- Az utóbbi időben rengeteget mozizom. Nem tudom eldönteni, hogy a tökéletesre megalkotott mozis nachos-e az oka, vagy a jobbnál jobb filmek, amelyekkel az elmúlt évek hónapról hónapra megörvendeztetik a filmezni vágyó közönséget. Kicsit talán mindkettő, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy az egyik nincs meg a másik nélkül - nachos nélkül nincs mozi, mozi nélkül nincs nachos. Egy valamit azonban biztosan elmondhatok: ezt a filmet még nachos nélkül is megéri megnézni!
A szórakoztató cselekmény mellett a látványvilágot sem bízták a véletlenre Steven Spielbergék. Ha lehetőségetek van rá, hogy Budapestre vagy esetleg más nagyobb városba utazzatok, ahol van Imax vagy legalább 3D mozi, ne szalasszátok el az alkalmat. Na, de lássuk a történetet - szpojlermentesség garantálva!
2044-et írunk. A főszereplő egy 18 éves srác, Wade Watts, aki szülei halála után a nagynénjénél él egy meglehetősen kaotikus, konténerekből álló lakótelepen Columbusban. A teljes fejetlenségből mindenki az Oasis-be menekül. Az Oasis egy virtuális valóságban (VR) kialakított külön világ, ahol saját avatarokkal építhetik életüket a játékosok. Szinte mindenki ott él, ott van a vagyona, karriere, barátai.
A játék készítőjét, James Halliday-t az összes játékos istenként tiszteli. Halála előtt elrejtett a játékban három kulcsot: aki megszerzi ezeket, elnyeri az arany tojást, vagyis megörökli az egész Oasis-t minden részvényével együtt. Sokan próbálkoztak már kiállni a próbákat, hogy megszerezzék a kulcsokat, azonban ez még senkinek sem sikerült. Itt kerül a képbe Wade barátaival, akik a kezdetektől fogva elszántan próbálkoznak a cél elérésével.
A történet „fő tartozéka“ az Oasis riválisa, az IOI, egy szintén virtuális valósággal foglalkozó multi cég, amelynek feltett szándéka átvenni az Oasis feletti hatalmat. Ha most arra gondoltok, ez is csak egy utópisztikus maszlag a sok közül, tévedésben éltek. Amellett természetesen, hogy a klasszikus hollywoodi elemek - a romantikus szál, túlzott feszültségkeltés és egy-két abszurd döntés - megjelennek a filmben, egyáltalán nem nevezném tömeggyártmánynak. A valóság és a virtuális világ közti párhuzam elgondolkodtatja a nézőket, nem utolsó sorban pedig médiatudatosságra ösztönöz.
A Ready player one-t egy roverprogram kerettörténetének is el tudom képzelni, de egy szombat délutáni őrsi mozizáshoz ugyanúgy tökéletes alapanyag lehet. Én már ki is adtam parancsba a csipet-csapatomnak, hogy rezerváljanak egy szombatot nekem és Wade Wattsnak. Hogy miért nézném meg még egyszer? Hát azért, mert szuper volt és amúgy meg... Miért ne?! Az őrsért bármit! Na meg a nachosért…