- Elérkezett az ősz, és a felszerelésünk nagy részét lassan eltesszük, hiszen idén már nem fogjuk használni.
A ruhákat és cipőket lecseréljük, a sátrakat és a legtöbb szerszámot is elrakjuk, hiszen legközelebb majd jövőre fogjuk használni. De hogyan érjük el, hogy jövőre is használhatók legyenek az eszközeink? Hogyan lehet, hogy a kalapács, amit 1916-ban gyártottak, és én a nagyapámtól kaptam, ő pedig az ő nagyapjától, még mindig használható és jó állapotban van? Mit tudtak régen, amit mi nem tudunk, vagy mit csináltak másképp?
Egy nagyon fontos szempont, hogy 100 évvel ezelőtt még másképp működött a világ. A legtöbb dolgot úgy gyártották, hogy lehetőleg minél többet bírjon, minél hosszabb ideig. Ma a lehető legolcsóbban akarunk mindent legyártani, úgy, hogy csak azt bírja, amit muszáj. Ez igaz a legtöbb általánosan elérhető dologra, amit nem valamilyen különleges célra terveztek, és ezzel mi nem igazán tudunk mit kezdeni.
A másik nagyon fontos szempont azonban, hogy régebben az emberek jobban vigyáztak az eszközeikre, és ha mégis valami bajuk lett, akkor igyekeztek megjavítani őket. Igaz, a mai eszközöket gyakran nem is lehet javítani, de egy kis odafigyeléssel legalább az élettartamukat tudjuk növelni. Ebbe az odafigyelésbe beletartozik az is, hogy ősszel hogyan tesszük el a szerszámokat és a felszerelésünket „pihenni”. A ruházatról és a sátrakról az előző számban írtam, így most a többi felszerelést nézzük meg.
A felszerelésünk egyik legfontosabb része a hálózsák. Lehet a hálózsákunk vékonyabb vagy vastagabb, átvarrt vagy rétegelt szerkezetű, műszálas vagy talu bélésű, az alapszabályok ugyanazok.
Használat után a hálózsákot szellőztessük ki, szárítsuk ki.
Ezt egyébként a táborban is érdemes megcsinálni, ha a nyirkos időjárás után egy napsütéses délelőtt vagy délután következik. Mikor hazaértünk, akkor a hálózsákot mindenképp ki kell rázni, kiszárítani. Csak akkor mossuk ki a hálózsákot, ha feltétlenül szükséges, akkor is inkább a kézi mosást válasszuk, így a bélés nem gyűrődik, nem csomósodik annyira. Miután a hálózsákunk már tiszta és száraz, eltehetjük a helyére. Ha hosszabb időre tesszük el a hálózsákot, akkor lehetőleg ne gyűrjük bele a szállítózsákjába. Hagyjuk szabadon feküdni egy polcon, vagy lógni egy vállfán. A szállítózsák nagyon praktikus a szállításra, de hosszú távon nem tesz jót a bélésnek. Azt is érdemes fejben tartani, hogy amikor még a táborban pakoljuk el a hálózsákunkat, akkor azt ne csavarjuk föl mindig egyforma módszerrel, hanem csak gyűrjük bele a zsákjába. Ezzel is óvjuk a bélést.
Egy másik nagyon fontos eszközünk a bicska, kés vagy tőr. Ezekből is nagyon sok típust ismerünk. A különböző darabok néha különböző törődést igényelnek, de létezik néhány alapvető szabály, amit érdemes betartani.
Az első és legfontosabb szabály, ha meg akarjuk óvni a késünket, hogy vigyázzunk az élére. Ne próbálkozzunk olyan dolgok átvágásával, amelyek megsérthetik, kicsorbíthatják a késünk élét.
Ha vágunk valamit, akkor azt ne a földön vagy kövön tegyük, hanem megfelelő alátéten, például egy fadeszkán. Természetesen, ide tartozik az is, hogy a kést nem dobjuk földbe, mert ez nem csak a testi épségünkre veszélyes, hanem a kés élére nézve is, hiszen a földben lévő szemcsék és kövek könnyen kicsorbítják, elkoptatják késünket.
A második fontos szabály, hogy késünket tartsuk tisztán. A legjobb, ha használat után azonnal megtisztítjuk a kést, mert így nem marad rajta fölöslegesen a kosz, ami rossz hatással lehet a fémre. A kést meleg vagy langyos vízzel és puha ronggyal mossuk le. Lehetőleg ne rakjuk mosogatógépbe, ne kapargassuk más éles tárggyal, ne dörzsöljük fém mosogatódörzsivel. Ezek mind árthatnak az élének. Miután elmostuk, szárítsuk meg a kést és tegyük a helyére – a tokjába, az állványába vagy csavarjuk anyagba. A lényeg, hogy a penge védve legyen.
Ha élezésre van szükség, azt a kés típusa szerint végezzük el a megfelelő eszközökkel (fenőkő, élező, reszelő, csiszolóvászon, fenőacél). A nem rozsdamentes acélból készült kések pengéjét érdemes időről időre, hosszabb tárolás előtt egy kis olajjal átkenni. Az olaj egy plusz védőréteget képez a pengén a külső hatásokkal szemben. A késekhez nagyon hasonlóan kell bánni a nagyobb eszközökkel is, mint pl. a balták fejével.
Nincs tehát más hátra, mint helyesen elpakolni felszerelésünket, és akkor tavasszal sem fog kellemetlen meglepetés érni minket.