- Ha valamiben örömöd leled, és szeretnél benne sikeres lenni, akkor azt csináld ingyen. Ha az ember épp egy cserkészcsapat parancsnoka, többször is eszébe jut ez a mondat.
Kedves Naplóm!
Az éjjel felriadtam. Álmomban épp vezetői gyűlésre készültem, amelyet én tartottam, de nagyon féltem. Az járt a fejemben, hogy mi van akkor, ha igazából senki sem figyel majd rám? Mi van akkor, ha nem vagyok odaillő, és ezt mindenki tudja? Úgy döntöttem, hogy elterelem gondolataimat, és válaszolok pár e-mailre. Itt jött csak a legrosszabb! Amikor megnyitottam az e-mail fiókomat láttam a sok olvasatlan levelet „KÖZELGŐ HATÁRIDŐ”, „LEJÁRT HATÁRIDŐ” tárggyal.
Reggel még kicsit rágódtam ezen az álmon. Egyedül velem történik ez meg? Nem hiszem... Hogy megnyugtassam háborgó lelkem, felnyitottam a gépem, és megnéztem a leveleimet. Nyereményjáték-felhívásokon és a napi 5 perc angol feladataimon kívül más nem jött. Fülig vigyor vagyok, hogy ez csak egy rossz álom volt, és nem a valóság. „KIRÁLY PARANCSNOK VAGYOK” – kacagtam fel, és diadalittasan hátradőltem a széken.
Miközben szürcsöltem a megszokott feketém, elhatároztam, hogy ez az álom többet nem térhet vissza. Határozottság – megvan. Cél – megvan. A kávémat megittam.
Most akkor hogyan kezdjek neki? Szívesen rákeresnék a Google-ben, hátha más is átélte már ezt, de még a kérdésemet sem tudom megfogalmazni, úgyhogy el is engedtem az ötletet. A lelkesedésem viszont továbbra is ezer fokon ég. Elhatároztam, hogy hozzám egy pimasz, ólálkodó „LEJÁRT HATÁRIDŐ” sem érkezhet. Összeszedtem az összes nálam heverő cserkészet témájú papirost, füzetet, számlát, és dátum szerint rendeztem őket. Majd tőlem nem megszokott módon, rendezetten elhelyeztem őket az erre kijelölt területen a szobámban. Slussz-passz, ahhoz ott nem nyúl senki! (Amúgy sem könnyű feladat eljutni odáig, az évek alatt csatatérré változott farkasodúmban a gyenge akaratúak már félúton feladják.)
Jóllakott napközis srác elégedettségével ültem újra a gép elé, hogy akkor most a virtuális adattömeggel is kezdjek valamit. Mindeközben végig ott lapult megnyitva az e-mail fiókom is a periférián, hogy még véletlenül se hagyjak figyelmen kívül egy nekem címzett levelet. Saját magam ellenőrző bizottságának elnökévé fejlődtem az elmúlt percekben.
Mindeközben egy következtetésre jutottam. Amíg nem védetem le, nevezzük csak Ricsi manifestonak: „Onnan tudod, hogy szereted azt, amit csinálsz (esetemben a cserkészkedést), hogy miközben a kevésbé élvezetes adminisztrációval küszködsz (értsd: összeírni a csapat taglistáját, ami sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolná az ember), akkor sem jut eszedbe, hogy meglesd, épp hol tart a simed karrierje a Sims-ben, és hogy a kedvenc youtubered feltöltött egy videót, vagy még ha eszedbe is jut, akkor is folytatod a munkád, mert szeretnéd azt rendesen megcsinálni, úgy, ahogy azt előtted még senki.” (Bodó Richard, csp.)
Nemrég hallottam egy érdekes előadást arról, hogy ha valamiben örömöd leled, és szeretnél benne sikeres lenni, akkor azt csináld ingyen. Megmaradt bennem ez a bölcsesség. Ha az ember épp egy cserkészcsapat parancsnoka, többször is eszébe jut ez a mondat.
Ott tartottam tehát, hogy nem akartam elmaradni a feladataimmal. Egy átlagos szombati nap felére volt szükségem, hogy rendezzem a csapat holmiját, amely most már az én csapatom. A nap másik fele pedig épp elkezdődik, és az első csapatakcióra indulok, ahol már nem csak mezei őrsvezetőként veszek részt. Nem lenne nyerő kezdés elkésni… innen folytatom.