2018. január 27.
- Ekkor jöttem rá, hogy nagyon oda kell figyelni bárhol is vagyok. Mikor utcán találkozunk azért valljuk be, sokkal hamaráb el jár a szánk. De még ennél is fontosabb a viselkedés.
Ebben a rovatban be szeretném mutatni, hogy melyek azok a fő tényézők, amelyek leginkább határozzák/határozhatják meg a jó őrsi működést. Persze ez szubjektív. Az én saját őrsömből merítek, ahol ezek működnek. Sokszor nagyon nehéz megérteni az őrsünket, főleg ha nagy a kor különbség. A kommunikáció nagyon fontos, de akkor is a példa mutatás kapja az első helyet. Jól tudom, hogy ezt mindenkinek jól a fejébe kellett vésni az ŐV táborban. De bele gondoltunk úgy igazán, hogy mit is jelent? Könnyű azt mondani, hogy majd jó példa leszek az őrsi alatt, nem fogok veszekedni, vissza fogom magam és nem káromkodom
stb...De elég ez? Csak az őrsiken kell példának lenni? Szerintem nem. Tudatában kell lennünk, hogy a gyerekek látnak minket civilben is (köszönjük a facebooknak, instanak,...) a szüleikről nem is beszélve. Nekem is volt mikor nem helyén való bejedzést tettem a facebookon, mindjárt is írt az egyik vezető, hogy ez esetleg nem lehet jó hatással a szülőkre /a gyerekeknek –jelenleg mindegy- mert ők is csak viccnek veszik/. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon oda kell figyelni bárhol is vagyok. Mikor utcán találkozunk azért valljuk be, sokkal hamaráb el jár a szánk. De még ennél is fontosabb a viselkedés. Nem veszzük észre, de ők lesik minden egyes
lépésünk, főleg azok a gyerekek, aki nem járnak más közösségbe. Abszolút nem mondom, hogy ne legyen szociális életünk ne hogy véletlenül meglássanak, hogy esetleg a barátokkal sörözünk vagy ellátogatunk diszkóba. Ebben nincs semmi rossz ha megvan a mérték és a megfelelő viselkedés (nem verekedem össze, nem iszom le magam, nem öltözöm túl kihívóan). De ennek van egy másik verziója is, ahol valamit csinálok és ők ezt ellesik és könnyen leutánoznak. Például, én igen szeretek sportolni, ezért gyakran volt az őrsik része egy kis mozgás. Nem szavakkal emlegettem folyton, hogy milyen fontos a mozgás hanem magam tettem. Jó kis idő után egytől egyig rá jöttek, hogy igazam van, és mindenki megtalálta a módját, hogy
mozogjon eleget. Ez lehet egyszerű példának tűnik. Vegyünk egy másikat. Az őrsöm többsége nem igen szeretett egy bizonyos személyt. Elején én is az ő pártjukat fogtam, mivel nekem se volt túl szimpatikus. De idővel rá jöttem, hogy az ítélkezés nem jó. Próbáltam nekik is nem egyszer elmagyarázni, de nem segített. Elhatároztam, hogy legalább én nem fogom kritizálni az illetőt mikor a többiek elkezdik (nagyon nehéz volt), de meglett a gyümölcse. Körül
belül egy év után már ők is felhagytak a kritizálással. Szóval ennyi. A jó irányba terelést nem kell magyarázni, csak cselekedni. Persze mi ŐV-k is tévedhetünk, de az csak még nagyobb plusz ha látják a gyerekek, hogy be tudjuk vallani ha hibázunk. Legyünk tudatában, hogy mit teszünk, mert sose tudhatjuk pontosan, ki mit utánoz le rólunk.