- ...először mindketten haragszanak a másikra, de ahogy telik az idő egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre kevésbé érzik magányosnak magukat...
„Az élet túl rövid ahhoz, hogy megítélhessünk másokat. Nem a mi dolgunk közölni velük, mit érezzenek, vagy hogy kik is valójában.”
Jennifer Niven Veled teljes a világ című művében két fiatal problémákkal teli világát ismerhetjük meg. A főhősnő, Libby Strout élete 180 fokos fordulatot vesz édesanyja hirtelen halála miatt. Kényszeres evése következtében hízni kezd, míg Amerika legdagibb tinijévé nem válik. Mégis erőt vesz magán és újrakezdi az életet egy új iskolában, hogy kipróbálhasson mindent, ami odakinn vár rá. Ez a minden pedig nem más, mint Jack Masselin és az ő titka - hogy nem ismeri fel az arcokat. Igyekszik menő srác lenni az iskolában, akit mindenki kedvel, míg nem Libby és az ő sorsa keresztezi egymást és bele nem keverednek egy borzasztó és kegyetlen játékba, aminek következményeképp kénytelenek együtt leróni a büntetésüket. Először mindketten haragszanak a másikra, de ahogy telik az idő egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre kevésbé érzik magányosnak magukat.
Amikor ezt a könyvet a kezembe vettem, nem vártam semmi különlegeset. Könnyű olvasmánynak szántam, mégis olyan könyvélményt kaptam, amiben nagyon rég volt részem. Az első, ami megfogott, az a regény formája. Nagyon tetszett, hogy nem többtízoldalas fejezetekben ír az írónő, hanem inkább egyszerre csupán néhány oldalt, és itt-ott belecsempész egy-egy listát vagy felsorolást, amivel közelebb hozza a karaktereket az olvasóhoz. Mivel ez az első, amit tőle olvastam, így nem tudom, milyen formában írja a többi regényét. Felüdülés volt más könyvek hosszú fejezetei után – na, nem mintha annak nem lenne meg a saját szépsége.
Ugyan nem szenvedélyes romantika hangulata lengi körbe a regényt, de az írónő nagyon finoman mutatja meg nekünk, milyen fokozatosan is alakulnak ki a szereplők között gyengéd érzelmek. Megmutatja, hogy bármennyire is különbözik Jack és Libby, mégis összetartoznak, hiszen csak ők érthetik meg a másikat. Mégis, számomra ez a könyv nem a szerelmi szál miatt különleges, hanem a fontos gondolatai miatt. Többször is kihangsúlyozza, hogy hiába különbözik valaki a többiektől, attól még nem érdemel más bánásmódot – legyen szó külső vagy belső másságról. Jack és Libby is a maguk módján mások, mint az átlagemberek. Libby a terebélyes külsejével tűnik ki, ami miatt mindenki bántja őt, és nem veszik figyelembe a hosszú utat, amit megtett és amire büszke lehet. Jack különbözőségéről – a prozopagnóziáról – ugyan senki sem tud, neki mégis rettenetesen nehéz együtt élni a ténnyel, hogy mindenki idegen a számára.
Ezt a könyvet nem kifejezetten csak a romantika szerelmeseinek ajánlanám. Elég sok problémát boncolgat: iskolai zaklatások; az, hogy mennyit hajlandó beáldozni az ember magából azért, hogy a társai elfogadják; hogy mi is pontosan a szerelem; hogy mi a barátság és mit érdemes megtenni érte; és olyan témák is előkerülnek, mint válás, gyász, megcsalás, testvéri szeretet, rák. Így mindenkit biztatok, hogy ha tehetitek vegyétek kézbe. Remélem rátok is olyan hatással lesz, mint rám.
Jó olvasást mindenkinek!