- „Nekünk tök jó!” – válaszolta Horváth Dani, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség meghatározó alakja arra a kérdésemre, hogy hogy érzik most magukat feleségével, Enikővel és egyéves kislányukkal, Abigéllel együtt.
„Nekünk tök jó!” – válaszolta Horváth Dani, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség meghatározó alakja arra a kérdésemre, hogy hogy érzik most magukat feleségével, Enikővel és egyéves kislányukkal, Abigéllel együtt.
Dani 1999 óta cserkészkedik, nyolc éven keresztül a kassai cserkészcsapat parancsnoka volt, évekig állt a Segédőrsvezető-képző Tábor élén is. Jelenleg árnyékolástechnikai szaktanácsadással foglalkozik a családi vállalkozásukban. Enikő zoológus, a kassai Šafárik Egyetem doktorandusza, jelenleg anyasági szabadságát tölti kislányuk társaságában. Három éve tett cserkészfogadalmat, Kassán élnek.
Mikor találkoztatok először?
E: 16 éves korunk óta ismerjük egymást, a gimnázium második osztálya óta vagyunk egy pár.
Dani ekkor már cserkész volt, számodra mennyire volt ismeretlen ez a terep?
E: A cserkészetről ekkor már hallottam, de táborban még nem jártam, nem volt kapcsolódási pontom hozzá. Én a helyi görög-katolikus egyház gyermektáboraiban vettem részt, sőt, később már csoportvezető voltam. A táborozás számomra nem volt idegen, de később ezeket a táborokat felváltotta a cserkésztábor, érdekelt, és szívesen besegítettem. 2012-ben vettem részt az első cserkésztáboromban.
Hogyan fogadott téged a cserkészközösség? Okozott-e nehézséget a beilleszkedés?
E: Nem voltam teljesen ismeretlen számukra, mert a gimiből többen már ismertük egymást. Ismerkedős típus vagyok, a beilleszkedéssel sem volt baj.
Milyen véleményed alakult ki „külsősként” a cserkészetről?
E: Az tetszett benne a leginkább, hogy évközben is foglalkoztak a gyerekekkel, nem csak a nyári táborokban merült ki a tevékenységük. Persze, sok időt elvesz ez a vezetőktől, de mindenképpen pozitívum az, hogy összeszokott közösségben vannak a gyerekek egész évben. Hozzám ez mindig közel állt, később már én is vezettem foglalkozásokat a gyerekeknek, pl. növény- és állatismeretet.
Dani aktív cserkésztevékenységeit mindig sikerült teljes szívvel támogatnod?
E: Igen, szerencsére sosem volt köztünk emiatt nézeteltérés.
Mikor döntötted el, hogy te is cserkész szeretnél lenni?
E: 2012-ben Kürtön részt vettem az alapképzésen, de nyakkendőm csak 2016-ban lett. Egyébként is benne voltam már, jelen voltam minden csapateseményen, adta magát, hogy én is fogadalmat tegyek… Amúgy nem mehettem volna hozzá Danihoz, ha nem vagyok cserkész! (nevetés)
D: Hivatalosítása volt ez a helyzetnek. Enikőt zavarta az, hogy ott van a rendezvényeken, és nem tiszteleghet. Bár engem sosem zavart, hogy ő nem cserkész. Viszont az biztos, hogy ha nem lett volna Enikőm, a cserkészetből lett volna partnerem, ez olyan kézenfekvő, hogy cserkésznek cserkész legyen a párja.
A csapat jól fogadta, hogy egy nem cserkész barátnőd van?
D: Igen, szerencsére ezzel nem volt baj. Ilyen esetben szerintem nagyon fontos a külsőségekre odafigyelni, hogy ne legyen irritáló a párkapcsolat a cserkészet számára. Meg az, hogy hogyan járjunk. Leginkább sehogy, az a legbiztosabb. (nevetés) Ebből a szempontból a mi kapcsolatunk soha nem volt senkinek irritáló, mert nem adtunk rá okot. Enikő segítőkész volt mindig, amikor kellett, nem lett volna miért, hogy ne örüljenek annak, amikor ott van velünk plusz felnőtt vezetőként.
E: Meg cuki vagyok!
2016. augusztus 19-én házasodtatok össze. Mennyire kapott hangsúlyt a cserkészet az esküvőtökön?
D: Azt határoztuk meg, hogy természetközeli esküvőt szeretnénk, rendezvénysátras kinti buli volt, és a cserkészek alkotta asztal volt a leghangosabb. Éjfélkor elénekeltük a Kimegyek a doberdói harctérre kezdetű népdalt, meg még jó párat.
Tavaly májusban megszületett kislányotok, Abigél. Mennyire változott meg általa az életetek, a cserkészet milyen helyet kapott benne?
D: Abigél születése előtt nem állt be változás, a házasságkötéssel minden folytatódott olyan aktivitással, mint előtte. A megszületése viszont átrendezte a prioritásokat. Tavaly nyáron Abigél csupán két hónapos volt, amikor ellátogattunk egy napra a csapattáborba, de ő abból még sokat nem érzékelt. Idén viszont az a feltett szándékunk, hogy a nyári csapattábort már hárman abszolváljuk, én a GH-ban leszek, a lányok pedig sátorban. Azt gondolom, hogy csak azért, mert az embernek gyereke van, nem szabad abbahagynia a cserkészetet.
Mit gondoltok arról, hogy a házasság elnyeli a cserkészpárokat?
E: Azt gondolom, hogy nem a házasság nyeli el, hanem az adott idő, amit a házasság előtt az ember már beletett. Előbb-utóbb kimerülsz, elfáradsz, kiégsz.
D: De rengeteg példa van arra is, akik valamiért kimaradoztak, aztán ismét bekapcsolódtak, és családot is csak ezután alapítottak. Azt, aki aktív cserkészvezető volt, azt gondolom, senkinek sincs joga elítélnie, azért, mert valamikor abbahagyja. Csináljuk úgy a cserkészetet, hogy visszavágyjanak rá!
Csapatrendezvényekre hordjátok magatokkal Abigélt?
D: Igen, igyekszünk vele bekapcsolódni a csapat életébe.
Milyen érzés számotokra főállású szülőnek lenni?
E: Most már nagyon jó, az eleje az nehézkes volt. Abigél egy kisangyal, első gyermeknek mintagyerek.
D: Ez egy másfajta szeretet és szerelem, amit egy apa a lánya iránt érez, leírhatatlan!
Szeretnétek majd mindenképp, hogy Abigél is cserkész legyen?
D: Tudjuk, hogy nem minden gyerek rátermett a cserkészkedésre, lehet, hogy éppen a mi lányunk sem lesz az. Mi visszük őt magunkkal, és ha már akkora lesz, hogy egyedül dönthet ebben a kérdésben, mi támogatni fogjuk őt, bárhogyan is dönt majd.
Mit üzentek a hozzátok hasonló helyzetben lévő pároknak?
D: A mozgalom elsősorban felelősségvállalásra nevel. (Dani mondása – a szerk. megj.)
Mi az, amit a cserkészetnek köszönhettek, és mindennapjaitokban is hasznos számotokra?
D: A rugalmasságot.
Mi az a 3 szó (vagy fogalom), amivel jellemezni tudjátok a mostani életeteket, élethelyzeteteket?
D: Boldogok vagyunk, közösségiek vagyunk, esténként pedig kicsit lusták.