2019. február 22.
- Az udvardi templom déli oltára ad helyet a Szent Sír tiszteletéhez fűződő nagyszombati rítusunknak. Az oltár nagy férfi szobra a feltámadt Krisztust ábrázolja, ahogy stigmatizált bal kezét szívéhez, jobb kezét pedig enyhén testétől eltartva felénk mutatja. Szelíd tekintete miatt gyerekkorom óta nagyon vonzónak tartom ezt a szobrot.
Nagyszombaton az oltár alját átrendezik, fátyollal takarják le az odahelyezett halott Krisztus szobrát, amely köré rengeteg virágot tesznek, minden évben ugyanazt: kálákat.
A niceai zsinat óta (787) Jézus Krisztust nagyjából annyiféleképpen ábrázolták, amennyiszer valaki megmintázta, lefestette, lerajzolta vagy metszetet készített róla, a zsinatot megelőzően ugyanis emberként nem ábrázolhatták. Az, hogy egy adott műalkotásban Jézus gyermekként, pásztorként, vagy épp keresztre feszítve jelenik-e meg, nem kizárólag művészi döntés volt. Befolyásolta a kor, az egyház vagy az adott templom/oltár építtetője, aki meghatározta, mi legyen kidomborítva Jézus Krisztus életéből, milyen jellemvonás jelenjen meg az adott történet vagy portré kapcsán.
Ha végignézünk ábrázolásának történetén, van hogy királyként, császárként találkozunk vele, nagy gyémántokkal díszített koronával, és a méltóságot jelentő dús szakállal, vagy épp vonzó külsejű tanító mesterként jelenik meg nyájával együtt. A festmények és szobrok fontos szerepet játszanak a templomépítészetben. Nem csak a terek és a fény „építi” a templom spirituális tartalmát, hanem a bennük felsorakoztatott műalkotások is. Rám erős hatást gyakoroltak ezek gyerekkoromban.
Nagyszombaton mindig úgy éreztem, átváltozik a templom, ilyenkor mindig sokkal nagyobb volt a csend, súlya volt a kimondott szavaknak. Gyerekkoromban az oltár aljában fekvő Jézust valóban embernek hittem. Megfigyeltem testét, nyugodt kifejezéssel alvó arcát, és mivel most is erről írok, kijelenthetem, nagy hatással volt rám. Tudtam, hogy halott, de nem volt rémisztő, mert hittem, fel fog támadni. Évekkel később vettem észre, hogy Jézus teste nem valódi, hanem egy szobor. Nagy ráeszmélés volt ez, főleg, hogy az egész gipszöntvény nem nagyobb mint 60-70 cm.
Az nem változott, hogy hiszem, Jézus Krisztus valóban feltámadt, és azon is dolgozom, hogy a halál se rettentsen el. Mindig eszembe fog jutni Salgó nagyapám, aki életét úgy élte, mint kevesek, sosem félt a haláltól.
Jézus és nagyapám is ugyanarra tanít: a halál csak változás.