- A mindennapjainkban sokat jelent, ha jó légkör, jó érzések töltenek el minket, ha odafigyelnek ránk, ha másokat boldoggá tehetünk, ha lelkesítenek vagy mi magunk lelkesedhetünk valamiért, ha tudjuk, hogy fontosak vagyunk egymásnak. Ha ezekre törekszünk, akkor sokszor a dicséret az, amibe belekapaszkodunk. Megdicsérnek, és mi is megdicsérünk másokat. Napi szinten.
A köztudatban a dicséret a nevelés egyik pozitívan elfogadott és hatékony eszköze, hisz a gyermek önbizalmát és önértékelését alapozzuk meg vele. Ez a felfogás a legfrissebb kutatások szerint ma már nem teljesen helytálló. (Bónusz feladat bevállalósaknak: győződjetek meg róla, nézzetek utána ilyen kutatásoknak!)
A dicséretet esetünkben egy olyan megközelítésből taglalom, ahol a megdicsért és a dicsérő fél alá- és fölérendelt viszonyban állnak egymással. Ahol a dicsérő „megengedheti” magának, hogy pozitívan minősítse a másikat. Nem partneri szinten kommunikálnak, hanem minősítési, jutalmazási szinten.
Létezik a dicséretnek alternatívája, ez pedig a visszacsatolás és az elismerés, ebben az esetben két egyenrangú fél kommunikál, minősítés nélkül. Hogy lehet ez?
Hozok gyorsan egy egyszerű példát:
- Nagyon ügyes vagy Petike! (dicséret)
- Peti, sikerült megkötnöd az egyszerű kettőst teljesen egyedül, már nem is segítettem, előre haladtál. (visszacsatolás, elismerés)
Érezted a különbséget?
Nézzünk egy másikat: képzeld el, hogy egy őrsi foglalkozás után odajön hozzád az egyik anyuka és ezt mondja: „Nagyon ügyes őrsvezető vagy!” Egy másik anyuka pedig ezt mondja: „Ferike a múlt heti őrsi foglalkozás után nagyon föl volt dobva, eddig sosem ürítette ki a családi szemetest, az elmúlt héten pedig kétszer is megtette. Úgy gondolom, pozitív hatással vagy Ferire. Köszönöm, hogy időt szánsz a gyerekeinkre.”
Mindkét esetben pozitív érzésekkel telsz el.
Melyik „dicséretet” hallanád szívesebben? Melyik ad többet? Az első esetben egy általános dicséret hangzik el, a második esetben viszont annál több, az elismerés és a visszacsatolás.
Emberi természetünkből adódóan vágyunk az elismerésre, ez egy alap szükségletünk, felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Míg a dicséret megállíthat, a visszacsatolás és az elismerés előbbre visz. És nem ez a célunk? Az előrehaladás? Ez viszont odafigyelést és tudatosságot igényel a részünkről. Na de azt hogyan?
Az odafigyelés első lépése az, hogy megfigyeled, milyen dicséreteket használsz, utólag átgondolod, hogy lehetett volna másképpen és a következő alkalommal, amikor hasonló helyzet adódik, tudatosabban próbálod használni a „dicséretet” vagy alternatíváit.
Próbálok pár gyakorlati tippet adni:
A visszacsatolás és elismerés a cselekvésre, viselkedésre összpontosít, nem magára a személyre és a minősítésére.
Példa a visszacsatolásra egy métaedzés után:
- Klára, ma nagyon összeszedetten játszottál. Minden feldobásod sikerült, és a visszajátszott labdákat is elsőre elkaptad. A technikád sokat fejlődött. Látszik, hogy sokat gyakorolsz.
Ez egy pozitív visszacsatolás, ahol objektíven, tárgyilagosan, érzelmileg neutrálisan írjuk le a látottakat. Nagyon egyszerűen megfogalmazva, azt mondod, amit pozitívan látsz. A pozitív leírás támpontokat ad a gyereknek, amikre támaszkodhat a jövőben. A leírás segít tudatosítani, hogy mi volt az adott cselekvésnél, viselkedésnél a fontos.
Példa a dicséretre ugyanannál a szituációnál maradva:
- Klára, nagyon ügyes vagy! Csak így tovább! Mondtam, hogy menni fog, csak gyakorolni kell. Ha így folytatod, még métabajnokságra is mehetsz.
Ebben az estben kevés információt kap Klára arról, miért is ügyes valójában, amire támaszkodhatna a jövőben. A dicséretnél a melléknevek használata jellemző, tipikus frázisok például az ügyes, okos, szép, jó, a túlzás vagy a bagatellizálás (a probléma lekicsinylése) mint: hős, gyönyörű, lenyűgöző, bajnok, nagyon szép ez/az, semmi baj, semmiség stb. A dicséret veszélye abban állhat, hogy a gyerek függő lesz a dicsérettől, a külső értékeléstől, emberek róla alkotott véleményéről, főleg a vezetőiétől, manipulálhatóvá válik, nem utolsó sorban pedig a motivációja nem belső eredetű lesz, hanem elismerésorientált.
Megtörtént veled, hogy egy gyerek odavitte hozzád a rajzát és megkérdezte: „Szép?”
Mit válaszoltál?
Az ilyen minősítést követelő kérdésekre ajánlatos visszakérdezni: „Te mit gondolsz? Neked tetszik?” Ha a gyermek továbbra is a mi értékelésünket akarja hallani, emeljük ki, hogy ez a mi véleményünk: Úgy gondolom…., úgy tűnik…, Nekem az tetszik, hogy…és leírást alkalmazni. Érdemes kerülni, az „Igen, szép!” jellegű válaszokat.
Most egy kis gyakorlásra invitállak téged!
Próbáld meg beleélni magad a felsorolt helyzetekbe. Mi játszódik le benned egy-egy dicséretet hallva? A végén megpróbálhatod a dicséretet átfogalmazni visszacsatolásra, elismerésre. (Ha elakadnál, inspirálódhatsz lejjebb.)
- Tanyázás. Az egyik kiscserkész viszi megmutatni ebéd után az üres tányérját az őrsvezetőnek.
ŐV dicsérete: „Milyen ügyes vagy.”
- Nyári tábor. Az egyik cserkész hiba nélkül megoldotta a rovásírásos feladatot.
ŐV dicsérete: „Hát ezt kiválóan megoldottad! Példa értékű. Többiek, nézzétek, hogy kellet volna. Ezért megérdemelsz egy aranypénzt/ amit tábor alatt gyűjtögetnek a gyerekek/.”
- Az egyik őrstagod szívesen fotóz, őrsin mutogatja a legújabb képeit.
ŐV dicsérete: „Kész profi vagy! Ez a kép mehetne már kiállításra. Mindig is mondtam, hogy tehetséges vagy.”
- Egy vezető tortát süt a többieknek.
Vezetők dicsérete: „Nagyon ügyes vagy, nem is tudtam, hogy tudsz tortát sütni.”
Alternatív válaszok visszacsatolásra, elismerésre:
- Látom, üres a tányérod. Biztos ízlett az ebéd. / Látom éhes voltál.
- Hiba nélkül leírtad a rovásírás fordítást. Minden betűt ismersz és tudod használni. Biztosan neked is jó érzésed van belőle.
- Hát ezt meg hogy tudtad így lefotózni? Ezért a fotóért be kellett menned a vízbe!. Elismerésem./ Jók a színek. Eltaláltad a kontrasztot.
- Ezzel a tortával aztán sok munkád lehetett! Szép a díszítése. Nagyon finom lett. Jól összekombináltad a gyümölcsöket.
Próbáljátok felfedni a hasonló szituációkat és egyszerű dicséret helyett a visszacsatolás és elismerés technikáját alkalmazni. Meglátjátok, nektek is előnyötökre válik, ha a véleményeteket széleskörűen fogalmazzátok meg, nemcsak egy-egy tulajdonságot kifejezve.