2019. november 11.
- Hat éves vagyok, anyukám kezét fogva lépek be az iskola ajtaján, a folyosón jobbra, második ajtó, jellegzetes zöld máz a falon 1,30 m magasságig. A mázat egy narancssárgás festésvonal zárja. Azért jöttünk, hogy elkérjük a heti leckét és tananyagot.
Bea néni a tábla előtt állva üdvözöl, épp a V betű volt aznap a soron. Korábban nagyon vártam, hogy a V betűnél tartsunk, abban reménykedtem, majd az egész osztálynak a nevemen kell gyakorolnia. A sikert, hogy az én nevem kerül a táblára, mégsem élhettem meg, mert aznap is hiányoztam. Folyton légcsőgyulladásom volt.
Rengeteg időt töltöttem nagymamáknál, orvosoknál, és volt az a jellegzetes patika szag, amelyben sorban állva végigolvastam egy csomó teljesen ismeretlen papírdoboz feliratát. Volt valami rituálé abban, ha beteg vagyok, megvolt az események sora, amit ismertem és (sajnos) otthonosan mozogtam benne, legyen az légzésvizsgálat a pulmonológián, vagy vérvétel (az utóbbit még kifejezetten szerettem is).
Évekkel később meggyőződésemmé vált, hogy azért van szükségem még mindig a kezemre nézve összeadni számokat, mert nem töltöttem elég időt iskolában.
Két évvel ezelőtt elkezdtem énektanárhoz járni. Bea, az énektanár alapvetően színészekkel foglalkozik, beszéd alapú módszerrel tanít azzal az alapvetéssel, hogy az énekelt szöveg alapja maga a mondanivaló, így az énekelt szöveg érthetősége érdekében a legfontosabb a magánhangzók szabad és fiziológiailag helyes képzése. Többször is elhangzik egy-egy órán: „Viki, ne énekelj, hanem beszélj!” Az énekelt hang ugyanis csak a képzett magánhangzó pozicionálása, nem különbözik a beszéd közben használt magánhangzó képzésétől. Így aztán gyakorlatilag énekelni és beszélni folyamatát tekintve, ugyanaz. Ha egy hangot akadálymentesen tudsz képezni, nem rekedsz be kiabálás vagy hosszú éneklés után sem. Ez azt jelenti, hogy jól énekelni egyenlő azzal, hogyan kell helyesen hangokat képezni, ami szorosan összefügg az önkifejezés megtanulásával. Mindennek alapja pedig a levegő akadálymentes áramlása, azaz a helyes légzés.
Az énekóra rádöbbentett arra is, hogy a hangképzés tanulása nem csak tisztábbá teszi az énekhangomat, hanem megtanít kifejezni, rásegíteni a testemmel arra, amit mondani akarok. A kifejezés őszintébb, igazibb és így egészségesebb lesz.
Amikor énekelek, azt érzem, jól működik a testem, hogy kellemesen zengetem a „kamráim”, elmondom, amit szeretnék. Amikor egy éve egy hetes kórházi kezelés után asztmásnak diagnosztizáltak, úgy döntöttem, hogy gyógyszer helyett énekléssel gyógyítom magam. És működik.
Most már úgy érzem, megtanulni azt, hogyan tartsak életben egy szobanövényt, hogyan intézzem el a kerületi ingyenes parkolást vagy a lakástakarékomat, legalább annyira felnőtt dolog, mint helyesen magánhangzókat képezni és egészségesnek lenni. Tudjátok, sok zöldség, sport, boldog élet…