Kedvenc tábori élményeink

Profile picture for user viszlay.eszter Viszlay Eszter | 2024. június 4.
Szerkesztőségünk tagjainak kedvenc tábori élményit olvashatjátok.

Minden cserkészakciónak megvan a kedvenc pillanata vagy talán több is. A táborokban szerzettek közül én a 2017-es NT-t emelem most ki. Ekkor történt ugyanis, hogy az összes lányom részt vett, szóval ez már önmgában nagy öröm volt a számomra. Ugyan két külön őrsben működtünk, de amikor csak lehetett, együtt voltunk, és a sátrainkat is egymás mellett vertük fel. Nagyon jó volt a hangulat, és mindenben segítettük egymást. A csúcs az volt, amikor egy őrsi projekt keretén belül jóváhagyták, hogy a túra utáni estén felmehetünk az erdőbe, és ott elidőzhetünk. Az időzítés remek volt! A túra alatt ugyanis sok finomságot be tudtunk szerezni, amit este jóízűen el is fogyasztottunk. Felmentünk tehát az erdőbe, raktunk tüzet, énekeltünk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, jókat nevettünk és persze nassoltunk. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy talán ez az utolsó ilyen alkalom. A lányok felnőnek, és mindenki a saját útját fogja járni, amely nem mindenkinél fog kereszteződni a cserkészettel. Értékes, soha vissza nem térő élmény volt, köszi csajok! 

AK

Az egyik kedvenc tábori élményem a Cserkész Mintatáborban történt. A törzzsel úgy döntöttünk, hogy Bi-Pi tüzet tartunk a gyerekeknek az esti szokásos tábortűz helyett. Minden őrs szépen megrakta a saját tüzét egy körben, középre pedig a törzs tüze került. Mindenki csendben figyelte, ahogy Artúr király, Merlin és a kerekasztal hat lovagja körbeállja a középső tüzet, majd Merlin a varázsbotjával meggyújtja azt. Utána körbejárt és minden őrs tüzét sorban meggyújtotta a botjával. Minden őrs máshogy töltötte az idejét, és egy kis időre az angyalkáik is csatlakoztak hozzájuk. Voltak, akik csak beszélgettek, viccelődtek, mások énekeltek vagy játszottak. Mindenki mást csinált, de mégis az egész egy nagy egység volt, a maga módján meghitt, és teljesen különleges. 

Haver Mártika

Kalandos Nyarat!

A Leléd közelében lévő réten éldegélek, én és még sok más társam. Igaz, nem sokat járkálok, mas tájakat nem ismerek, de ez a lelédi rét, nahát, ez egy csoda. Sok mindent látott már. Olyan is van, amit én nem láttam, de Ő már igen. Ennek apropóját talán hagyjuk is, aki járt már ott tudja, miért nem látok mindig mindent. 

Na, évente egyszer, mikor ezek a gyerekek jönnek táborozni, akkor van a legnagyobb zsongás a réten. Szerencsére én csak a távolból figyelem az egészet, de szoktam hallani a többiek panaszkodását, hogy megint letapossák őket. A legjobb az egészben, hogy mindig mások vannak itt, de a rét minden nyáron tele van. Jó hely ez, vízpart mellett, csak éppen sok a szúnyog, nem mintha engem zavarna, de őket látszólag igen. Neha építenek, néha játszanak, sokat és jókat esznek, vagy épp elmennek egy kis időre. Akkor nem tudom mit csinálnak. Talán tavaly, nem is emlékszem pontosan, nem volt senki a réten. Nem jöttek a kendős gyerekek. De előtte. Na ott volt ám csak az igazi. Közelebb merészkedtek hozzám is. Épp ide ütötték le ezeket a kis zászlós karókat. Aztán egyszer csak megjelent egy pap is és játszott velük. Milyen jól éreztek magukat! Még lufikat is dobáltak egymásra. Aztán természetesen a szemetet felszedték, hogy nekünk ne legyen káros. Hát milyen jó gyerekek ezek! Örültem a találkozásnak velük! Remélem, idén is jönnek majd, már nagyon várom őket. Kalandos nyarat mindenkinek!

Üdv,

A rét közelében élő Réti Füzény

Tavaly nyáron ünnepelhettem fogadalomtételem tizedik évfordulóját. Nagyon szürreális érzés kimondani, hogy életem nagyrészét cserkészként éltem le. Tíz évnyi élmény, tábor, tanyázás, túra, barátság. Nehéz ezekből egyet kiemelni, sőt lehetetlen. Meg sem próbálom. Minden táboromhoz, tanyázásomhoz, vagy őrsi összejövetelemhez tudok valami emlékezetes, maradandó emléket mondani. Például, amikor egy Bi-Pi tűz alkalmával egy végtelenül aranyos szőgyéni őrssel tudtam beszélgetni a Cserkész Mintában. Vagy amikor az első táborukban vittem azokat a lányokat, akik ma már az ŐV tábor, a Cserkész Minta és a Kalász csapatát erősítik. Vagy, amikor mindenki megbámult minket a faluban, mert a KCS tanyázásunk alatt keretruhában mentünk át ebédelni az étterembe. Ezek, és még millió másik pillanat miatt várom a következő tíz évem cserkészként. Biztos vagyok benne, hogy még tartogat meglepetéseket. 

Vivi

 

21 éve vagyok cserkész. Egy év kivételével minden évben voltam legalább 1 (legtöbbször 2) táborban. Jajjaj, túl sok kedvencem van. Legyen mondjuk az, mikor az őrsömmel - akik már rover korosztályba értek - helyszínt kerestünk a 24 órás túrán, ahol majd aludhatunk. Már túl régóta voltunk úton, jó roverekhez hűen senki nem akart már gyalogolni, csak lefeküdni valahol a fűbe. Már szinte mindenki feladta, találtunk egy többnyire vízszíntes helyet, azt se bánták, hogy épp egy vaddisznódagonya közvetlen közelében van. Le is telepedtek, de néhányunkban még volt egy minimális erő és a hit, hogy igenis megtaláljuk a helyet. Jártuk a környéket, lassan szinte teljesen elvesztettük a reményünket, de egyszer csak megpillantottuk a sűrű fenyőerdőn át egy tisztás fényét. Kiértünk és megláttuk a világ legtökéletesebb helyét egy kinti alvásra. Gyorsan visszamentünk a többiekért, felpakoltunk, odaérve pedig  mindenki el volt ámulva a helytől. Éreztük, hogy a kitartás és a gondviselés mennyire sok szépet tud adni. Tökéletes esténk volt a tűz mellett beszélgetve, majd a csillagok alatt álmodva. 

Zsuzsi

 

Több táborban is részt vettem már, ezért nem biztos, hogy ki tudnék emelni csak egy élményt. A 2023-as Nagytábor igazán különleges volt számomra több szempontból is. Ez volt az első olyan nyári táborom, ahol őrsvezetőként vettem részt, mégpedig a saját őrsömmel. Nagyon sok közös élményre tettünk szert, és még jobban összekovácsolódtunk a tíz nap alatt. Az egyik legjobb része a tábornak számomra a túra volt. Egész idő alatt beszélgettünk, nevettünk, nosztalgiáztunk és kiveséztünk rengeteg mindent. Nagyon jó érzéssel töltött el, amikor a lányok olyan bizalommal meséltek nekem a dolgaikról, amilyet sosem gondoltam volna, hogy kiérdemlek náluk. Nem egy vicces sztorink, beszólásunk született aznap, és minden alkalommal, ahányszor eszünkbe jut, nevetve emlékszünk vissza arra a túrára és az egész táborra. 

Eszti