- Kis híján 175 éve a magyarság minden évben megünnepli, és megemlékezik történelmünk egyik legnagyobb eseményéről, a márciusi forradalomról.
Kis híján 175 éve a magyarság minden évben megünnepli, és megemlékezik történelmünk egyik legnagyobb eseményéről, a márciusi forradalomról.
Szerte a világon, március 15-én, minden magyar, legyen az kisgyermek vagy idős nagymama, kokárdát tűz a mellére. Azok, akik nem értik miért viseljük, furcsának találhatják. Ezt csak mi, magyarok tudjuk és értjük. Csak mi tudjuk, hogy így fejezzük ki a tiszteletünket, szeretetünket nemzetünk és hazánk iránt. Így tisztelgünk azon hőseink emlékére, akik bár elvesztették a harcokat, de változásokat és fejlődést értek el. Hittek a szabadságban és a függetlenségben.
Egyikünk számára sem idegenek a történések. A 19. századi forradalmi láz elért Magyarországra is és ahhoz, hogy forradalmárjaink éljenek a lehetőséggel és meglovagolják a pillanatot, nagy elszántságra és bátorságra volt szükségük. Március 15-én reggel Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és még sokan mások a Pilvax kávéházból elindultak az egyetemre, ahol különböző szakok hallgatóihoz szóltak. Petőfi mindenhol elszavalta a Nemzeti dalt és elhangzott a 12 pont is. A felbuzdult tömeg ezek után elindult a közeli Landerer és Heckenast nyomdához, hogy cenzúrázatlanul nyomtathassák ki a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A kezdeti sikerek és hatalmas tömegeket megmozgató felkelések és harcok ellenére, a végén Világosnál letették a fegyvert, amit véres megtorlás követett. Nem számított, hogy vesztettek, a forradalom tüze már lángra kapott, és rövid időn belül változások jelentkeztek Magyarországon. Ma már dicsőséggel gondolunk rájuk, de akkor, a forradalom idején sokat szenvedtek az elnyomás, a megtorlás, a vereségek miatt. 1848-ban ők voltak a remény sugarai azok számára, akik hitték, hogy az elnyomás időszaka után jönni fog, hisz jönnie kell, a szabadság időszaka is. Rengeteg kiváló költő, író és személyiség veszett oda. Mind fiatalok voltak, de mégis félelmet nem ismerve harcoltak, mert hittek abban, hogy tetteik változást hoznak majd.
Ezért emlékezünk meg róluk minden évben, mert ezek a tettek nem lehetnek semmissé. Ki tudja, hol tartana most a magyarság, ha Petőfi akkor nem írja meg a Nemzeti dalt, vagy ha nem zendült volna fel a pesti fiatalság…