- A legtöbb túrázó tudja, hogy nem vihet magával mindent, amit akar. A tapasztaltabbak azt is tudják, hogy még a szükséges dolgok közül sem vihetnek magukkal mindent.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, terheket hordoztok, és enyhülést adok nektek! Vegyétek magatokra igám, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű, és lelketek pihenésre talál.
(Máté 11,28-29)
Cserkészként már biztosan rengetegszer vettél részt hátizsákos túrán. Hatalmas élmény, és gyakran lélegzetelállító helyekre is eljuthatsz. Amikor először indulsz ilyen túrára, gyorsan rájössz, hogy amit magaddal hoztál, bizony cipelned kell majd kilométereken keresztül, ráadásul általában hegynek fel. A legtöbb túrázó tudja, hogy nem vihet magával mindent, amit akar. A tapasztaltabbak azt is tudják, hogy még a szükséges dolgok közül sem vihetnek magukkal mindent.
Minden gramm számít.
Nem meglepő, hogy az élet is hasonló ehhez. Túl gyakran próbálok cipelni olyan dolgokat, amelyeket Isten nem is nekem szánt. Hogyan is gondolhatnám Isten akaratának azt, hogy én cipeljem a családi sérelmek, az anyagiak miatti nyomás, a rossz döntésekből eredő megbánások, az el nem ért munkahelyi vagy iskolai célok, és egy csomó egyéb dolog terhét – olyan dolgokét, melyeket olyan könnyen magamra veszek nap mint nap.
Isten minden kertelés nélkül megkér minket, hogy adjuk át Neki a „csomagjainkat" és szabaduljunk meg mindattól, ami lelassít. Mennyire döbbenetes dolog tudni, hogy Isten komolyan azt várja tőlünk, vessünk le magunkról mindent, ami gátol bennünket. De miért akarja Isten, hogy tehermentesen várjuk a karácsonyt? Miért próbálja átvenni tőlünk a félelmeinket, a szégyenünket, a függőségeinket, a megbánásainkat és azt, hogy mindent magunk akarunk megoldani?
Amikor a túrához pakolod a hátizsákodat, minden egyes be nem pakolt dolog helyet enged valami másnak. Isten szeretné, ha Neki is több hely jutna az életünkben.
Ha belegondolsz, ez egy elképesztő csere: mi a terheinket adjuk Istennek, Ő pedig cserébe Saját Magát adja nekünk. Sötétségért világosságot kapunk; stresszért békességet; haragért örömet; megbánásért szabadságot. Mégis, minél többet kapunk Tőle, annál jobban megkönnyebbülünk.
- Milyen leterhelő dolgokat szedegettél magadra utadon?
- Ha meg tudnád mérni, vajon mennyit nyomna terhed?
- Mennyi a súlya ennek a betegségnek?
- Ennek a családi viszálynak?
- Az anyagi helyzetnek, ami vállaidra nehezedik, és azzal fenyeget, hogy beleroppansz?
Nem kell tovább cipelned őket. Lecserélheted ezeket Istentől kapott dolgokra.
- Mi az, ami a válladat nyomja, holott nem is kellene cipelned?
- Miként bízhatod ezt Istenre?
- Mi az, amire szerinted szükséged lenne, de egyszerűen nincs erőd cipelni?
- Miként engedheted meg Istennek és másoknak, hogy magukra vállaljanak egy részt a terheidből?
Imádkozzunk együtt:
Uram, elfogadom az ajánlatodat. Ezentúl Rád bízom a következő terheimet: (sorolj fel konkrét terheket). Uram, ismered szívem, tudod, mennyire szeretlek. Hiszem, itt vagy jelen életemben, és szeretnélek jobban megismerni. Átadom neked terheim, és csak téged várlak. Igen, várlak téged, Uram. Tudom, hogy cselekszel, mert a Szentírás mondja azt. Köszönöm, hogy hordozol és megtartasz engem. Kérlek adj erőt, hogy újra és újra le tudjam tenni a terheimet. Te vezesd az életemet! Teljes mértékben Rád bízom magam. Ámen.
Forrás:
Ünnepek előtti „tehermentesítés” - www.life.church