Isten a táborban

Melyik állítást érzitek közelebb magatokhoz?

Isten a táborban
Tábor az Istenben

Nyilván nem kell mondanom, hogy mindkettő igaz. Egyik sincs a másik nélkül. A tábor akkor is Istenben van, ha egyetlen táborlakó sem gondol rá. Az élet, a létezés Ő maga. Nélküle senki és semmi sincsen. Barsi Balázs atya vesszőparipája ez a téma, és nagyon igaza van. Ő mondja, hogy: “Ha semmi sincs, az érthető. De ha csak egyetlen porszem is a világon van, az már óriási probléma. Mert nincs megindokolva a létezése.” Gondoltál már erre?

Mi indokolja azt, hogy a világ létezik?

Mi indokolja azt, hogy én létezem?

Annyira szeretném most citromlével írni a választ, hogy időt adjak nektek az elgondolkodásra. De mivel erre nincs módom, kicsit fejtegetem a dolgot. Tartsatok velem!

A világ Istentől teremtett szépségébe indulunk, amikor táborba indulunk. Tudjátok, miért olyan jó a táborban lenni? Mert annyira közel vagyunk Isten akaratához, az Ő áldó, hordozó tenyeréhez. A nem ember alkotta természetben Isten elgondolása szerinti világban vagyunk. Az a harmónia, amit ő gondolt el, a természetben csodálatosan működik, mindenféle lázadás nélkül. A testünk is ebbe tartozik bele. Van egy szigorú rend, amely szerint Isten elgondolta a természetet, a fizikai világ élettel teli rendjének állandó megújulását. Ebben vannak a növények és az állatok, a természettudomány összes törvényével együtt. Ne is aggódjatok tehát az új felfedezéseken. Isten már hamarabb kitalálta az egészet. Minden benne van ebben a rendben, az emberen kívül. Nem találgat a gólya vagy a fecske, hogy idén mégsem utazik. Neki mennie kell, mert Isten úgy teremtette. Nem dönt a tüdő vagy a szív. Nem döntenek a baktériumok a testünkben. Tökéletesen meg vannak formálva és végzik a dolgukat, ahogy az el volt gondolva. Hm? Gondolsz erre, amikor szempillád rebben? Amikor retinád szűkül? Amikor a hal surran, a madár dalol vagy virág nyílik? Hát ezért olyan jó a táborban lenni. Mert Istenben vagyunk. A tábor Istenben. Gondolj erre, tanítsd, vezesd erre a gyerekeket!

De vajon bejuthat-e Isten a táborba? Mert attól, hogy kimondott szavával és ahhoz való hűségével fenntartja az életet, még nem jelenti azt, hogy személyes viszonyban is lesz minden táborlakóval. A teremtett rendben működő természet csak élvezi, hogy Istenben van, és semmit nem tud az egészről. Az állat, a növény, a természet nem dönt. Tudjátok miért vannak embertől érintetlen elérhetetlen helyeken csodálatos szépségű virágmezők? (Mert vannak ám ilyenek.) Isten saját gyönyörűségére teremtette ilyen szépnek a világot. Hogy gyönyörködjön benne. Amikor neked tetszik valami ilyen formán, ezt a tulajdonságodat – mint megannyi mást, amit csak ember élhet meg –, tőle örökölted. A természet, a növény, az állat valami, de az ember és Isten valaki! Mert téged, engem és mindnyájunkat saját képmására teremtett. Vannak isteni tulajdonságaink. Vedd őket számba. Ez az a részed, ami megkérdőjelez, felülbírál, elnevez, dönt, de legfőképpen szeret. Méghozzá döntésből fakadóan. És nem csak úgy ösztönből, mert “rámjött” mint a madárra a repülhetnék. Ez nem emberi tulajdonság. Ez a természet rendjének mozdulása. Nem azért érzel valamit, hogy alárendeld magad neki, mint a növények vagy az állatok. Mert ők nem tudnak mást. Nem képesek, csak reagálni. De te ember vagy. Felülbírálhatod érzéseidet, minden körülmény ellenére vagy éppen amiatt eldöntheted, hogy mit fogsz csinálni. Hogy mit kezdesz azzal a helyzettel, amelyben éppen vagy. Látod, ilyen a feltétlen szeretet. Eldönthetted, hogy cserkész és vezető leszel. Sirák Fia könyvében van írva: “Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen. Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette. Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket. Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte. Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki. Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz. Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.” (Sir 17,1-8)

Tudtad, hogy azért van szíved, hogy gondolkodj? Tudtad, hogy ezért tudod, mi a jó és mi a rossz? Tudtad, hogy Isten szeme szívedben van? Tudod, ugye, hogy azt teszel, amit akarsz? Bármit megtehetsz. Isten mindenét neked adta, és nem veszi vissza. Azt kezdesz vele, amit akarsz. Mindennek tetejébe egyedülálló vagy. Nincs belőled több. Isten gondolta el életedet. Úgy, mint a láthatatlan virágmezőket is. Tudod, miért? Tudod, mi az oka annak, hogy létezel? A természet rendjében fogantál ugyan szüleid tudtával, de az is lehet, hogy anélkül. De hogy te ki vagy, azt nem ők döntötték el. Fogalmuk sem volt, ki leszel, és szerettek, még mielőtt lettél volna. Észrevetted, hogy ez is isteni öröklött tulajdonság? Isten téged, személyesen téged gondolt el a világ kezdete előtt. Belehelyezett a természetnek ebbe a csodálatos, általa alkotott szépséges rendjébe. És most itt az ideje a citromlével írni vágyott válasz felfedésének. Mi indokolja azt, hogy TE létezel? Mi az oka annak, hogy pont te és pont mindannyian élünk és létezünk? Isten szeretete. Azért vagyunk, mert Isten szeret minket. Szeretetből teremtett, és gyönyörködik bennünk nap mint nap. És annyira szabadnak alkotott, hogy soha nem sértené meg a privát szférádat azzal, hogy beszél hozzád, ha te nem szólsz hozzá. Nem nyúl az életedbe anélkül, hogy te ne kérnéd vagy engedélyt ne adnál neki rá. Fenntartja a természet rendjét, benne élünk, de a döntéseinket feltétel nélkül szabadon hagyja. Nem akarnál te ezzel az egyetlen Istennel beszélni? Nem akarnád neki megköszönni ezt a sok szépet? Az élet örömét? Nem jut eszedbe? Csak mész-mész, mert várod az örömöt, mint kiscica a tejet? Ember vagy. Dönthetsz, és döntened kell. Ez a legnagyobb kincsed. Nem dönthet helyetted senki, és nem is fog. Sem angyal, sem ördög, de még Isten sem. Ha azt hiszed, nem döntesz, akkor is döntöttél. Kiadtad a kezedből az irányítást, és hagyod, hogy élősködjön rajtad a világ rendje, a természet rendje, az ördögök vagy az emberek. Beleegyezésed nélkül semmi nem történik veled. A hozzáállás a kulcs. Hogyan álljunk hát ehhez az egészhez, amikor kimegyünk a táborba, hogy élvezzük a mi szerető Istenünk tenyerén való életet? Hogyan álljunk mindenhez, amikor minden Isten szerinti csodálatos rend ellenére annyi rossz is történik? Válaszd Istent. Ő tudta ezt is, hogy így lesz. Kész volt a terve. Szeretnéd, hogy el legyen törölve minden rossz? Szeretnéd, hogy a következményeket valaki más viselje? Kész. Megtörtént. Jézus megtette. A te dolgod csupán annyi, hogy eldöntsd, elfogadod-e, vagy megtartod magadnak és vele a következményeket is. Az a kérdés, meghívod-e a Teremtő Atyaistent, a Megváltó Fiúistent és a Vígasztaló Szentlélek Istent magaddal a táborba? Mert ha igen, rajtad keresztül óhatatlanul megmenekül minden cserkész, akivel csak kapcsolatba tudsz lépni, minden pillanatban, amit úgy hívunk: most. Akarod-e ezt választani? Elég neked, hogy a tábor van Istenben? Vagy szeretnéd ha Isten is ott lenne a táborban? Hívd meg minden percben, és Ő mindent áldottá, boldoggá, végtelen értékessé tesz. Jó táborozást!