Felhőben a Polyána-csúcs és a Bystré vízesés

A túra két fő célpontja a Polyána-hegységben található, ami Gyetvától pár kilométerre északra terül el. Legmagasabb pontja a Polyána-csúcs, és egy gyönyörű vízeséssel is büszkélkedhet a hegység, amit a Bystrý-patak vize táplál. Ezeket a helyeket fogjuk ma meglátogatni. 

Mivel idő szűkében voltunk, autóval felhajtottunk a Poľana Hotel parkolójáig, hogy mindkét célpont beleférjen az időnkbe. Elsőként a vízeséshez indultunk. Pár száz méteren keresztül még a kátyús aszfaltúton haladtunk a zöld jelzésen, de már itt is magával ragadott a sötét fenyvesek sejtelmes homálya. Nemsokára a jelzés jobbra tért egy zöldellő rétre, ahonnan Hrinová település és az alattunk elterülő síkság látványa tárult a szemünk elé. A rétet fenyőfák szegélyezték, itt-ott légyölő galócák piroslottak a fák tövében, érdekes színt víve a zöld különböző árnyalataiban pompázó tájba. 

Lejjebb haladva ismét sűrű fenyvesben találtuk magunkat, ahol már mohával benőtt sziklákkal volt díszítve a terep, mintha valaki direkt rakta volna oda őket, hogy plüss hatásukkal még mesésebbé varázsolják az erdőt. Sejtettük, hogy a közelben lesz valamerre a vízesés, mert az ösvény, amit követtünk, egyre sárosabbá, a fák keresztbe fonódó gyökerei pedig egyre csúszósabbakká váltak. Nemsokára már hallani lehetett a zúgást, ami aztán egyre csak erősödött, mikor elértünk a patakon átívelő pici fahidacskához. Aztán végül is rá kellett jönnünk, hogy ez még csak maga a patak csobogása, a vízesés még odébb van.

Egyszer csak eltűnt a szemünk elől a patak, és egy szikla peremén találtuk magunkat, ami korláttal volt biztosítva, nehogy az óvatlan turista a patak vizével együtt lezúduljon a vízesésen. Jobban körülnézve baloldalt egy vaslétrát vettünk észre, ami aztán további létrákhoz csatlakozva vitt minket le a nagyjából 23 m magas vízesés aljához, ami méretével Szlovákia egyik legmagasabb vízesései közé tartozik. Fényképezés és kis pihenés után indultunk is vissza, hogy bevegyük a következő célpontunkat, a Polyána-csúcsot.

A parkolóból elindulva tudatosítanunk kellett, hogy az aznapi kilátásnak lőttek, mert felfelé menet egy felhőben találtuk magunkat. De sebaj, ahogy a régi turista mondás mondja, “nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista”. Utunk kissé emelkedve a piros jelzésen haladt az Elő-Polyána oldalában. Először hegyi tisztásokon vágtunk át, aztán egy vizenyősebb rész következett, ahová fapallókat fektetett a turistaszövetség a könnyebb átkelés érdekében. Itt az ösvény mentén egy forrásra is bukkantunk, ahol újratöltöttük a már megfogyatkozóban lévő vízkészletünket. Leérve a Priehybina-nyeregbe ismét emelkedni kezdett a terep, de tudtuk, ez után már a csúcs következik. 

Igazunk lett: fent álltunk a Polyánán, de nem láttunk semmit, csak fenyőfákat a ködben. Nem keseredtünk el, hisz ez az arca is szép az erdőnek, ezért mivel még volt időnk sötétedésig, leereszkedtünk a hegy túloldalán a Katruska nevű helyre, ahol az út mindkét oldalán meredek sziklafal fut a mélybe. Sajnos a kilátás hasonló volt innen is. Ennek ellenére nem keseredtünk el, hiszen az az napi tervünket sikerült teljesíteni, és sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Visszafelé a hotel büféjében még elszürcsölgettünk egy csésze forró teát és eldöntöttük, jó időben még visszatérünk ide.

Számokban: 10,2 km, 579 m fel, 579 m le