- „A növények a légköri oxigént 3000 év alatt „megújítják“. Milyen folyamatok indulnának be, ha valamilyen oknál fogva a növények rövid időn belül kipusztulnának?“ – áll a kérdés egy magyarországi 10-es biológia tankönyvben.
Már a negyedikes kisgyerek tanulja, a növények fotoszintetizálnak, ami egy bonyolult szó arra, hogy bonyolult folyamatokon keresztül felveszik a szén-dioxidot (amit az ember lélegez ki) és cserébe oxigént (amit az ember lélegez be) bocsát ki. Magyarul, a növények jók. Minden anyukának az ablakában van kismillió orchidea, meg van egy tonna fa, akkor minden rendben van, nem fogunk megfulladni.
Vagy mégis?
Aki látta az úgy nevezett Mézengúz filmet (angolul Bee), az tudja, mennyire kényes ez az állapot. Aki nem látta, annak a lényeg: A méhek és a különböző rovarok mind-mind fontos szerepet játszanak az életünkben. Hogy hogyan jutottunk át a növényekről a bogarakra?
Biológia órán hallhattatok egynyári, kétnyári vagy úgy nevezett évelő növényekről, és valamennyit arról, hogyan keletkezik a termés. Az alma, amit tízóraira visz az ember iskolába, nem a semmiből lesz. Először kinő egy fa, már ha magja megfelelő körülmények közé kerül, virágzik, a virágát a szél vagy a rovarok (főleg rovarok) beporozzák, így a virágból egy csomó bonyolult folyamaton keresztül alma lesz, tele minden jóval az ember számára. Ha ebből az egyenletből kivesszük a rovarokat, akkor az egész megakad. Az almafa, ami addig ládaszám ontotta magából a gyümölcsöt, hirtelen alig teremne valamit.
Legyünk elméleti matematikusok és leegyszerűsítve tételezzük fel, hogy a rovarok, amik zümmögnek a fejünk körül ijesztgetve minket, egyik napról a másikra eltűnnének. Első reakciónk mi lenne? Talán örülünk, mert féltünk azoktól a nagy, aranyos, csíkos valamiktől. Aztán jövőre nem nyílna nefelejcs, mert előző évben nem volt, ami beporozza. Nem virulna a fűben a százszorszép, és nem láthatnánk a kedves szép árvácskát kora tavasztól. Nyáron sokkal kevesebb cseresznye lenne, eper szinte semennyi. Nincs málna, nincs dinnye, nincs uborka, nincs borsó, vagy legalábbis jelentősen kevesebb, mint előtte.
Hacsak az ember nem vállalja magára a feladatot, hogy megporozza a virágokat, a növényi élelemmennyiség rohamosan csökkeni, az éhezés pedig növekedni fog az egész földön. A légköri oxigén mennyisége tovább csökken, míg az ember számára káros anyagok mennyisége megállíthatatlanul növekszik. Nem csak a kompót és a gyümölcsleves maradna el azon a nyáron. Ha nincsenek rovarok, nincsenek lepkék, pillangók, legyek, kukacok, ami talán nem is hangzik annyira rosszul… Hacsak nem verebek vagy hasonló madarak vagyunk. Ezek az aranyos állatkák mind-mind különböző, számunkra kellemetlen, rovarra állították be az étrendjüket, így a madarak száma is csökkenne, nem beszélve arról, hogy bizonyos helyeken emberek is rovarokat fogyasztanak (keresztelő Szent János is kandírozott sáskát evett).
Ebben a kis elméleti szimulációban az összes rovar eltűnését feltételeztük. Az első pont, a növényes, egy disztópikus, horrorfilmes világban már csupán a méhek eltűnésével megtörténik. A méhek nem csak arra jók, hogy mézet adnak a kis teácskánkba, hanem konkrétan életben tartanak minket.
Mit tehetünk Mi az ő érdekükben?
- Tájékozódjunk! Tanuljuk meg megkülönböztetni a méhet a darázstól!
- Támogassunk méhészegyesületeket!
- Ha méhkaptár közelében járunk (ezt tábla szokta jelezni, bár maguk a kaptárak is elég felismerhetőek), ne zargassuk a kis szorgosokat azzal, hogy behatolunk a személyi szférájukba (te sem szereted, ha hivatlanul zargatnak a szobádban).
- Ne provokáljuk a méheket! Ha egy méhecske megszúr valakit, abba ő is belehal, de egyes emberek allergiásak is lehetnek a méhszúrásra és ők is belehalhatnak.
- Készítsünk akár mi is „rovarhoteleket”, ezt akár őrsileg is megtehetjük, interneten rengeteg ötlet és tipp van rá.
Ismerjük meg a világot, ami körülvesz minket, hiszen ebben élünk, mozgunk és vagyunk! A mi felelősségünk is rendben, és élhető formában tartani.
„Sokszor a történelem nagy fogaskerekeit a kis kövek mozgatják” – J. R. R. Tolkien