A házasságkötés szokásköre

„Jobban járnak, akik ketten vannak” (Préd 4,9) – Házasságkötés szokásköre a magyar néphagyományban

Minden évben Valentin-nap környékén kerül megrendezésre a házasság hete. Ez a kezdeményezés Angliából indult, célja, hogy a házasság és a család fontosságára irányítsa a figyelmet. Magyarországon 2008 óta rendezik meg keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. A házasság hete keretein belül egyre több programmal találkozhatunk a Felvidéken is. Istentiszteletek, szentmisék, előadások, lelki beszélgetések szerveződnek. Magyar néphagyományunk nagyon gazdag, ez alól nem kivétel a házasságkötés szokásköre sem. 2024-ben a házasság hete február 11-18. között kerül megrendezésre. Ennek apropóján elevenítsük fel, milyen szokások kapcsolódtak a házasságkötéshez.

Elődeink életében a házasság központi szerepet játszott. Az élet úgy volt megszervezve, hogy azt családban, illetve párosan lehetett leélni. A család, rokonok, helyi közösségek a házasság felé terelték az ifjúságot már egészen gyermekkortól kezdve. Nem hoztak létre egy művi gyermekvilágot, a gyerekek a családtól, az őket körülvevő környezettől tanulhatták meg, hogy a felnőtt ember és a házas ember, szinte ugyan azt jelenti. A gyermekek játékában is gyakran megjelent a lakodalomjáték, papás-mamás. 

Az érett ember igényt tartott a más nemű társra, a család a friss munkaerőre.  Attól kezdve, hogy a legény megkapta az atyai (palóc vidéken az anyai) áldást, elkezdődött a házasságkötés szokásköre. A szokásoknak továbbsegítő erejük van. Ezek segítették át a fiatalokat, a házasságra lépők szüleit, és a közösséget a szokatlan helyzeteken.

 A szokáskörbe már beletartozott a jövendőbeli keresése is. A naptári ünnepekhez kapcsolódó közösségi szokások, megmozdulások terepet biztosítottak az ismerkedésre. A legtöbb egyházi ünnep templomi és családi ünneplésén kívül a fiatalság saját körében is ünnepelt. Ezeket a mulatságokat egészítették ki a fonók és a fosztók. Ezek remek alkalmak voltak a legényeknek, hogy a fonóban dolgozó leányokkal megismerkedjenek. Itt gyakran játék szakította félbe a munkát, a verses-énekes párosító játékok célja párok összehozása, vagy már az összetartozó párok esetében a színvallatás volt. Ezzel segítették is a párokat az összekerülésben és az elismertetésben. E játékokhoz ún. párosítódalokat énekeltek, amelyekben a két fiatal nevét is kiénekelték. (Például: Ettem szőlőt most érik…, Amoda megy három legény…) Az ügyességi játékokban egymás tulajdonságait ismerhették ki. Ha a lány és legény már bizalmasabb viszonyba kerültek, a lány megkérte a legényt, hogy a fonás két embert kívánó munkafázisaiban segítsen. Ha komolyra fordult a dolog, a fonóból haza is kísérhették a legények a nekik kedves lányt. 

Ha kölcsönös volt a vonzalom, elkezdődhetett az udvarlás. A legények ún. legényjáró napokon látogathatták a lányos házakat. Ilyenkor nem illett üres kézzel érkezni, a legények használati tárgyakat hoztak ajándékként: mosósulykot, vászonfeszítőt, kapatisztítót, fonószéket, és még sorolhatnánk. Az ajándékok nem maradhattak viszonzás nélkül, a leányok bokrétát ajándékoztak kedvesüknek, amit ők a kalapjukra tűztek. Ez egy ún. szerelmi jelvényként szolgált. A bokréta nagysága, tartóssága, összetétele fejezte ki a kapcsolat mélységét és komolyságát. A leányok részéről ajándéknak számított még a hímzett zsebkendő, dohányzacskó.

Ha jól sikerült az udvarlás, következhetett a leánykérés. A leánykérés célja a lányos család és a lány házasságra való hajlandóságának felderítése volt. Mindig a lányos háznál történt, ahová ünnepélyesen elvonult egy vagy több felkért személy a házasulandó legény, illetve annak szülei képviseletében.  Nem minden házasság született szerelemből. A háztűznéző a leánykérés ellenlépése volt az egymást nem ismerő fiatalok házasságkötésének előkészítésében. Résztvevői lehettek a leány szülei vagy apja, s egy-két általa felkért ember. Történhetett egy – az eljegyzést megelőző – megállapodás után.

A lánykérést/ háztűznézőt követte az eljegyzés. Az eljegyzés feltétele a családok házasságkötéssel kapcsolatos anyagiakon való megegyezése volt. Fontosabb részleteit az ország egyes területein írásba is foglalták (móringlevél). Az eljegyzés a lányos háznál ünnepélyes keretek között zajlott, mindkét család és a násznagyok jelenlétében. A fiatalok kinyilvánították házasulási szándékukat, majd jegyajándékot (kendőt vagy gyűrűt) cseréltek és kezet fogtak. Ezzel megtörtént a házassági ígéret, elkezdődött a jegybenjárás.  Immár a vőlegény kalapjára rozmaringból és árvalányhajból készült bokrétát tűzött. A házasságkötési szándékot az eljegyzés után minél előbb be kellett jelenteni a lelkésznél, plébánosnál. A templomi kihirdetéssel kezdetét vette a lakodalmi előkészület. A jegyességnek legalább 3 hétig kellett tartania, ugyanis a templomban legalább három alkalommal kellett kihirdetni a házasulási szándékot, hogy aki a házasságot akadályozó dologról tud, az jelenthesse.

A lakodalom a házasságkötés szokáskörének legfontosabb eseménysorozata, amelynek keretében maga a házasságkötés megtörténik. Nem csak a házasodó fiatalok és családjaik életében volt jelentős esemény egy esküvő, hanem egy ilyen esemény az egész közösséget megmozgatta. Gondoljunk csak Móricz Zsigmond Tragédia című művére. A lakodalmak kiváló mulatási, lakmározási alkalmak voltak, amik kiemelkedtek a szürke hétköznapokból. A lagzin felszolgált ételek mennyisége, minősége, a kínált italok és a meghívott vendégek száma is a családok gazdagságát mutatta. Egy-egy esküvő a családok jó- és rosszhíréről is dönthetett. A lakodalom folyamán történt meg a menyasszony és a vőlegény belépése a házasok körébe, amit formálisan is kifejeztek és elismertek a jelenlevők (például a menyasszonyi koszorú levétele és a leány fejének bekötése).

Az esküvő után a fiatal házaspár általában a legény családjának házába költözött. Az első gyermek születéséig a fiatalasszonyt menyecske névvel illették és részt vehetett a fiatalság mulatozásaiban, ruházkodása, hajviselete elüthetett a többi asszonyokétól. A gyermekek születésével kialakultak a családi szerepek. A férj kereste a család kenyerét, a feleség gondoskodott a gyermekekről, idős szülőkről és a jószágokról. A férfi és a nő egységéből család született, és újrakezdődött a körforgás.  

Ha szívesen foglalkoznál bővebben a házasságkötés szokáskörével, szeretettel ajánlom a Magyar Menyasszony című kiállítást, ami 2024. augusztus 25-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban (https://magyarmenyasszony.hu/ ). Házasság hete alkalmából buzdítok házasokat, jegyeseket, párosokat és párkeresőket, hogy látogassatok el egy- egy házasság hete égisze alatt tartandó alkalomra ( https://www.hazassaghete.hu/ ). Bízom benne, hogy akár ez az írásom is felkeltette az érdeklődéseteket! 

Forrásaim: 

Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest 1977-1982

Kecskés Péter, Juhász Antal, K. Csilléry Klára, Barabás Jenő, Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Bárth János, Varga Gyula, Flórián Mária, Zentai Tünde, Dám László, H. Csukás Györgyi : Magyar néprajz IV- életmód, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997

Ujváry Zoltán, Szabó László, Kósa László, Kunt Ernő, Pócs Éva, Tátrai Zsuzsanna, Bárth János, Szigeti Jenő, Bartha Elek, Györgyi Erzsébet, Kapros Mária: Magyar néprajz VII- népszokás, néphit, népi vallásosság, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990