejem fölé tornyosult az iskola, a diplomamunka, a családi és magánéleti gondjaim, a barátaim magánéleti problémái, meg hogy soha semmire nincs időm, hogy dolgoznom kéne most is, hogy a szobám amúgy romokban áll már hetek óta, és édesanyám is már csak a fotókon lát odahaza, de ezeket elnyomja valami kellemes és természetes érzés. Hogy én ezt szeretem csinálni. Hogy ettől jobb ember leszek, és ha jobb ember vagyok, akkor jobbá nevelhetem a gyerekeket, ezáltal pedig egy jobb világot teremthetek. És ha néha el is gondolkodunk, hogy vajon normálisak vagyunk-e, mégis annyira egyértelmű, hogy ezt tesszük.
Úgy gondolom, aki cserkész, az alapvetően jó ember. Mármint nyilván egy cserkésznek is lehet rengeteg rossz tulajdonsága, lehet kibírhatatlan, irigy vagy önző, figyelmetlen és harsány, de ha ott van benne, hogy ezt az életformát szeretné követni, és a 10 cserkésztörvény szerint szeretné leélni az életét, akkor teljes bizonyossággal mondhatom, hogy ő alapjában véve egy jó ember. De vajon elég-e ennyi? A gyerekeket is mindig arra neveljük, hogyan legyenek jó emberek, jó diákok, jó állampolgárok, jó barátok. És ha mindig ezt hangsúlyozzuk, akkor megeshet, hogy annyira egyértelművé válik a dolog, hogy mi elsiklunk felette. Nekem néha van ilyen megvilágosodásom. Olyankor leülök, és átgondolom a rossz tulajdonságaimat, elborzadok magamtól, és eldöntöm, hogy jobb ember leszek. Imádkozom érte, mert nekem ez ad erőt hozzá. Egy ideig működik, aztán megint jön az Élet, a Minden, és nekem nincs időm jobb embernek lenni. És akkor jönnek olyan dolgok, mint az advent, mint a karácsony, mint az új év. Tudom, klisé, de vajon van-e jobb időszak arra, hogy igyekezz jobb ember lenni, mint a december? Jézus születése valahogy mindenkiből kihozza a jót, és ez szerintem csodálatos dolog. Advent nekem olyan, mint a 40 napos böjt. Felkészülünk, várakozunk, vágyakozunk. A Jóra. Ilyenkor még olyan segítségünk is van, mint az adventi kalendárium. Persze nem a finom, csokis változat, hanem mondjuk 24 jótett, szép gondolat, irányelv, amely felkészít minket a Karácsonyra. És mikor már kellőképpen felkészültünk, igyekeztünk jó embernek lenni, teljes szívvel megéltük Jézus születésének ünnepét, akkor jön az új év az ő kedves újévi fogadalmaival. Ezek a fogadalmak többnyire olyan dolgok, amelyek által jobb emberek leszünk, tehát valójában megerősítjük az egész adventi felkészülésünket. Megígérjük magunknak, hogy továbbra is ezen az úton fogunk járni. És teljesen biztos vagyok benne, hogy aztán megint jön az Élet, a Minden, megint nem lesz idő, de ha szokásunkká válik az „akarás”, akkor idővel rászokunk arra, hogy igyekezzünk jobb embernek lenni. Ha pedig félünk, hogy többször elfelejtjük, emlékeztessük magunkat, akár egy aranyos üzenettel a szekrényajtón, a szobánk falán, mert nem lehet jobban Istennek tetsző életet élni annál, ha Benned meg van az akarat a jóra.