- Akár bizonytalan, akár biztos vagy a dolgodban, hogy milyen pályát válassz, ez az írás neked szól. Ha körülnézünk a világban és a történelemben, láttunk már sok biztos tervet kútba esni, és sok bizonytalant nagy sikerre vinni. Hol lehet a megoldás? Valamiért mindenki akar lenni valaki, tudni akarja kicsoda, és hogy mi a dolga. Sőt, más akar lenni, mint a többiek, és leggyakrabban sejtelme sincs arról, mi is lehetne. Ritka a magabiztos úton járó ember.
A titok nyitja a kezdeteknél van. Ha megnézünk egy tárgyat, és elgondolkodunk az eredetén, tudhatjuk, hogy biztosan megvolt a felfedezőjének, alkotójának a jól átgondolt terve, és nem adta fel, amíg az el nem készült, és most itt áll előttünk egy lámpa, egy számítógép, egy asztal vagy egy zongora. Tudtátok, hogy egy zongora hatezer darabból áll és száz ember munkája kell az elkészítéséhez? De vajon honnan tudhatnánk mi emberek, hogy mi a pályánk? Mire valók vagyunk? Költőien szólva zongorái, székei, vagy poharai vagyunk-e a világnak? A legbiztosabb választ a tervezőnktől kaphatjuk. Maga Isten üzente, a mi szerető Atyánk: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek.” Jer 1,5 És a válasz is ott van, az embertől való, a 139. zsoltárban: „Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.”
Nem kétséges hát, hogy Istennek pontos, nagyszerű, örömökkel, bőséggel és áldásokkal teli egyedi terve van minden egyes teremtett alkotása számára. Nincs hát miért aggódnunk. Jól el vagyunk tervezve. Művészien, szeretetből. Nem szolgának születtünk, gyermeknek. Nem kell igyekeznünk arra sem, hogy kitűnjünk a többiek közül, mert ez minden igyekezetünk nélkül így van. Az alma nem erőlködik, hogy alma legyen. Nem kell mást tennünk, csak bízni abban, aki minket alkotott, ismerni Őt és Benne lenni. Ő várja, hogy keressük. Egyedi boldog élettervünket beletette álmainkba és kérlelhetetlen tudva tudott dolgainkba. Bízzunk Benne, mert ahol az emberi cselekvés végső határa, ott az Isten kapuja. Onnantól Ő intézkedik. Mi ezt úgysem tudjuk megoldani. És nem kell erőlködnünk, hogy növekedjünk és terveinket valóra váltsuk. Csak lenni, mint az almának, és hagyni, hogy Isten esővel, széllel, metszéssel, gondozással életünket világraszóló csodává váltsa, mások és magunk örömére, álmaink és tudva tudásunk, bátorságunk és mások iránt való jócselekedeteink nyomán. Kaland vár. Légy kész a változásra. Isten útjai nem a mi útjaink. Az övéi sokkal szebbek. Nem vagy soha egyedül. Angyalokat rendelt melléd, és maga visz utadon.
Isten szeretett, áldott, jól eltervezett, hibátlan gyermeke vagy, nincs mitől tartanod! Nem vagy kevesebb a világ legnagyobbjainál, és nem vagy több a világ legkisebbjeinél, hanem Isten utánozhatatlan alkotása vagy, a világ csodálatos működésének pótolhatatlan eleme.
“Légy önmagad, mindenki más már foglalt.” (Joyce Meyer)
“Meglátják majd a népek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. Új néven hívnak majd, amellyel az Úr ajka nevez el. A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.” Iz 62, 2-3