Kedves Jézuska!

Utoljára gyerekszobám ablakába helyeztem a Neked szóló levelet. Nem tudom, hány éves lehettem. De az mindegy is, mert Te úgyis tudod.

Gondoltam, idén újra megpróbálom írásba szedni kívánságaim. Lehet, így hatásosabb.

Eléggé elhatalmasodott a helyzet felettünk. Nem tudjuk, mikor lesz vége, sokszor már egymásban látjuk meg az ellenséget. Nem tudjuk, mikor szólnak hozzánk igaz szavak, és mikor kell becsuknunk füleinket a hazug gondolatok elől. Egymás tanítói akarunk lenni, és saját igazunkat erőltetni a másikra.

Azért tesszük ezt, mert félünk. Féltjük a családtagjainkat, szeretteinket, jövőnket. Nem állandó ez az állapot. Ugyanúgy építjük a közelgő ünnep istállóját, hogy beköltözhessen a karácsony. Ez még megmaradt számunkra, ezt őrizzük és várjuk.

Olyan jó lenne, ha el tudnánk fogadni egymás döntését és nem gyűlölködni a másik felett. Nagyobb károkat okozunk ezzel, mint egy betegség tudna.

Tarts meg minket emberségünkben, és segíts minket abban, hogy túl tudjunk mutatni ezen a helyzeten, és együtt ünnepelni. Nem csak karácsony estéjén, nem csak az adventi időszakban. Az egész jövő évben szükségünk lesz a megértés és szolidaritás erejére. Kérlek add, hogy ez így legyen!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván a Cserkész szerkesztősége nevében:

Laczkó Dóra