Szerettünk volna személyesen is megszólalni a cikkeink mögül, ezért hoztunk nektek pár ünnepi kedves emléket, üzenetet, jó tanácsot.
A Harry Potter utalás valahogy titkon csúszott be a kürtiek téli túrájába, de nem elhanyagolható a szerepe. A mugli szó jelentése a kötetben azokra az emberekre használatos, akik nem varázslények.
Félretéve, hogy te miben hiszel, vagy miért karácsonyozol, feltehetőleg valamilyen módon utolért téged is. Ha csak a család miatt, csak a társadalmi nyomás miatt, de valahogy ígyis-úgyis része leszel.
Anyák napja alkalmából három cserkészanyukát kérdeztem a tapasztalataikról: Horváth Enikőt, Zalka Anitát és Zajíček Kingát. Szó lesz gyermeknevelési módszerekről, nehézségekről, és persze a cserkészet és az anyaság közös pontjairól is. A cikk nem csak anyukák számára tartalmaz tanulságos üzenetet.
Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy hogyan lehet bevágni mekis hambik tömkelegét, aztán lefújtani egy kis sültkrumplival, végül ráküldeni fél liter vizezett Coca-Colát úgy, hogy közben egészséges legyen az étrendünk. A válasz pedig az, hogy fél éves időintervallumokkal.
Önkéntes egyszerűség. Hogy miért nem magától értetődően ez az életformánk? Erősen a fogyasztói társadalom hibáztatható e téren.
Nagyon szeretetteljes, meleg érzés fahéjillattal körbeölelve és egy csillogó aranymasnival átkötve. A karácsony már egyre kevésbé mint hagyomány, mint Jézus születése, hanem inkább mint hangulat van jelen a köztudatban.
Most a jelenben vagy. A múltat már átélted, a jövő pedig még vár rád. Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Fizikai értelemben ez az állítás teljesen alátámasztható, hiszen (még) nem tudunk időutazni. Az agyunk viszont egy kicsit máshogy gondolja ezt. Gondolati síkon vígan mélyreáshatunk a múltunkban, és lubickolhatunk jövőbeli ábrándjainkban – miközben a jelenben van a testünk.
Mi fiatalok késztetést érzünk, hogy mindent a kezünkben tartsunk és párhuzamosan telefonáljunk, írjunk, posztoljunk, hallgassunk zenét és háttérben menjen a Mi kis falunk is a TV-ben.