NEK 2021 az SZMCS tagok szemeivel

Nem volt ez másképp a NEK-en sem. Közel 600 cserkész segítkezett  szeptember 5-12 között a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson Budapesten. A szám összefoglalja az összes magyar cserkészt, akik részt vettek különböző országokból. Szövetségünket 13 cserkész képviselte, az ő válaszaik adnak rövid áttekintést a cserkészNEK-ről.
 

V. Anna

 - Vanna, te ugye rajparancsnokként voltál beosztva a NEK-en, mivel járt ez a feladat? 

Alapvetően őrsöket vezettem, irányítottam. Minden napra megvoltak az adott feladatok, és mint raj, teljesítettük őket, de együtt is vonultunk, ettünk, éltünk. Nekem ez eléggé új feladat volt, de nagyon élveztem, ugyanis fantasztikus őrsvezetőim voltak, akik odafigyeléssel és törődéssel voltak az őrsük iránt, ami nagyban segítette a munkámat. Lehet úgy is fogalmazni, hogy rajparancsnokként  kommunikáltam a törzs, a parancsnok és az őrseim között. 

 - Milyen volt a kommunikáció a vezetőséggel?

Augusztus 19-20 között volt egy előtalálkozó. Már itt éreztem, hogy a parancsnok, parancsnokhelyettes és a törzs minden tagja áldozatos munkája, cserkész tapasztalata és maga a személyisége olyan csodálatos, hogy már azért érdemes elmenni, mert ilyen páratlan vezetősége van. A NEK ideje alatt, legtöbbször még ébredés előtt és takarodó után volt egy-egy megbeszélés, főként a változás fennállása miatt, ami a NEK-en egy „állandó tényező” volt. De minden váratlan helyzetben és minden kérdésre időben választ kaptunk, ami nekem biztonságérzetet tudott nyújtani és egy fajta nyugalmat. Nagyon díjaztam az effektív és aránylag rövid, lényegretörő megbeszéléseket.

- Jellemezd kérlek a NEK-et három szóval.

Nélkülözhetetlen, eleven-élmény, közösség szeretetben.

J. Eszti

 - Mit jelent a BMCS rövidítés, amit pár cserkész bal karján láthattunk?

A BMCS rövidítés a Biztonsági Munkacsoportot jelölte. Mi feleltünk a cserkészek biztonságáért útközben, valamint a programok helyszínen is. A biztonsági munkacsoport alapvetően két rajból állt, az egészségügyi és a rendészeti rajból.

 - Hogyan zajlott a közlekedésetek a városban?

A közlekedésünk egyfajta szenzáció volt a fővárosban. Rajonként felsorakoztunk, majd egy egész kontingensként gyalogoltunk és metróztunk a különböző helyszínekre. Míg a cserkészek átértek egy-egy gyalogosátkelőn, mi BMCS-s cserkészek biztosítottuk az útlezárást. Ez izgalmas feladat volt számomra is. A kontingens elején és végén is voltak biztonsági munkacsoportos cserkészek, így mindenki épségben megérkezett a helyszínekre.

 - Sikerült valakivel összebarátkozni, melyik csapatból való volt?

Igen, nagyon sok értékes embert ismertem meg. Új barátokat szereztem a Magyar Cserkészszövetségből, valamint sok erdélyi cserkésszel is megismerkedtem. Nagyon jó érzés volt egy célért dolgozni ennyi különböző helyről érkező cserkésszel.

O. Tomi

 - Mi volt a motivációd, hogy részt vegyél a NEK-en, mint cserkész önkéntes?

Az első alkalommal, mikor hallottam a NEK-ről, még nem gondoltam önkéntes szolgálatra, sőt nem is igazán került szóba a szemináriumi elfoglaltságaim közepette. Csak később, mikor már cserkész körökből is értesültem az eseményről, gondoltam arra, hogy kirándulok egyet Budapesten, miközben lelkiekben is feltöltődöm. A cserkész önkéntesség még később, a kérdőívvel jött, amiben felmérték, milyen területen tudnék segíteni. Innen kezdődött a dolog voltaképpen. Kirándulásnak indult, szolgálat lett belőle. 

 - Ha a kollégiumban a cserkészek társasozni szerettek volna, téged kellett keresniük, volt erre igény és egyáltalán idejük?

Pontosítanék: Én csak az egyike voltam azoknak, akiktől lehetett kérni a játékokat. Igény volt-e? Persze! Itt a szabadidődet is a többiekkel töltötted, és mi lehet jobb ismerkedési és közösségépítő lehetőség, mint a társasjáték? Nagyon kedvelt játékok voltak a kártya- illetve a táblajátékok. Persze a cserkészek táskáiban is rejlettek társasjátékok, melyek ugyancsak asztalra kerültek a „szabadjáratokban”. 

Vadmacs

 - Részt vehettetek a NEK által kínált programokon is?

A kiszemelt lelki programok közül volt, amin nagy örömömre részt tudtam venni, volt amiről le kellett mondani. A kollégiumon kívüli lelki programok közül nagy ajándék volt pl.: a Taize, Damian Stayne gyógyító szolgálata. A Hungexpo-n volt 4 párhuzamosan zajló fakultáció. Ott a fordítógépeket osztottuk, és mi is használhattuk. Volt kisrádió is, aminek segítségével hallgathattuk a Hungexpo "A" épületében lévő előadást, még ha máshová is voltunk beosztva. 

 - Melyik programon vettél volna szívesen részt mint zarándok?

Mint zarándok, mindenképp részt szerettem volna venni a délelőtti előadásokon és a családi napon. Ez utóbbiról nem kéredzkedtem el, nem szerveztem jól azt a napot, amit sajnálok, mert teoretikusan ott lehettem volna. Szentségimádásra volt lehetőség, feladatok voltak, amivel élhettünk. Kompenzálásként jó program lehetőségek voltak a szálláshelyünkön is. Főleg lelki töltetű és közösségépítő alkalmak, ügyesen ki lett találva. Hálás vagyok a kollégiumban bevezetett zsolozsmázásért is. Ajánlom, próbáljátok ki, aki még nem tette. Hátha ez az ima módszer, a zsoltárok olvasása segít közelebb vinni Istenhez.

 - Számodra mi volt a legnagyobb kihívás?

A legnagyobb kihívás számomra az engedelmesség volt. Olyan utasításokat megtenni, ami nem tűnt észszerűnek, abban a bizonyos helyzetben úgy láttam, hogy a megoldása így értelmetlen (pl.: kimaradás a lelki programról a várakozás egy üres szobában, amikor egy emelettel lejjebb részt vehettünk volna az előadáson). Amikor már városi portyának tekintettem az egészre, akkor kiszállt belőlem a frusztráltság. Törekedtem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Tökéletes alkalom volt a rugalmasság gyakorlására ez a 8 nap. A humort is elő kellett venni, hogy könnyebben éljem meg a felmerülő – „Miért így?”, és könnyebben el tudjam fogadni a vezetőink döntéseit. Minden elismerésem és tiszteletem irántuk mindezek ellenére. 

S. Marika

 - Hogy hívták az őrsödet és honnét voltak a tagjai?

Ricinus őrsben voltam. A tagok pedig az alábbi helyekről voltak: Szombathely, Temerin, Hosszúmező, Miskolc, Szerencs, Budapest, Zmajevac, Érsekújvár és Komárom.

 - Mi volt számodra a legnagyobb élmény?

A legnagyobb élmény a gyertyás körmenet volt, főleg, amikor megérkeztünk a Hősök terére és a Christus vincit -et énekeltük.

G. Gergő

 - Milyen közelről láttad a pápát?

A pápát először azt hittük, hogy csak messziről vagy csak a kivetítőn fogjuk látni, aztán végül a cserkészek mellett is elment a pápamobillal, és még tisztelgett is nekünk, pár méter távolságból.

 - Milyen feladataik voltak a cserkészeknek és melyik volt a kedvenced?

Minden nap más feladatokat végeztünk, egyik nap sem volt ugyanolyan, a székpakolástól a Hősök terén, a Hungexpós szolgálaton át, a vasárnapi nagy miséig, mindenhol dolgoztunk. A Hungexpón főként az infopultban voltunk, segítettünk az áldoztatók kísérését, sorfalat álltunk, illetve terelgettük az embereket az étkezésnél. E mellett vizet hordtunk és osztottunk, fáklyákat tartottunk, rugalmasan segítettünk ha hirtelen valamiben kellett. A kedvencem szerintem a székpakolás volt, mert szép hajnali fényjátékban láthattuk Budapestet, és még jól is szórakoztunk közben.

K. Jani

 - Amikor székpakolás volt, mennyi széket kell elképzelnünk?

 - Több helyszínen is pakoltuk, rendeztük a székeket. Nehéz megmondani, még én sem számoltam meg őket, de a székek száma sose volt kevesebb 3000-nél.

D. Barbi

 - Mennyi cserkész volt jelen? Mindenki egy helyen volt elszállásolva?

A hét során mondhatni folyamatosan változott a lélekszám. Kétszáz és hatszáz között mozgott a jelenlévők száma, természetesen hétvégére, a pápai misére jöttek el a legtöbben. Igen, a szervezők minden cserkész számára biztosítottak szálláslehetőséget egy kollégiumban, de néhány cserkésztesvérünk saját szállással rendelkezett. Ők reggelente, indulás előtt csatlakoztak hozzánk.

 - Sok dicséretet kaptak a cserkészek, de vajon voltak rossz megjegyzések is? (pl. utcán, metróban,…)

Valóban rengeteg kedves szót kaptunk mind a szervezők, mind a zarándokok részéről, de mindig akadnak ellenvélemények is. Hallottunk vicces és bántó beszólásokat egyaránt, sőt volt egy kisebb „vizes incidens” is. Úgy gondolom, ha beleképzeljük magunkat a megnyilvánulók helyébe, még kicsit jogosnak is érezhetjük a felháborodást (mivel Budapestem így is nehézkes a közlekedés, gyakoriak a dugók, nem még akkor, ha többszáz egyenruhás alak vonul végig az úttesten percekig megbénítva ezzel a továbbhaladást. Szerencsére felkészítettek bennünket ezekre a helyzetekre is, így nem értek váratlanul az ilyesfajta megjegyzések sem, mind meg tudtuk őrizni a hidegvérünket, és el tudtuk engedni a bántó szavakat.

K. Anna

 - Mennyire volt öko-barát a rendezvény?

Én kellemesen meglepődtem és nagyon megörültem, amit láttam. Kint a „terepen” az uzsonnánkat egy papírzacskóba csomagolták, majd külön öröm volt, hogy azt vissza is lehetett adni, ha jó állapotban volt, hogy újra felhasználják. Kicsit elszomorított a sok műanyag 766 ml-es üvegek száma, de a lelkemet megnyugtatta az a tény, hogy ezeket is mind visszavette és újrahasznosítja majd az adott cég. A legnagyobb meglepetés az ebédnél volt – a papírtányér és a fa étkészlet. Egyedül a poharak voltak kevésbé öko-barátok, mivel azok „keményített papírból” voltak. A kollégiumban saját edényeinkből és evőeszközeinkkel ettünk, és a tízórainál is figyelmeztettek, hogy ne használjunk feleslegesen másik zacskót. Amit én soknak és feleslegesnek éreztem és ez által sok „szemétnek” is az a sok „szuvenír” volt. Rengeteg ajándék tárgyat kaptunk, melyből ha jobban belegondolunk, nem lett volna mindenre szükség (még ha hasznos is vagy szép is).     

 - Amikor a kollégiumban voltatok, mivel töltöttétek az időt?

A kollégiumban volt alkalom az ismerkedés-beszélgetésre, társasozásra, olvasásra, alvásra. Voltak lelki programok is, de volt például szervezett filmnézés is. Amit még ide sorolnék, de nem teljesen a kollégiumban zajlott, az a szervezett vár nézés és a városi kergetőcske. Ezen felül aki úgy érezte hogy be van zárva, külön engedéllyel a városba is kimehetett. 

F. Szilvi

 - Az önkéntes csomagból mi lett a kedvenc tárgyad?

Az önkéntes csomagból az esőkabát a kedvencem. Könnyű, van zsebe. Remélhetőleg jól szolgál majd minket rossz időben is ☺.

 - A parlamenti látogatás során is volt valamilyen feladatod?

Igen, nekem kellett a többiekkel együtt az idegennyelvű főméltóságokat, bíborosokat, püspököket, papokat útba igazítani az egyes helyiségek felé a parlamenten belül.

I. Lívia

 - Mit jelent a laudes és a kompletórium?

A laudes a zsolozsma reggeli imádsága. Ébredés után, rögtön ezzel indítottuk a napot. Összegyűltünk a kollégium folyosóján, és két csoportban, egymásnak válaszolgatva mondtuk el a zsolozsma egyes részeit. Ebben segítségünkre volt a Breviár nevű applikáció, ahol dátum szerint megtalálható az év összes imaórája.

      A napi zsolozsma utolsó része a kompletórium, amely a reggeli dicsérethez hasonlóan épül fel. A napot mindig ezzel zártuk

 - Milyen egyéb lelki programokra volt lehetőségük a cserkészeknek?

A szálláshelyünkön lehetőség volt gyónásra, vagy csak egy lelki beszélgetésre betérni az atyákhoz. Az egyik szoba szentségi kápolnaként funkcionált, benne a kihelyezett Oltáriszentséggel. Aki az elcsendesedés helyett/után inkább a társaival szeretett volna beszélgetni, az feliratkozhatott a kiscsoportos beszélgetésekre, ahol lelkivezető vezetése mellett különböző vallási és világi témák kerültek terítékre. Vezetett imákon is részt lehetett venni, különböző imamódokat kipróbálva. Az egyik nap volt szentmise is csak a cserkészek részére. Ezen felül az egyik nap volt lehetőségünk elmenni különbüző rítusú szentmisére is illetve taizé imaórákra. Lelki feltöltődésre adott lehetőséget a Forráspont is ahová csoportosan elmehettünk. A fáklyás körmenet alatti szolgálatban sem kizárt a lelki élmény.

Zs. Viktor

 - Tanultál valami újat (cserkésztudás terén)?

Biztos vagyok benne, hogy igen. Például azt, hogy bár egyformának néznek ki a különböző szövetségek cserkészingei, mégis teljesen más a hozzá tartozó szabályzat. Nekem nagyon tetszett az a fajta alaki, amit ott használtunk - kézmutatásokkal jeleztek nekünk, pl. ha 2-t mutattak a jobb kezükön, akkor 2-es oszlopba kellett sorakozni. Nem biztos, hogy ezt a mindennapi cserkészéletben is így használják, de a NEK-képébe teljesen beleillett.

 - Van-e valami, amit szerinted érdemes átvennünk más szövetségből?

Sok magyarországi és romániai cserkésszel beszélgettem, és mindnyájuknál, akik végeztek ŐV-tábort láttam egy kis emléket, amire az volt írva „NLÁ”. Bár szerettem volna megtudni mit jelenthet, nem árulták el. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ez, és lehet, hogy érdemes lenne ezt átvenni.

 - Mi volt a legfárasztóbb?

Számomra az volt a legfárasztóbb, hogy általában nem volt semmi biztos, ez alatt azt értem, hogy gyorsan változtak a dolgok. Ami egyik percben még határozottan meg volt mondva, hogy így vagy úgy lesz, az a másik percben már a „feje tetejére fordítva” volt elvárás.

O. Gábor

 - Mikor érkeztél a NEK-re, nehéz volt beilleszkedned?

A második hétvégére érkeztem, pénteken. Elég érdekes volt számomra a történet eleje. Egy pillanat alatt kiestem a mindennapjaimból és belecsöppentem valami nagyba. Elején nem is tudtam, hol vagyok. Láttam a sok embert, hogy jönnek – mennek, és idegennek éreztem magam. Nagyjából egy óra elteltével sikerült betájolnom magam, és már én is haladtam az árral.

 - Elégedett voltál az étkeztetéssel?

Őszintén nem, máskülönben igen. Volt minden, nem haltunk éhen. Részemről, kicsit sok volt az édesség és a rendes kaja meg kevés... Tudomásom szerint az akció első felében nem így volt, úgy tudom elég finom főtt ételeket kaptak a többiek. Tudom, a hétvégi program sűrűbb volt, ezért volt ez másképp megoldva. Viszont, szerintem többet ért volna és jobban is örültem volna, ha valami rendes, laktató, főtt ételt kapunk, ellentétben a péksüteménnyel és a csokikkal. Én ezt hiányoltam csak.

 

Eme kérdések és válaszok ugyan adtak egy kis betekintést, hogyan és miként is zajlott a cserkészNEK, de a valódi élményt semmi sem pótolja. Cserkészeink örömmel és boldogan jöttek haza, hiszen „Az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el” (Bi-Pi), és én hiszem, hogy szolgálatunkkal sok embernek okoztunk boldogságot, örömöt, szebb napot, csaltunk mosolyt az arcukra,... 

A NEK-nek ugyan vége, de küldetésünknek messze sincs vége… Légy résen!