Cserkesznapló Amerikából, második rész: ​​​​​​Csillogó erdő

Nem mondhatom, hogy teljesen fitten indultam neki a nyár első cserkésztáborának. New York után este 10-kor halálfáradtan dőltem be az ágyba, másnap 8-kor pedig már sátrakat pakoltam fel a teherautóra. Nade végülis nem pihenni jöttem ilyen messzire, show must go on. 

New Brunswick New Jersey-ben található, kb 1 órára New Yorktól vonattal. Az 56-os magyarok közül a legtöbben itt telepedtek le, ezért nagyon jelentős "magyar múltja" van a városnak. Van Kossuth utca, magyar katolikus és református templom, magyar klubház, Mindszenty szobor, és persze magyar cserkészcsapat (kettő: egy fiú és egy lány csapat). Június 4-én egy 10 000-es létszámú magyar fesztivált tartottak, azt mondják hatalmas buli volt. Lezárták az utcákat, rengetegen eljöttek. Minden évben megtartják és minden évben ilyen sikeres, elvileg Amerika legnagyobb magyar fesztiválja ez. Az itteni cserkészek táborába kaptunk meghívást. 

A tábor egy nemrég elhunyt öregcserkész telkén van megszervezve minden évben a Jersey-től 2 és fél óra autóútra lévő Catskill-i hegyekben. Ez a hegység olyan volt az itteni magyaroknak régen, mint otthon a Balaton. Mindenkinek volt egy kis nyaralója, kis telke, és ide jártak kirándulni, túrázni. Volt egy nagy magyar étterem is, de sajnos már nem működik. Maga a hegység csodálatos! Már egy ideje áradozok Amerika - legalábbis New Jersey - gyönyörű természetéről, de itt, a vadonban még elképesztőbb volt. Sok a medve, rengeteg az őz, még több a kis mókus, és éjjel megszámlálhatatlan a szentjánosbogár. Varázslatos esténként az erdő. Kiültem a sötét rétre és csak bámultam, ahogy szikrázik a villogó bogaraktól. Olyan, mint egy mesében, meg sem lepődtem volna ha egy tündér ül le mellém, vagy hozzám szól az egyik mókus. Megpróbáltam levideózni Nektek, de sajnos túl kevés ehhez egy telefon. És mindezek tetejében a táborhely mellett egy gyönyörű patak is folyik, ami csak emeli a színvonalat. 

A tábor körülbelül 60 fős volt. Mindenki nagyon kedves volt velünk, nagyon jól esett ahogy fogadtak és vigyáztak ránk. Nekünk pedig igazán különleges volt megtapasztalni, hogyan tartják meg magyarságukat a cserkészek ilyen messze az anyaországtól. Az itteni cserkészek sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a magyarságismeretre. Az, ami nekünk egyértelmű, unalmas tény, azzal ők külön foglalkoznak, mesélnek és tanulnak róla. Meg merem kockáztatni, hogy egy-egy itteni cserkész gyerek sokkal jobb a magyar történelemből, népszokásokból, mint én. Nekünk olyan természetes, hogy már nem is foglalkozunk vele, elfelejtődik, megrántjuk rá a vállunkat. Számukra ez a magyar gyökerek megerősítése, és én nagyon irigylem tőlük ezt a hozzáállást. 

Maga a tábor menete nagyon laza és élvezhető volt, igazi csapattáboros. Sokat játszottunk, sportoltunk, énekeltünk, pihentünk és feltöltődtünk a természetben. Sok dalt tanítottam a gyerekeknek, de még többet tanultam én tőlük, mivel hogy náluk más az "alap népdalkészlet", mint nálunk. Kellett volna még jópár nap, hogy minden nekem tetsző dalt leírhassak. A többi táborban már csak jegyzetfüzettel fogok járni-kelni.

A gyerekek nagyon sokszor beszéltek angolul, hiszen sokkal könnyebben fejezik ki magukat így, a vezetők pedig igyekeztek mindig emlékeztetni őket arra, hogy itt most a magyart kell használniuk. Nagyon nehéz volt nekem is, mivel a sok angolt hallva sokszor már automatikusan angol kifejezések jöttek a számra, pedig mi Árpival pont azért vagyunk itt, hogy a magyar nyelvet erősítsük. Azt érzem, ez a nyár folyamán egyre nagyobb erőfeszítésembe fog kerülni majd. Egyébként bárkivel találkozom, mindenkitől kikérdezem, hogyan, miként jutott Amerikába, itt született-e vagy később jött-e ki. Igazán izgalmas ezeket az élettörténeteket hallgatni, nagyon sokszínű itt a magyar közösség. 

Egyszerű, boldog, manós keret volt, ahol a rosszak és a jók összecsapnak, aztán persze a rosszak megbánják és csatlakoznak a jókhoz. Standard vidám mese, ami mindenkinek pont jól jött az utóbbi nehéz évek után. Nagyon tetszett, hogy az itteni gyerekek énekelnek. Sokat, sokszor, még a fiúk is. Szerették a sport programokat, belefeledkeztek a kézműves délutánokba. Jó volt ezt látni, mert mi már otthon néha tényként kezeljük azt hogy á, nem szeretnek énekelni, á, nem szeretnek kézműveskedni, de ha elég teret és időt hagyunk mind a kettőre, akkor szépen minden gyerek beleveszik ezekbe a programokba. Sok különbség van az itteni és otthoni cserkészélet között, de mind csak apróság: más stílusú a zászlóceremónia, más a tábortűz menete, izgalmas volt mindezeket megtapasztalni. Előre figyelmeztettek, hogy ez a lazaság természetesen nincs jelen a vezetőképző táborokban, szóval izgatottan várom már azt is, vajon mekkora a különbség a kettő között. Nagyon sok kedves és szeretnivaló embert ismertem meg, telnek a szabadnapjaink programokkal, mert mindenki el akar vinni valahova, mutatni akar valamit, meg akar hívni minket, és ez olyan jól esik. A legnagyobb biztonságot az adja most, hogy a nyár következő állomásain - iskolatábor, vezetőképző tábor, kiscserkésztanya - már lesznek olyan emberek, akiket ennek a tábornak köszönhetően megismertem. Így már úgy érzem, nem csak a nagy ismeretlenbe megyek.

A tábor folyamán volt egy portya, ami a legesősebb napra esett, ez mégsem állított meg senkit. A túraútvonal csodálatos volt, kis vízesésekkel, nagy sziklákkal, szépséges kilátóval. Körbejártunk egy nagy tavat, kenuztunk együtt, pont kellemesen elfáradtunk és még az eső sem zavart. Ehhez biztos hozzátett az is, hogy egy szuper új bakancsom van, ezért a lábam végig egy meleg száraz helyen volt :)