- Böjte Csaba neve biztos nem ismeretlen senkinek. Ő az az ember, aki létrehozta a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, felkarolta az erdélyi rászoruló gyermekeket, szállást és ételt adott nekik, és ma már többezer gyerkőc melegedik különféle otthonokban szerteszét Erdélyben.
Nemrégiben értem haza a teremiújfalusi Isteni Irgalmasság Gyermekvédelmi Központból, így mikor nekifogtam a cikkírásnak, nem is kellett sokat gondolkodnom, miről szóljon.
Teremiújfalu piciny település Erdélyben, amelynek végén megbújik egy otthonos ház, csodás székelykapuval díszítve. Már harmadszor volt szerencsém visszatérni ide. Első alkalommal még 2017-ben, az Isteni Irgalmasság vasárnapján jöttünk el hozzájuk a Hajnalvándor verséneklő együttessel, Csaba testvér meghívására. A következő találkozásra nem kellett sokat várnunk, hiszen újra meghívást kaptunk hozzájuk, illetve a parajdi sóbányába, ahol Csaba testvér minden decemberben több száz gyermek jelenlétében ünnepélyesen átadja a cipősdoboz-ajándékokat. Mindegyik alkalommal az volt a tervünk, hogy sok-sok mindent viszünk majd mi a gyermekeknek, mégsem jöttem haza tőlük üres kézzel. Azt gondoljuk, mi adunk nekik, holott ez teljesen fordítva történik.
Amint begördül a kocsi a székelykapu alatt, a gyerekek már jönnek is kifelé, felsorakoznak, mosolyogva üdvözölnek. A kezdeti félénkség hamar elmúlik, már ismernek minket, és most már nem is kell olyan sokszor a „kezitcsókolom”-ozó gyermekekre szólni, hogy nyugodtan tegezzenek. Előjönnek a régi emlékek, az együtt tanult mondókák, (cserkész)játékok. Hálásan köszönik az adományokat, amelyeket előre egyeztetés után vittünk – tudjuk, úsznak a ruhákban, azt most nem kell vinni. Keressük az ismerős arcokat, de most kevesebb a gyerkőc. A megszokott 20-23 helyett most csak 13-an sürögnek-forognak a konyhában, terítenek nekünk, készítik az ételt. Minden alkalommal ünnepi terítéket kapunk – a vendégeknek ez jár. Dolgosak, kötelességtudóak, szorgalmasak. Így vannak nevelve. A házzal szemben egy hatalmas telken kert van, és rengeteg állat, amelyeket mind ők gondoznak. A nagyobbak hajnalban kelnek etetni, vizet tölteni az edényekbe, rendbe tenni az állatokat. Minden találkozásunkkor kimegyek megnézni az állatokkal dolgozó fiúkat, a kisebbek lelkendezve mutatják be nekem a kutyákat, cicákat, tyúkokat, malacokat, kézen fogva húznak végig a kerten. Idén épült egy csodaszép kápolna is a telekre.
Az ebéd utáni kávé mellett beszélgetünk Éva és Emma nénivel. A gyerekek szétszélednek – játszanak, beszélgetnek, dolguk van. A nevelők mesélnek, mi történt velük, mesélnek az új gyerekekről, milyen körülmények között találtak rájuk, és ilyenkor egyre keserűbb és keserűbb a kávé. Szörnyűséges állapotokról beszélnek, szívszorító családi körülményekről, amelyeket el sem tudok képzelni, mikor látom a mosolygó, éneklő arcokat. Vagyis egészen addig nem tudtam elképzelni, míg egyik ittjártamkor saját szememmel nem láttam egy testvérpár nagymamájának a „házát” – egy pici, padló nélküli szobát egy roskadozó ház hátsó részében – ahol éltek. Persze vannak örömteli történetek is. Két testvérpár időközben visszakerült az anyukáikhoz, akik újra férjhez mentek, lett házuk, kertjük, állataik, jól élnek. Keserédes volt ez, mert úgy szerettük őket, hiányoztak, de mindennél jobban örültünk, hogy újra családban élnek.
Mikor másodszor itt jártam, rengeteg cipősdoboznyi ajándékot hoztunk és osztottuk szét az otthonban. Biztos gondolkodtál már, hová kerülnek az őrsin elkészített ajándékok. Teljes bizonyossággal mondom, hogy jó helyre! Még ma is látom magam előtt azokat az örömteli arcokat, a felfedezéseket, a dobozban túrást, a cserélgetést, a megosztást, a boldogságot. Bár idén nem leszek ott, kérlek Titeket, szerezzünk legalább ekkora örömöt most is ezeknek a gyermekeknek! Vegyünk elő egy cipősdobozt, válogassunk bele hasznos, kedves dolgokat, édes üzeneteket. Nem tudom ezt egy cikkben átadni, csak reménykedhetek, hogy érzed ennek a dolognak a fontosságát. Pakolj össze egy (vagy akár több) cipősdoboznyi szeretetet az őrsöddel, és próbáld nekik elmondani, miről is szól ez. Képzeljétek el, milyen lesz, ha azt a dobozt kinyitja majd egy olyan gyermek, aki lehet annyi szenvedést élt már át, amennyit mi sosem fogunk tudni elképzelni sem. Legyetek így Ti is az erdélyi csoda részesei!
U.i. Itthon is bekapcsolódhatsz olyan csoportokba, amelyek segítik a gyermekotthonban élőket. Ha hallottál már a Gyerekotthon Brigádról (GyoB), tudod, hol találsz minket. Ha nem, és érdekel, keress engem bátran a sutozsuzsanna95@gmail.com email címen!