2021. május 27.
- 8-kor csörög az órám, de 8:30-ig eltart míg a fogmosáshoz érek, ekkor már könnyebb, innen beindulok, jön a szokásos nyújtás, kis reggeli rituálék.
Tíz előtt tíz perccel leülök a gép elé, bekészítem az asztal jobb oldalára a kávét, pohár vizet, talán némi nyammogni valót, minden kábelt bedugok a megfelelő helyre, aztán kezdődik. Hétindító szervezeti meeting: ki hogy van, mit csinált a hétvégén, kapcsold be a mikrofonodat, nem hallunk, hívd fel addig Dórit, biztos nem látta a naptárban, hogy korábban kezdtünk. A Microsoft Teams teljesen leszedálja a gépem, ki kéne nyitnom egy dokumentumot, amiről beszélnem kellene a többieknek, csekély 5 percbe telik, míg a felhő alapú szerverünkön a megfelelő mappához érek, innen már csak órák kérdése, hogy kinyissam a megfelelő mappát.
90 perc telik el, de az az érzésem, hogy valójában 30 perc elég lett volna mindarra, amit megbeszéltünk. Itthon vagyok, a saját termemben, nem kellett sehova elutaznom, hogy dolgozzak, mégis azt érzem, kétszer annyiba telik minden. Ezek után körözök egyet a lakásban, beteszek egy adag mosást, két tányért arrébb teszek, úgy döntve, hogy most nincs időm elmosogatni. Leülök, látom, már dél van, kéne enni, de akkor ahhoz mégiscsak el kell mosogatni, így vagy egy órát a konyhában töltök, még ki is teregetek, hisz közben kimosott a mosógép. 2-kor kezdődik a következő meeting, mire véget ér, fél négy van, és alig haladtam bármivel is. A két kétórás meeting bőven lehúzta máskor 8 órányi energiám, bámulok a nyolcadik kerületi lakás ablakán, és hirtelen rájövök, 5 óra. Ilyen ez, egy hétfő, vagy mindegyik hétfő másfél éve. Fáradt vagyok az egész nap egyhelyben üléstől, de nem tudom, miért.
Aztán végre jön a megváltó ZOOM-fáradtság kifejezés és az azt igazoló kutatásról szóló cikk, és megnyugszom, nem csak én érzem így magam. Legitimalizálják a fáradtságomat, és olyan, mintha ez önmagában megkönnyítené a helyzetet. Azt javasolják, ne használd a kamerádat folyton, és járj-kelj a hívások közben, mert úgy sokkal kreatívabban tudsz gondolkodni. A kutatók ösztönökre hivatkozva, megpszichologizálva elmondják, miért érzed úgy magad, ahogy. Tényleg ennyi elég? Ha azt mondják, értik, miért vagyok fáradt, akkor máris kevésbé vagyok az?
Most újra két napot bejárok az irodába, lakásiroda, 7 fős cég, nem becsipogós multi-hangulat, szeretem. De valahogy itt is azt érzem, rengeteg felesleges idő megy el olyanra, ami helyett kreatívak lehetnék, alkothatnánk, egymással foglalkoznánk. A karantén és az azt övező kutatások megmagyarázták, miért normális, hogy fáradtabbak vagyunk a rengeteg online töltött időtől, de mi lenne, ha úgy élnénk, hogy ne legyünk ilyen fáradtak?