- ...mondtam magamnak egy órával azután, hogy beültem a moziterembe. És mondták ezt sokan mások Leiter Írisznek, a film főszereplőjének. Nemes László Napszállta című filmjének kritikája következik.
A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége Nemes László jelen művének ítélte a legjobb film díját a Velencei Filmfesztiválon. Mégis hogyan lehetséges, hogy legalább annyira megosztotta a kritikusokat világszerte, mint amennyire az ananászos pizza az emberiséget?
Ha valaki látta Nemes László Saul fia című filmjét, akkor a Napszállta stílusa nem lesz újdonság számára. A követő kameramozgás a rendező védjegye, nem beszélve a mélységélességről. A díszletbe sem tudnék belekötni, a ruhák teljesen korhűk, a csodálatos kalapkölteményektől meg majdnem hátast dobtam. Igen, kalapköltemények, merthogy a film cselekményének középpontjában a Leiter kalapszalon áll.
1913-at írunk az Osztrák-Magyar Monarchiában. Leiter Írisz (Jakab Juli), a film főszereplője kalapkészítő hölgyként visszatér Budapestre az imént említett szalonba. A szalon a lány szüleié volt, akik egy tűzvészben életüket vesztették, amikor ő mindössze 2 éves volt. Írisz reméli, szívesen látják őt viszont, azonban csalódnia kell. Megtudja, hogy van egy bátyja, akit gyilkosként tartanak számon a városban. Miközben töretlenül kutat utána, belekeveredik az alvilági életbe, és feltárul előtte a város züllöttsége.
Elmosódik a jó és a rossz közötti határ. Igazából minden határ elmosódik, és a túlzott titkolózás végül élvezhetetlenné teszi a filmet. Akárhová megy a lány, mindenhonnan elküldik. Mindenhol elmondják neki, mennyire nem kellett volna idejönnie, és mennyire veszélyes most itt lennie. Bárhonnan zavarják is el, mindig visszamegy. Bárki mondja neki, hogy ne menjen oda, ő akkor is az ellenkezőjét teszi. Ezek a szituációk annyiszor ismétlődnek a filmben, hogy a vége felé inkább komikus, semmint titokzatos hatást váltanak ki.
Egyes kritikusok úgy tartják, hogy a hatalmas katyvasz, ami a nézők fejében uralkodik, tökéletesen tükrözi a város rejtett züllöttségét és Írisz zavarodottságát. Talán ez az oka annak, hogy oly megosztó filmről beszélünk. Én azonban, aki nem művészfilmeken szocializálódott, és aki szereti megérteni, „mire gondolhatott a költő”, csalódottságot és „hát én ezt nem értem”-et vásároltam a mozi jegypénztáránál 1200 Ft-ért.
Ennek ellenére, mint kortárs művészeti alkotást érdemes megnéznetek, a véleményeteket pedig bátran küldjétek el a cserkeszujsag@szmcs.sk címre, hátha ti máshogy értelmezitek a filmet.