A januári, szeles Kis-Fátra

Mostani túrám eléggé frissre sikeredett, mert január utolsó hétvégéjét választottunk, és mire lejön a cikk mondhatjuk, hogy alig pár hete volt. A Kis-Fátra az egyik kedvenc hazai hegységeim közé tartozik (persze mind az :) ). Volt már róla cikk itt a rovatban és a 2020-as rovertúrát is ott rendeztük meg. Területileg nem túl nagy, de pár napig el lehet benne kóborolni, az biztos. Érdekessége, hogy a két Fátra közül ő a kisebbik, de legmagasabb pontja mégis neki van, és ez a Nagy-Krivány 1710 m a tenger szintje felett. Őt viszont most kihagytuk az időjárás és a hóviszonyok miatt. 

A túrát a Sztrecsno-i vár szomszédságából kezdtük Nezbudská Lúčka település vasútállomásáról.

Az aznapi táv 7 km felfelé végig a gerincen, cél a Chata pod Suchým. Ha belebonyolódnék ennek lefordításába, akkor valami ilyesmi lenne az eredmény: Száraz alatti menedékház. A táv felénél egy öreg vár mellett vezetett el utunk, így felmásztunk arra is. Innen fenséges kilátás nyílik a Vágra, ahogy egy nagy “s kanyart” ír le a meredek sziklafalak között, s így ossza két részre a hegységet. 

       Mivel már késő délután indultunk felfelé, hamar ránk sötétedett, de ez nem okozott nagy fejtörést, mert a fejlámpa alapfelszerelés minden túrára, de gondolom ezt tudja mindenki. Az elején még minden simán ment, kellemes fenyőerdő illat, havas táj, aztán ahogy egyre feljebb értünk kezdett mélyülni a hó. Itt jött aztán a B terv, a hótalp, amivel alapból készültünk, mert már van tapasztalatunk a téli túrákkal kapcsolatban. A nagy hótalpazás közepette egyszer csak megérkeztünk a menedékházhoz. Miután elfoglaltuk a szobánkat, rögtön a pult volt a cél, forró tea, ,,kapusztnyica” és ,,parené buchty”. Élményekkel és energiával feltöltődve dőltünk be ezután az ágyba.  

Reggel még kellemes napsütéses időre ébredtünk. Egy órával később beborult és tudatosítanunk kellett, hogy az éjszaka leesett hó és a közben feltámadt viharos idő miatt módosítanunk kell tervünk, és csak a minimális időt tartózkodhatunk a gerincen. Így egy rövidebb úton egy másik menedékházat választottunk szállásnak. Búcsúztatásunkra még egy sereg kecske is előkerült valahonnan, de ahogy jöttek, el is tűntek.

Így vágtunk neki az aznapi rövidke távnak, de amilyen rövid, annál nehezebb volt. Próbáltuk hótalppal, hótalp nélkül, de volt mikor a hóátfúvások két méter mélyek is voltak. Mivel a gerincen meneteltünk egyre feljebb természetesen a viharos szél is még kényeztetett minket. Előttünk szerencsére már egy csapat valamilyen szinten kitaposta az utat, de akkor se volt könnyű dolgunk. Örültünk, mikor megpillantottuk a Suchý csúcsot (1468 m). Lőttünk pár csúcsfotót a pár méteres látótávolságban, benyomtuk a keményre fagyott csúcscsokinkat és indultunk a szállásunkra. 

Lefelé sem volt könnyebb dolgunk, de a csodálatos behavazott táj és a fenyők kárpótoltak minket mindenért. Napsütésben még szebb lett volna minden, de hát az időjárás nem kívánságműsor. Két kisebb csúcsocska érintésével aztán már csak ereszkednünk kellett a chata pod Kľačianskou Magurou  irányába. Nemsokára el is értük a szálláshelyünk, és már szürcsöltük is a forró teát az étkezőben. A bőséges vacsora után úgy dőltünk be az ágyba, mint egy zsák krumpli. 

Megállapítottuk, hogy kimerítő ez a téli túrázás. Éjszaka az időjárás még szelesebbre fordult. Reggel aztán reggeli után komótosan összepakoltunk és indultunk le, a falu felé. A személyzet, a biztonság kedvéért mindenkit tájékoztatott, hogy a gerincre inkább ne menjenek, mert hatalmas vihar közeleg. Ebből mi is kaptunk még a nyakunkba kicsit, de a völgyben a fák között nem annyira fújt már a szél. Végül 11 óra tájékán értünk le és kezdtük tervezni a következő utat. Ez már a hazaút volt tömegközlekedéssel. 

Élmény és hódús volt ez a túra, régen gázoltam már két méteres hóban. Ebben a szezonban már nem, de nyáron vagy télen újra találkozunk Kis-Fátra.

Számokban: 16 km, 1154 m fel, 1101 m le